2014. január 15., szerda

Piac Úr

Az értékalapú befektetők körében "Piac úr" (mr. Market) egy unásig ismételt összefüggés megtestesítője. Arról van szó, hogy mi a tőzsdei árfolyamot nem kiszolgáljuk, hanem kihasználjuk. Ben Graham arra kér, az árfolyamokat képzeljük el egy úrnak, akinek a vezetékneve Piac.
Piac úr minden hétköznap, minden órában (a tőzsde kereskedési idejében) felkínál nekünk a tőzsdei cégekre 1-1 ajánlatot (árfolyam). Olyan rugalmas, hogy hajlandó eladni és venni is ezen az áron. Állandóan zaklat minket ajánlataival, igen jó ügynök, a meggondolatlan tőkepiaci szereplő könnyen hatása alá kerülhet.
Piac úr meglehetősen szeszélyes. Példának okáért, az OTP részvényeit a válság előtt 11 ezer forintra értékelte, pár hónap múlva már csak 1300 forintot ért neki, megint pár hónap múlva 7 ezret. Nyilvánvaló, hogy a vállalat kilátásai változtak ez idő alatt jó s rossz irányba is, ám e változásokra adott reakcióit Piac úr eltúlozta.
Tagadhatatlan, hogy mr. Market sokszor ad helyes értékelést, de mi nem az ő értékelésére, hanem saját elemzésünkre hagyatkozunk. Saját értékelésünk gyakran eltérhet Piac úrétól, az eltéréseket kihasználva pedig kiváló üzleteket köthetünk vele.
A kockázatot az jelenti, hogy ha nem vigyázunk, Piac úr akár meg is győzhet minket az igazáról. A válság mélységeiben remegő kezekkel, sápadtan fogja megtenni ajánlatát nagyon alacsony árakon, és világvégéről beszél. Hagyjuk magunkat pánikba ejteni, vagy inkább megvesszük tőle olcsón az egyébként kitűnő cégeket? Mi az utóbbit választjuk. A fellendülés időszakában örömtől ujjongva, hangosan fog hatalmas árfolyamokkal dobálózni. Vele együtt költekezünk, vagy inkább eladunk neki olyan részesedéseket, melyeket túlértékeltnek találunk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése