2014. július 22., kedd

Magyar Részvények: 2014q2 (1. rész)

Jelen dokumentumban a figyelemre érdemes magyar részvények pillanatnyi helyzetét, 2014. második negyedéves teljesítményét véleményezem az értékalapú stratégia szemszögéből. A cikk puszta magánvélemény: tartalmazhat hibát, tévedést, hiányosságot, ezért kérlek, semmiféle döntést ne alapozz rá. Semmit ne vegyél meg azért, mert itt olvasol valamit róla. Bármelyik részvény ára rendkívül nagy mértékben eshet vagy emelkedhet függetlenül attól, hogy mit várunk tőle. Ha kiegészítenéd a leírtakat, kérlek, kommentálj. A stratégiánk örökzöld: jó minőségű üzletrészeket vásárolunk olcsón.

A lentiekben óvatosan várakozásokat - ha úgy tetszik, célárakat - fogalmazok meg a jövő árfolyamait illetően. De ez semmit nem jelent. Képlékeny. Talán (talán!) akkor fog megvalósulni, ha az adott társaság fenn tudja tartani az eredményeit, illetve a tőkepiaci környezet is lehetővé teszi a megfelelő árazást.

A kapitalizmus azért van, hogy a bérjövedelem mellett (vagy helyett) szabadon bővíthessük a tőkejövedelmünket. Ha az elmúlt 25 évben felhívták volna erre az emberek figyelmét, s ők a fogyasztás mellett be is fektettek volna, országunk sokkal fejlettebb lenne, széleskörű megvalósítással pedig a gazdaságok élvonalában lennénk.

A nyugati indexekről dióhéjban elmondható, hogy azok a második negyedév során is emelkedtek, a DJIA július közepén 17050, az SP500 1975, a DAX 9700 ponton állt. A magyar részvényindex pedig szokásához híven évek óta nem halad sehová, a júniusi 19100 pontról megnézte a 17600 pontos szinteket is. A bikapiac tehát még tart, ennek pár éven belül (egyesek szerint még idén) biztosan vége lesz.

Plotinus: Inkább tekinthető befektetési alapnak, mint hagyományos társaságnak. Közzétételeiben saját maga is felhívja a figyelmet, hogy bármikor bekövetkezhet komolyabb tőkevesztés, ám ugyanígy előfordulhatnak hirtelen nagy nyereségek is.
A vele kapcsolatos megfigyelésem/várakozásom az, hogy hosszabb stagnáló időszakokat követ 1-1 hirtelen saját tőke emelkedés (nézd meg a honlapján ennek alakulását), melyet valószínűleg a technikai alapon felvett pozíciók kezelése okoz. Ilyenkor a veszteséget gyorsan realizálják, a nyerő helyzetet viszont hagyják kifutni. Ez természetesen semmit nem (de tényleg nem) jelent a jövőre nézve, de talán most is egy ilyen punnyadós időszakban vagyunk: A jelentés szerint az utóbbi fél évben csökkent, az utóbbi 1 évben alig 3%-ot nőtt a saját tőke. Ha újabb hirtelen vagyonnövekedés következne be, akkor néhány negyedéven belül a saját tőkét 3000, az árfolyamot akár 3300 fölött találnánk.
Régebben a BVPS környékén mozgott az ár, a zártkörű működésű leányvállalatokat azonban beszerzési értékkel számolják, így a jövőben az árfolyam várhatóan a BVPS fölött tartózkodik majd. Ezt a különbséget tovább fogja növelni a már említett hirtelen saját tőke növekedés.
Tartom a véleményem, miszerint 2018-ban az árfolyam 5, akár 6 ezer Ft fölött is lehet, a mögöttes érték növekedésének következtében. Meglátjuk.
A jelenlegi BVPS 2571 Ft, árfolyama 2830-2930 között mozog (illikvid). Szerintem megfelelő ár érte. A 3 év átlagnyereségével számoló Graham száma (Gr3) 8.6, ami egészen jó érték a beszállásra.

Enefi: A társaságról fontos tudni, hogy nem is oly rég becsődölt. Azóta kicsit józanabb s óvatosabb vizekre evezett.
Május 19-én írtam a vállalat jelentős árfolyamnövekedésével kapcsolatos várakozásról. Ezek után túlzottan nem lepett meg, hogy 4 héttel később a korábbi 135 ft-ról (miközben 120-ra is nézett) 170-re emelkedett az ár. Ez egy hónap alatt 26% hozamot jelent. Mindez kiváló, de ha 3 év alatt jó eséllyel képes 100%-ot menni, az értékalapú befektető inkább ez utóbbi lehetőséget kívánja megragadni. Ugyanis ha 25% emelkedés után realizálunk, akkor ezt más részvénybe kellene fektetnünk, amitől legalább az Enefitől várt teljesítményt várjuk. Természetesen vannak ilyen részvények, ezeket viszont már birtokoljuk.
Mizu a második negyedévben? A második negyedév jobban alakult, mint amire a társaság ill. saját magam számítottam. Dióhéjban: a kötelezettségek némiképp csökkentek, nyereség képződött a várt veszteség helyett. A saját tőke csökkent egy - a tervezettnél magasabban - elszámolt értékvesztés által. Szezonális hatások miatt a harmadik negyedévben a vállalat veszteséges lesz.
Két negyedévre, de egész évként számított graham szám: 8.4. Erős üzenet vételre. Nem én üzenem! Csak az említett szám teszi. 
Az egy részvényre jutó saját tőke 214 (immateriális javak nélkül 138), a nyereség 23, az átfogó nyereség pedig 26 Ft.
A mostani eredmények után is tartom a véleményem, hogy 2018-ig jó eséllyel meg fogjuk látogatni a 270 Ft-os árfolyamot is. Ez pedig a májusi árfolyamhoz képest bizony duplázódást jelent.

Richter:
Pár hónapja 4000 Ft körül járt az árfolyam, most 3950 Ft környékén áll.
A vártnak megfelelően a negyedév és a félév gyenge: csökkenő fedezeti hányad, csökkenő üzemi eredmény, mérföldkő bevételek elmaradása látható. Növekedtek a K+F költségek is, de ez befektetés a jövőbe, szükség is van rá. Gyengült a rubel. Az ukrán politikai és gazdasági válság miatt FONTOS piacok vannak veszélyben. Az értékesítés nem egész fele irányul FÁK országokba.
Egy részvényre 3070, goodwill nélkül 2769 Ft jut, illetve a félév során 124 Ft nyereség képződött szemben az egy évvel ezelőtti 154 forinttal.
Az üzemi eredmény jelentősen romlott, ennek okán és az általános lassulás miatt nem csodálkoznék, ha a Richter részvényein jelen lévő prémium érezhetően csökkenne, ami pontosan azt jelenti, hogy az árfolyam vélhetően csökkenni fog a tegnapi 3950 Ft-os szintekről.
Graham szám: ha idei évre 200 Ft EPS-el számolok az előző évi 240 helyett, akkor 3500 Ft alatt nem rossz döntés vásárolni a papírt. 180 forintos idei nyereség esetén azonban egészen 3300 Ft-ig várnék a vétellel. Ha az ukrán válság elmélyül - nagyon remélem, nem így lesz - akkor jóval alatta is hozzájuthatunk az üzletrészhez, de akkor az eredmények is sokkal rosszabbak lesznek.

TVK 2014. augusztus 1.:
Ellenőriznem kell a saját korábbi kijelentéseim:
2014. május: "Ha tippelnem kellene, az árfolyam emelkedni fog erre (az I. negyedéves) jelentésre a mostani 3,988-ról." - A tippem helyesnek bizonyult. 4110+255(osztalék)=4365 Ft volt tegnap.
2014. június: "Szerintem ezen az áron akkor lesz érdemes venni, ha az eps 300-400 forint fölé kerül. Az első negyedév biztató, de senki nem ígéri azt, hogy ez így is marad." - tehát az a kérdés, hogy a Q2 jelentés szerint mennyi is a féléves nettó profit.
Q2: összefoglalva minden jól alakult. Csökkent a felhasznált energia ára, növekedett a kihasználtság. Az euró erősödés miatti árfolyamveszteség növekedett. A butadién üzem a tervek szerint halad, illetve a mol csoport szintetikus gumigyártó üzemet tervez építeni, de ez majd 2017-ben lesz aktuális. Az összes kötelezettség kicsit növekedett, de a kényelmes tartományban van még.
Elég durván jó lett ez a negyedév is. Már most több az üzemi eredmény és a nettó profit, mint tavaly egész évben. Az egy részvényre jutó saját tőke 5072, az egy részvényre jutó nyereség 342 (!) forint. A menedzsment levele szerint a 3. negyedévben is pozitív üzemi eredmény várható. Remélhetőleg az adózott eredmény is 400-450 Ft fölött lesz év végére.
Ha tippelnem kellene, pusztán ettől a jelentéstől az árfolyamnak illene felfelé mozdulnia a 4100 Ft-hoz képest. Azonban a nyugati tőzsdeindexek zuhanása és az elmérgesedő ukrán helyzet miatt ennek akár fordítottja is megtörténhet. Azt se felejtsük el, hogy az erős negyedévek szériája is megszakadhat, hiszen a vegyipar maga is ciklikus.

MOL 2014. augusztus 1.:
Árfolyam: 11,300 + 590 (osztalék) = 11,890 Ft.
Az olajipar jövedelmezősége mostanság nem a legjobb. Júniusban olvastam, hogy az orosz olajszektorban korábban irdatlan mértékű beruházások és fejlesztések történtek, aminek eredménye a kitűnő minőségű orosz olajkínálat lett. Ilyen részletekkel általában azért nem foglalkozunk, mert a jövőt illetően úgysem tudunk semmi biztosra következtetni belőle.
Q2: Árbevétel csökkenés, üzemi eredmény csökkenés, nettó eredmény csökkenés. Kell ennél több? Van itt még sok más kellemetlen tényező, de kár is sorolni őket.
Erre H. Zsolt is csak azt írta elnöki üzenetében, hogy az eladott mezők termeléskiesése már látszik ebben a negyedévben, azonban az új beruházások számai még nem. Ez igaz, de kicsit el is tereli a figyelmet.
Nézzünk néhány számviteli adatot:
Egy részvényre jutó saját tőke: 16581 Ft. Egy részvényre jutó nyereség 2012-13-14 1. félévben: 708, 592, 421 Ft. Szépen apad.
Az összes kötelezettség nagyon enyhén nőtt 2424 milliárd forintra. Ezen jó lenne folyamatosan faragni, annak ellenére, hogy a fizetett kamatok mértéke 24 milliárdról 21 milliárd forintra csökkent. Idén remélhetőleg elkerülünk olyan egyszeri leírást, mint ami tavaly volt, s ami a tavalyi eredményt 21 milliárd forintra csökkentette.
Egyébként ha idén össze tud hozni 750 Ft EPS-t, akkor ezen az áron (11,300 Ft) szerintem nem rossz vétel a papír. Fórumbéli infó szerint a Szurgut 0.4-es P/B-vel forog. Ugyanilyen aránnyal a MOL 6600 forintba kerülne, ezt csak annak szemléltetésére írtam, hogy innen még bőven lehet tér lefelé.
Iparági trend: semmi nem jósolható meg előre, de azért várhatóan előbb-utóbb javulni fognak az iparág egyszersmind mol számai is. A most meghozott vételek akkor fognak jól beérni.

 A cikk [második része ide kattintva] érhető el.

2014. július 20., vasárnap

Néhány gondolat az állami cégvásárlásokról

Ha az állam megvásárolja egy társaság egészét vagy részét, a legfontosabb kérdés az, hogy mi vele a szándéka. Nagyon sarkosan két válasz létezik erre számomra: (a) Anyagi haszonszerzés. (b) Politikai haszonszerzés.
(a) Anyagi haszonszerzés esetében az állam úgy viselkedik, mint egy magánbefektető. Tulajdonrészt vásárol, élvezi a vállalat által termelt hasznot, de a tulajdonát nem használja fel politikai céljaira. Piaci körülmények között hagyja működni. Lehetőleg: 1) Nyereséges, stabil cég legyen. 2) Kellően kedvező áron vegye meg. 3) Csak akkor tegye hitelből, ha az állam által kibocsátott kötvényre alacsonyabb kamatot fizet, mint amennyi a megvásárolt cég átlagos hozama. 4) Ne szóljon bele a szükségesnél nagyobb mértékben a társaság működésébe.
(b) Politikai haszonszerzés esetében a gazdasági érdek sajnos sérül, ugyanis hatékonyság tekintetében a politikai érdekorientáltság nem tudja felvenni a versenyt a profitorientáltsággal (ha az a szabadpiacon áll fenn).

Norvég állami nyugdíjalap: Kitűnő példa arra, hogy az állam milyen józanul s építő módon is képes viselkedni. Az olajbevételekből az állam részvényeket és kötvényeket vásárol, ezek hasznát pedig belátása szerint felhasználja. 800 milliárd dollárnyi (s egyre növekvő) vagyont kezel.
MOL: Mostanság divat azon pörögni, hogy az árfolyamesés következtében épp "hány száz milliárdot bukott az állam a MOL csomag megvételén". Rögtön megjegyzem, én sem értek egyet a vásárlással. Nyilvánvalóan politikai célzatú volt, ám én azt mondom, van ennek anyagi haszna is, de csak akkor, ha hosszútávon kívánja megtartani. Kezdjük ott hogy a jelenlegi árfolyamveszteség nem realizált. Ami viszont realizált, az a vásárlás óta eltelt többszöri osztalékfizetés. Tehát ha valaki számolgatni akarja a veszteséget, számolja bele a kapott osztalékokat is. A mol az 1. pontban megfogalmazott nyereséges és stabil vállalat. Az összes többi pont nem teljesül: az állam hitelből vette, nem kedvező áron, ráadásul beleszól a vállalat működésébe.
"Nonprofit" közművek és szolgáltatások: A kormány azt kommunikálja, hogy a mocskos, gonosz külföldiek kiviszik a tőkét az országból, a közműveken keresztül kizsigerelik a népet, de ezt majd ő (azaz a jótékony kormány) szépen megakadályozza. Az emberekkel elhitetik, hogy alanyi joguk van, szinte ingyen jogosultak egyes szolgáltatásokra, és azt is, hogy majd az állam nonprofit módon biztosítani fogja ezeket. Na ez politikai haszonszerzés. Valójában pont a profitérdek az, ami fenntartja a beruházások és a hatékonyság megfelelő mértékét. Aki nonprofit állami szolgáltatást szeretne, utazzon a MÁV-val, vagy vegye igénybe az állami egészségügyi ellátást. Ajánlom a Szeged-Budapest vonalat a 70-es évekből származó vasúti kocsikkal. Ha nem magam tapasztalom, nem hiszem el, hogy a csukott ablak résein képes behullani a műbőr ülésre a hó. A piaci egészségügyi rendszer olyasmi, mint a szintén piaci alapú gépjármű felelősségbiztosítások. Mindenki oda szerződik, ahova akar. Ha a szolgáltató nem kínál versenyképes árat s szolgáltatást, akkor az ügyfelek elpártolnak tőle és a társaság lehúzhatja a rolót. Érdekes egyébként, hogy a piac még az egészségügybe is "betört" hálapénz formájában. Mindezzel össze lehet hasonlítani a piaci termékeket és szolgáltatásokat. Gépkocsi, internet, utazás, tévé, ruha, stb. Tucatnyi helyről, tucatnyi módon a minőségnek megfelelő áron juthatunk hozzá. Az állam maradjon a kaptafánál: hagyja működni, de felügyelje a piacot, és csak a túlkapásoknak vessen gátat, de azt tegye keményen és tántoríthatatlanul.
Richter: A Richter és a MOL negyedrészét a magyar állam birtokolja. A MOL részesedést mindenki kívülről fújja, a Richter tulajdonlását azonban kevesebben tudják, és szerintem azért, mert - talán naiv vagyok - az államnak pusztán anyagi, de nem politikai céljai vannak vele. Az már egészen más kérdés, hogy milyen gusztustalan és piacromboló módon jutott hozzá, letaposva ezzel a kialakuló magánnyugdíjvagyont és az emberek minimális öngondoskodási hajlandóságát.
Rába: Kormányunk fogta magát, és vételi ajánlatot tett az összes Rába részvényre. Az akkori 6xx forintról 8xx forintra ugrott az árfolyam, ami azóta 13xx-nél jár. Nyilván nem ezért emelkedett így, hanem - amint azt már korábban írtam - az eredményesség javulása miatt. Ez egyébként a rossz időszakban elkezdett igen komoly kutatásnak s fejlesztésnek köszönhető. A befolyásszerzés óta eltelt időszakban kiderült, hogy a remélt állami megrendelések elmaradtak, ettől függetlenül a társaság a szokásos piaci környezetben jól teljesít. Szeretjük a Rábát. Remélem, hogy a 73% állami befolyás nem fog "érződni" a továbbiakban sem.
MKB: A kormányzati kommunikáció szerint: "megvettük ezt a veszteséges bankot, aztán ezt mi nyereségessé tesszük, s eladjuk". Nekem mindössze két kérdésem van: (a) Mióta tud egy állam jobban gazdálkodni egy bankkal, mint egy nyugat-európai szakmai anyavállalat? Vajon a szakmai befektető nem tett meg eddig is mindent, hogy minél többet kihozzon az MKB-ből? (b) Ha sikerül a cél, és  nyereségessé válik a pénzintézet, utána miért adják el?