2013. december 20., péntek

A stratégia megközelítése

Jó cégeket veszünk olcsón. Ennél alapvetőbb, gyakorlatiasabb, logikusabb stratégia véleményem szerint nincs. Ezeket a cégeket az üzleti világban elfogadott értékelési elvek szerint választjuk ki. A cél az, hogy megtakarításainkon versenyképes hozamot érjünk el.

Ha 10 millió forinton éves átlagban 5% hozamot érünk el 30 évig, akkor a végösszeg 43 millió, 50 év múlva 114 millió Ft (10*1.05^30). 10% átlaghozam esetében a fenti összegek: 174 millió és 1.17milliárd Ft, 13% átlaghozamnál: 391 millió és 4.5 milliárd Ft, 15% átlaghozam esetében: 660 milló és 10.83 milliárd Ft, 18%-nál: 1.43 és 39.27 milliárd Ft, 21%-nál (mert ilyen hozamot is elértek már): 3.04 és 137 milliárd Ft az eredmény.Hihetetlen összegnek tűnik, és érdemes kétkedve fogadni minden ilyen infót, de Warren Buffett az élő példa arra, hogy 65 évi befektetési tevékenységgel hogyan rakott össze 70 milliárd dollárt (19 ezermilliárd forintot). Nekünk nem kell ennyi. Sőt, aki soha nem akar részvényekkel foglalkozni, és megelégszik az SP500 részvényindex 140 éves átlaghozamával, az a 9%-os átlaghozamra pályázhat azzal, hogy sp500 indexkövető alapba fekteti a pénzét. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy képesek legyünk "kiülni" a válságokat, vagyis a legnagyobb nyugalommal elviseljük, hogy befektetésünk piaci értéke időnként s ideiglenesen feleződik. Ha nem vagy biztos benne, hogy meg tudod tenni, akkor ez a játék nem neked való. 

Hosszútávú (5-20 év), diszkont árú, jó minőségű kötvény- és részvénybefektetéseket hajtunk végre. Összeállíthatunk passzív portfóliót is (akár évente 1-5 kötés), de a blogon az aktív kezelést (havonta 1-2 kötés) tárgyalom. Az "aktív kezelés" kifejezés félrevezető lehet, hiszen ez is csak heti néhány órányi elfoglaltságot jelent. Ám itt az elvárható hozam nagyobb (de nem garantált) a passzív portfóliókéhoz képest. Ez utóbbi szórakoztatóbb is, hiszen gyakoribbak (ám kisebbek) a kaszálások.
Hosszútávon gondolkodunk. A rövidtávú stratégiák hozama a közhiedelemmel ellentétben rendszerint nem éri el a hosszútávú befektetésekét, ezért ez utóbbival van értelme foglalkozni. 
A portfólió összeállításához, kezeléséhez tehát egyedi részvényeket és kötvényeket elemzünk és követünk nyomon.
Eszközeinket alapesetben fele-fele arányban alkotják a részvények és a kötvények, Graham ajánlása szerint ez az arány maximum 75-25% arányig tolható el bármelyik irányba. Minél magasabb a részvényarány, annál magasabb a potenciális hozam, de a portfólió piaci értékének ideiglenes (pár hónapos vagy pár éves) esése is magasabb ebben az esetben (akár 30-60%). Előre tisztázni kell magunkban, mi az az ingadozási szint, amit képesek vagyunk a legnagyobb lelki nyugalommal elviselni. Általános szabályként megállapítható, hogy minél nagyobb ingadozást viselünk el, annál magasabb lehet a részvénykitettség (akár 100%), és annál kevésbé kell foglalkoznunk bármilyen piaci mozgással. 
Mindig diverzifikálunk, ami azt jelenti, hogy legalább húszféle részvényt tartunk egyszerre, de tarthatunk akár százfélét is, ha a portfóliónk mérete ezt megengedi. Még a legalaposabb elemzés sem szűrhet ki bizonyos veszélyeket (kreatív könyvelés az Enron botránynál, dízel csalás a Volkswagennél, egyes kínai cégek belső kiürítése, stb), a diverzifikációval tehát a tudatlanság, tévedések ellen biztosítjuk be magunkat. Minél többfajta részvényünk van, annál kevesebb időt tudunk egy adott céggel foglalkozni, de eszközeinknek is annál kisebb részét teszi ki. Választhatunk olyan stratégiát is, amely nem igényli a vállalatok vizsgálatát (indexkövető alap vásárlása költségátlagolással).
A stratégia tág hibahatárokkal számol egyszerűen azért, mert a jövő nem jósolható meg. Hiába a leggondosabb elemzés, nem tudjuk, mi lesz a jövőben, és nem építünk jóslatokra. Időről időre lehetnek olyan befektetések, melyek kellemetlen következményekkel járnak, ám ez a stratégia része, és ez nem veszélyezteti eredményességünket. Az eredményességet a biztonsági szabályok be nem tartása veszélyezteti.
A stratégia ellátása puszta szakmunka, ahol érzelmeknek nincs helye. Mi nem izgalmakat keresünk a tőzsdén, hanem pénzt (a kettő általában kizárja egymást). Ha fapofával akasztunk le nagy pénzeket, nyugodtan alszunk, és a stratégiánk minden helyzetre megfelelő megoldást kínál, akkor jó úton járunk.
Az értékalapú befektetés meglehetősen népszerűtlen annak ellenére, hogy az 1940-es kialakulása óta időtálló, versenyképes, stabil és tiszta módszer. Másrészt viszont az értékalapú módszer azokra az elvekre épül, amit bármely szakember egy eszköz megvásárlásánál mérlegel: 1. milyen értéket képvisel az eszköz 2. mi ennek a piaci ára.

A részvénypiacoknak két funkciója közül az egyik egy mellékes, a másik pedig a FŐ funkció. Érdekes módon a nagyközönség a mellékes szerepét ismeri jobban, és sajnos innen is közelítik meg a tőzsde témakörét. A mellékes funkció az, hogy a tőzsde összehozza a tőkét és a tőkeigényt, vagyis tőkebevonáshoz ad kiváló terepet és megoldást. A tőkeigény viszont szinte mindig nagyszabású tervek, merész újítások megvalósításához jön létre. Ezeket a nagyközönségnek az évszázad üzleteként aposztrofálják a minél sikeresebb tőkebevonás érdekében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy álmokat, várakozásokat próbálnak minél jobb áron értékesíteni. A tőkebevonás előnye, hogy a piac hatékonyságát segíti: sok újítás, sok nagy múltú cég így jött létre. Hátránya viszont, hogy a tőkebevonások általában SOHA nem érik el céljaikat. Aki egy jól hangzó tervbe fektetett be, búcsút mondhat a pénze túlnyomó részének, amennyiben a vállalat nem jár sikerrel. Emiatt tekinthet a laikus úgy a tőzsdére, mint egy kaszinóra, vagy lóversenyre: ha jó helyre teszi a pénzét, ha szerencséje van, akkor kaszálni fog, ha nem, akkor bukja a pénzét.
E ponton el is érkeztünk a tőzsde fő funkciójához: az értéktőzsde az üzletrészek piaca. Ha autót szeretnénk venni, azt az autók piacán tesszük meg. Ha régiségeket gyűjtünk, akkor az aukciósházakban férünk hozzá ezek piacához. Ha zöldséget kívánunk fogyasztani, azt a zöldségespiacon szerezhetjük be. Ha 100 tonna búzára van szükségünk, azt az árutőzsdén kapjuk meg. A búza homogén termék, ezért annak piaca központosítható, a központosítás egyik következménye a hatékonyság: itt ugyanis minden eladó a legjobb áron adja el termékét, míg a vevők a legjobb áron tudják azt megvenni. A központosítással együtt jár a fokozott biztonság: Az eladó a minőség biztosítása nélkül nem adhat el, a vevő viszont csak akkor tud vásárolni, ha van rá fedezete. A homogén termékek piacai tehát központosítottak: a tőzsdéken forgalmaznak ipari és nemesfémeket, olajat, földgázt, áramot, narancslé koncentrátumot, búzát, kávét, devizákat.
És részvényt. A részvények persze nem homogének, hiszen az OTP üzletrész nem egyenlő az Apple üzletrésszel, viszont az OTP egyik része pontosan olyan, mint a másik OTP rész: ugyanannyi szavazati jogot, ugyanannyi vagyont, valamint ugyanannyi nyereséget testesít meg (léteznek különféle részvénysorozatok, de az alapismeretek bemutatását nem bonyolítom vele). A legtöbb vállalat olyan nagy, hogy nehézkes lenne egyetlen kézben összpontosítani, kézenfekvő tehát, hogy sok apró, de egyenlő darabra vágjuk szét, és ezek az apró darabok már jóval könnyebben kezelhetőek. Ezek a darabkák homogének, központosított piacon forgalmazhatóak, és általában néhány ezer forintért cserélnek gazdát. Így képesek létezni az igazi monstrumok is, mint az 500 milliárd dollárt érő Apple. 150,000 * egymilliárd forintot jelent ez, vagy 150 millió * millió forintot, ami igazán nagy, szinte elképzelhetetlen összeg. Ha minden magyar állampolgár 10 millió forint értékben birtokolna Applet, akkor is csak a cég kétharmadát tartanák a kezükben. Az ennél sokkal kisebb méretű vállalatok is olyannyira meghatározóak, hogy megszületett a "too big to fail", "túl nagy a bukáshoz" kifejezés. Arra utal, hogy ha a társasággal, vagy több ilyen társasággal egyszerre történne valami baj, az képes lenne romba dönteni az ország gazdaságát. Ezért a kormányok a gazdasági válságok időszakában kiemelt figyelmet fordítanak rájuk, illetve törvényekkel igyekeznek szigorú feltételeket támasztani a társaságoknak.
Visszatérve a témához, a részvénypiac fő funkciója egyszerűen az, hogy piacot ad az üzletrészeknek. Sok régi vállalat darabkáit megvehetjük, és ami fontos, ezeknek nincs szüksége tőkebevonásra, mert már stabilan és nyereségesen működnek, így bármilyen célra megfelelő fedezettel rendelkeznek. Ebben az esetben - szemben a frissen induló, nagy terveket délelgető, de még nem bizonyított cégekkel - a részvénybefektetés viszonylag biztonságosnak tekinthető. Az értékalapú befektető tehát csak a tőzsde fő funkcióját használja ki, és nem foglalkozik a tőkebevonásokkal. Eldönti, hogy folyamatosan vásárol egy előre összerakott részvénykosarat (Pl. Standard and Poor's 500), vagy külön vizsgálja meg a társaságokat, és egzakt számviteli szabályokra alapozva ezekből állít össze magának részvényportfóliót. Az Intelligens Befektető c. könyv és ez a blog is azzal foglalkozik, hogy melyek ezek a szabályok, illetve hogyan érdemes hozzáállni a befektetésekhez és a piachoz.

3 megjegyzés:

  1. Tanulnak ebbe az irányba.Grahamen kívül mit érdemes?

    VálaszTörlés
  2. Tanulnak ebbe az irányba.Grahamen kívül mit érdemes?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kik tanulnak? Nem értem a kérdést.

      Törlés