2013. december 21., szombat

Hozzáállás a gazdasági ciklusokhoz

Mikor következik be következő válság? Nem tudjuk. Aki tudja, az a jövőbe lát.
Talán még fontosabb a kérdés, hogy milyen mélyre sikerül? Ez sem tudható.

A value investorok megelégednek annyival, hogy biztosan érkezik, de azt meg sem próbáljuk kitalálni, hogy mikor. Van tucatnyi jel, amelyek minden válság előtt egyre komolyabb problémákra utalnak, ám a piac ezek után akár évekig is emelkedhet. Ugyanígy válságban a javulásra utaló számok megjelenésekor a medvepiac újabb évei jöhetnek.
Az átlagosan 50% részvényaránnyal mindkét irányra készen állunk, és hozzáállásunk anticiklikus. Ha részvényeink kezdenek túlárazottá válni, akkor bizony eladjuk nagy részüket, ám nem csökkentjük a kitettséget 25% alá. A medvepiac sötét éveiben pedig nem lépjük túl a 75%-ot, bármily vonzóak is legyenek az árak. Graham külön fejezetet szentel a kérdésnek, és az összegzés az, hogy olyan magas legyen a részvényarányunk, amilyen nyugodtan elviseljük ezeket a súlyos ingadozásokat. A laikus közönség nehezen viseli, mert nem tudja, hogy melyik részvény mekkora diszkonttal vagy mekkora prémiummal forog. Ezért van az, hogy sokaknak egyáltalán nincs részvénye (a részvénykitettség 0%), egyesek viszont 95%-kal bírnak. A hosszúkötvények árfolyama is nagy ingadozásra képes, szóval ha nem lejáratig tartjuk, nem biztos, hogy a legjobb ötlet ezekkel "bebiztosítani" a részvényeinket.
A profik, akik elvannak 100% részvénykitettségben, simán kiülik ezeket az időszakokat, nyugodtan aludnak akkor is, ha a portfóliójuk piaci értéke épp fele az egy évvel ezelőtti értéknek. Tudják ugyanis, hogy a mögöttes érték emelkedik, a cégek nagy része továbbra is nyereséges. Így aztán a fellendülés időszakában az árfolyamok nemcsak ledolgozzák, de bőven felül is múlják a korábbi csúcsokat.
Tekintsünk rá az sp500 elmúlt 140 éves teljesítményére a [moneychimp] oldalán. Időzzünk el rajta. Ízlelgessük. Látni fogjuk hogy 25%-nál nagyobb visszaesés csak 1929, 1937, 1973, 2000 és 2008 után volt. 140 évre vetítve ez átlagosan 1 súlyos válságot jelent 30 évente. Mi történt a visszaesések után? Az indexek néha erős emelkedést produkáltak, máskor pedig csak enyhét, illetve komoly hozamok a válságoktól függetlenül is összejöttek egyes években. 1879-ben például 16% emelkedésre jött még 49%, és erre a következő évben még 26%. Nem kiszámítható előre a hozam, ezért aki úgy dönt, hogy komoly emelkedés után elad mindent, és "megvárja" a következő válságot a beszállásra, az esetleg megbánhatja ezt a döntését, és 30 évig nem tud majd vásárolni.
De a 140 év összességében mégis 10.77% átlagos hozamot produkált, inflációt is számítva pedig 8.58%-ot. Ezért írja Graham azt, hogy amikor részvényre fordítható pénzünk van (vagyis az előre elhatározott részvénykitettségünket még nem értük el), akkor a piaci helyzettől függetlenül fektessük azt - gondos elemzés után - olcsó üzletrészekbe.
Ezt tette Walter Schloss, aki folyamatosan 90% feletti részvénykitettséget tartott. Tudta, hogy nem képes előre jelezni a válságokat, valamint azzal is tisztában volt, hogy a részvények hosszútávon magasabb hozamot biztosítanak a kötvényeknél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése