2014. július 20., vasárnap

Néhány gondolat az állami cégvásárlásokról

Ha az állam megvásárolja egy társaság egészét vagy részét, a legfontosabb kérdés az, hogy mi vele a szándéka. Nagyon sarkosan két válasz létezik erre számomra: (a) Anyagi haszonszerzés. (b) Politikai haszonszerzés.
(a) Anyagi haszonszerzés esetében az állam úgy viselkedik, mint egy magánbefektető. Tulajdonrészt vásárol, élvezi a vállalat által termelt hasznot, de a tulajdonát nem használja fel politikai céljaira. Piaci körülmények között hagyja működni. Lehetőleg: 1) Nyereséges, stabil cég legyen. 2) Kellően kedvező áron vegye meg. 3) Csak akkor tegye hitelből, ha az állam által kibocsátott kötvényre alacsonyabb kamatot fizet, mint amennyi a megvásárolt cég átlagos hozama. 4) Ne szóljon bele a szükségesnél nagyobb mértékben a társaság működésébe.
(b) Politikai haszonszerzés esetében a gazdasági érdek sajnos sérül, ugyanis hatékonyság tekintetében a politikai érdekorientáltság nem tudja felvenni a versenyt a profitorientáltsággal (ha az a szabadpiacon áll fenn).

Norvég állami nyugdíjalap: Kitűnő példa arra, hogy az állam milyen józanul s építő módon is képes viselkedni. Az olajbevételekből az állam részvényeket és kötvényeket vásárol, ezek hasznát pedig belátása szerint felhasználja. 800 milliárd dollárnyi (s egyre növekvő) vagyont kezel.
MOL: Mostanság divat azon pörögni, hogy az árfolyamesés következtében épp "hány száz milliárdot bukott az állam a MOL csomag megvételén". Rögtön megjegyzem, én sem értek egyet a vásárlással. Nyilvánvalóan politikai célzatú volt, ám én azt mondom, van ennek anyagi haszna is, de csak akkor, ha hosszútávon kívánja megtartani. Kezdjük ott hogy a jelenlegi árfolyamveszteség nem realizált. Ami viszont realizált, az a vásárlás óta eltelt többszöri osztalékfizetés. Tehát ha valaki számolgatni akarja a veszteséget, számolja bele a kapott osztalékokat is. A mol az 1. pontban megfogalmazott nyereséges és stabil vállalat. Az összes többi pont nem teljesül: az állam hitelből vette, nem kedvező áron, ráadásul beleszól a vállalat működésébe.
"Nonprofit" közművek és szolgáltatások: A kormány azt kommunikálja, hogy a mocskos, gonosz külföldiek kiviszik a tőkét az országból, a közműveken keresztül kizsigerelik a népet, de ezt majd ő (azaz a jótékony kormány) szépen megakadályozza. Az emberekkel elhitetik, hogy alanyi joguk van, szinte ingyen jogosultak egyes szolgáltatásokra, és azt is, hogy majd az állam nonprofit módon biztosítani fogja ezeket. Na ez politikai haszonszerzés. Valójában pont a profitérdek az, ami fenntartja a beruházások és a hatékonyság megfelelő mértékét. Aki nonprofit állami szolgáltatást szeretne, utazzon a MÁV-val, vagy vegye igénybe az állami egészségügyi ellátást. Ajánlom a Szeged-Budapest vonalat a 70-es évekből származó vasúti kocsikkal. Ha nem magam tapasztalom, nem hiszem el, hogy a csukott ablak résein képes behullani a műbőr ülésre a hó. A piaci egészségügyi rendszer olyasmi, mint a szintén piaci alapú gépjármű felelősségbiztosítások. Mindenki oda szerződik, ahova akar. Ha a szolgáltató nem kínál versenyképes árat s szolgáltatást, akkor az ügyfelek elpártolnak tőle és a társaság lehúzhatja a rolót. Érdekes egyébként, hogy a piac még az egészségügybe is "betört" hálapénz formájában. Mindezzel össze lehet hasonlítani a piaci termékeket és szolgáltatásokat. Gépkocsi, internet, utazás, tévé, ruha, stb. Tucatnyi helyről, tucatnyi módon a minőségnek megfelelő áron juthatunk hozzá. Az állam maradjon a kaptafánál: hagyja működni, de felügyelje a piacot, és csak a túlkapásoknak vessen gátat, de azt tegye keményen és tántoríthatatlanul.
Richter: A Richter és a MOL negyedrészét a magyar állam birtokolja. A MOL részesedést mindenki kívülről fújja, a Richter tulajdonlását azonban kevesebben tudják, és szerintem azért, mert - talán naiv vagyok - az államnak pusztán anyagi, de nem politikai céljai vannak vele. Az már egészen más kérdés, hogy milyen gusztustalan és piacromboló módon jutott hozzá, letaposva ezzel a kialakuló magánnyugdíjvagyont és az emberek minimális öngondoskodási hajlandóságát.
Rába: Kormányunk fogta magát, és vételi ajánlatot tett az összes Rába részvényre. Az akkori 6xx forintról 8xx forintra ugrott az árfolyam, ami azóta 13xx-nél jár. Nyilván nem ezért emelkedett így, hanem - amint azt már korábban írtam - az eredményesség javulása miatt. Ez egyébként a rossz időszakban elkezdett igen komoly kutatásnak s fejlesztésnek köszönhető. A befolyásszerzés óta eltelt időszakban kiderült, hogy a remélt állami megrendelések elmaradtak, ettől függetlenül a társaság a szokásos piaci környezetben jól teljesít. Szeretjük a Rábát. Remélem, hogy a 73% állami befolyás nem fog "érződni" a továbbiakban sem.
MKB: A kormányzati kommunikáció szerint: "megvettük ezt a veszteséges bankot, aztán ezt mi nyereségessé tesszük, s eladjuk". Nekem mindössze két kérdésem van: (a) Mióta tud egy állam jobban gazdálkodni egy bankkal, mint egy nyugat-európai szakmai anyavállalat? Vajon a szakmai befektető nem tett meg eddig is mindent, hogy minél többet kihozzon az MKB-ből? (b) Ha sikerül a cél, és  nyereségessé válik a pénzintézet, utána miért adják el?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése