2013. december 20., péntek

Nagyobb fogások (Egis, Nordtel, Rába, TVK, Dan, Ány)

Nagy fogások alatt azt értem, hogy a megvásárolt részvény 1 év alatt emelkedik 50-100%-ot, illetve több év alatt emelkedik a többszörösére. Az értékalapú befektető nem vadászik ilyen lehetőségekre, hanem egyszerűen csak megkapja ezeket. A stratégiánk természetes velejárói ezek a hirtelen jelentős piaci értéknövekedések. Ugyanakkor azt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy más befektetéseinknél esetleg évek kellenek a nyereségbe forduláshoz.
Az itt röviden leírt esetek talán azt sugallják, hogy csak néhány hónapra vásárolunk részvényt, de ez természetesen nem így van. Itt elsősorban azok az esetek szerepelnek, amikor a hirtelen árfolyamemelkedés, a kitettség csökkentése, esetleg átsúlyozás miatt profitot kellett realizálni. A részesedést alapesetben évekre, esetleg évtizedekre vesszük meg.
Ezek között gyakoriak az úgynevezett "alkalmi vételek", ami annyit jelent, hogy jó vagy közepes minőségű cégben veszünk részt, és az ár annyira nyomott (a fair érték fele, harmada), hogy ez a szint már alacsony kockázatúvá teszi a vásárlást. Fontos tudni, hogy ezek a cégek tartják a mögöttes értéküket. Súlyosan veszteséges, rossz céget természetesen nem fogunk venni, akármilyen alacsony is az árfolyama (kivétel, ha felvásároljuk és reorganizáljuk a vállalatot, de ez nem a mi területünk).
Ezek az esetek felívelő piacon történtek, amelyek során szinte minden részvény emelkedik. Medvepiacon, azaz csökkenő trendben ezek a papírok is vártak volna az emelkedéssel.

Egis: Az Egisre 2011. év végén figyeltem fel, szinte az összes tulajdonsággal bírt, amit egy cégben keresek. Stabil működés, ipari szegmens, nagy exportkitettség, elhanyagolható adósság, jó hírnév. Ehhez képest a hátrányai egészen apróak, nevezetesen: anyavállalata van, illetve elég gyenge az osztalékhozama. Az előbbi hátrányát előnynek gondoltam, ugyanis az anyavállalata egy stabil szakmai befektető, mellyel az érdekeink azonosak. További előnye volt a cégnek, hogy 2011-ben és 2012-ben szinte senkit nem érdekelt.
Az árfolyama az egyértelműen olcsó 18k ft körül tanyázott, miközben egy részvényre 19k tt vagyon és 2400 Ft nyereség jutott, amikor először vettem belőle, de totális érdektelenség mellett 14k ft alá süllyedt, így sikerült vásárolnom 16k és 14k forintért is. A cég vagyona egyre csak nőtt(19-ről 23k forintra). Reálisnak tartottam, hogy néhány éven belül az árfolyam 30k fölé emelkedik, ám 2013. szeptemberében 28k forintos felvásárlási ajánlat érkezett az anyavállalattól.
Másnap a piac forgatagában 27.6k-n eladtam mindent, így 2 éven belül 70% körüli hasznot értem el az Egis készletemen. Ha nem vezetik ki, akkor idővel sokkal nagyobb árfolyamokon forgott volna a papír, a kivezetés ehhez képest tehát nem volt jó hír.

Nordtel: A Nordtelekom részvényeit a tárgyalt időszakban 1:100 arányban felosztották, az érthetőség kedvéért a felosztás utáni értékekkel számolok.
Ez a kis távközlési cég nagyon ügyesen elbújt a B kategóriás részvények között, és bár nyereséges volt, a könyv szerinti értéknek mindössze harmadán, 4.5 ft-on állt a részvényárfolyama. Akkoriban a stratégiámon bizonyos változtatásokat végeztem, ezért csak egy jelképes mennyiséget vásároltam belőle. Pár hónap múlva az árfolyam 10%-os limitekkel emelkedni kezdett, elérte a 9 forintot, és itt tétovázni kezdett. Úgy voltam vele, bőven elég, hogy fél év alatt duplázódott az árfolyam, ezért eladtam őket. Jópár hét múlva a részvényárfolyam 30 forint fölé, tehát közel nyolcszorosára emelkedett! 
Vannak okok, melyek miatt nem bántam meg az eladást. Egyrészt a kis mennyiség ellenére így is szép pénzt hozott. Másrészt pedig a századolás minden alapot nélkülözött, és ezekre a gyanús jelekre oda kell figyelni. Könnyen lehet az ilyen lépések hatására a kis cégekből junk kategória, amelyet az értékalapú befektető bottal sem piszkál meg.

Rába: Egy jó ideig csak figyelgettem a Rábát, ugyanis jelentős adósságállománnyal rendelkezett, s ilyenkor előfordulhat, hogy egérfogók csapódnak ujjainkra, ha belenyúlunk a papírba. A 2011. előtti vastag mínuszok az eredménysoron szintén meglehetősen nyugtalanító látványt adtak. A 600 ft környékén pangó árfolyam hirtelen 850 ft környékére ugrott, miután az állam vételi ajánlatot tett a részvényekre.
Az állam jelenléte egy vállalatban rendszerint nem jó jel. Ha az állam próbál a piac helyett valamilyen terméket vagy szolgáltatást adni, ott megjelenik a korrupció és a pusztulás. Remek példa erre hazánkban az állami egészségügyi ellátás és a közösségi közlekedés kritikán aluli állapota. Ha mindez piaci alapon működne, a szolgáltatás kitűnő minőségű lenne, jóval olcsóbban. Ennek ellenére hazánkban valamiféle társadalmi mazochizmus miatt az emberek nagy része még mindig az államtól várja a megoldást.
Visszatérve a Rábára: Ahogy kezdtem látni a javuló számviteli adatokat, állam ide vagy oda, 2013. tavaszán beszálltam 850 ft környékén. Valószínűleg jópár tőkepiaci szereplő észlelte a javulást, ugyanis az árfolyam elkezdett emelkedni. Szeptember végén a felszabadult tonnányi Egis pénzből még 1010 forintért is vásároltam egy keveset, ám a Rába kitettségem később túl  nagynak ítéltem, ezért 1100-1300 ft között eladtam egyes csomagokat. Az 1350 ft-ig szaladó Rába tavasz óta nagyjából 50%-os emelkedést realizált.

TVK: A Tiszai Vegyi Kombinát gyorsjelentéseit évekig csak messziről, távcsővel mertem vizsgálni, mert elrettentő mínuszokat produkált a válság éveiben. Az 5% közkézhányad szintén nem túl szép tény, úgyhogy nem is érdekelt, egészen addig, amíg 2013-tól pozitív számok kezdtek pislákolni az eredménykimutatás szürke horizontján.
2013. májusában, első vételeimnél 1950 forint környékén járt az árfolyam, ami tartós eredményjavulás esetén (ezt csak utólag tudjuk majd megmondani) a fair értékének talán egyharmadát jelenti. A döntésemre jelentős hatással volt, hogy bőven 4000 forint felett számoltam az egy részvényre jutó saját tőkét. A javuló eredményekre mások is ráharaptak, így nagy nehezen elindult az árfolyam, októberben az Egis pénzből 2600 ft környékén vettem még egy keveset, majd egy kis kötvény felülsúlyozás miatt 2800-3300 ft környékén, 40-50% hasznot realizálva csökkentettem a kitettséget. Azóta már 3880-on is járt az árfolyam, tehát egyes 1950-es TVK-im épp 100%-kal értek többet, mint fél évvel korábban.

Danubius: A szállodalánc és a tvk között több hasonlóság is felfedezhető: mindkettő több évig veszteséges volt a válság éveiben, árfolyamuk nagyom megsüllyedt, kiestek az A kategóriából, nagyon kicsi a közkézhányaduk, és szinte egy időben kezdtek nyereséget felmutatni. 2012. őszére tudott elérni látható eredményjavulást a szálloda, ezért 3k és 4k körül bevásároltam. A vásárlást a TVK-hoz hasonlóan az egy részvényre jutó sokkal magasabb saját tőke indokolta. A javulást a piac is elkezdte értékelni, így húzták fel az árfolyamot egészen 5790 ft-ig. A kitettség csökkentése miatt kellett egy évvel később 40-70% haszonnal eladogatnom néhány kisebb csomagot.
Utóirat: A Danubius részvényt később 8100 forintért vezették ki a tőzsdéről.

ÁNY: A nyomda részvényei általában a saját tőkéhez képest magas értékeltségen forognak, ami teljesen érthető, ha megismerjük a társaságot. Magas osztalékhozam, stabil készpénztermelés, józan vezetés, termékfejlesztés és a kor kihívásaihoz való ügyes alkalmazkodás jellemzi.
Itt is csak azt történt, ami a többi részvénnyel. Előbb-utóbb olyan szintre esik az árfolyamuk, ahol már megéri megvenni őket. A nyomdát 450-es átlaggal zsákoltam, ugyanis ezeken a szinteken közelítette meg a részvényre jutó saját tőkét. A 450-es átlag az osztalékszelvény levágása után 405 forintra esett. Ősszel az árfolyam 630 forintig emelkedett, tehát egy éven belül szintén szükséges volt egyes papírok 40-50% körüli haszonnal való eladása.
Utóirat: a Nyomda részvényei később 1200 Ft fölé is emelkedtek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése