2014. november 22., szombat

Az elmúlt 4 év döntéseinek vizsgálata

Ebben a bejegyzésben azt taglalom, hogy az egyes döntéseim mennyire voltak helyesek a mögöttes értékhez viszonyított árfolyam (azaz árfolyam-tartomány) szerint, a Graham-féle standard technika alapján. Ez az értékelés elnagyolt, de igyekeztem korrekt lenni, és az eredmény meghatározza az én jövőbeli döntéseimet is.
A vizsgálat csak azt mutatja meg, hogy a jelenlegi (2014. november) nézőpontból hogyan döntöttem. Más eredmények születhetnek, ha 2 vagy 5 évvel később tekintek vissza. Az elmúlt 3.5 évben nyugaton bikapiac volt, itthon pedig negatív átlaghozam volt megfigyelhető, ez utóbbi süllyedő piacon tevékenykedtem én. A megfigyelésben nem vett részt a zwack, az e-star és a b-tel, mert ezek megvásárlása a stratégiának nem része, szabályokat szegtem velük. Csak azt van értelme értékelni, amit az előre leszögezett szabályok szerint tettem.
A szempontok a következők: (a) A részvény árfolyama a döntés meghozatalakor alacsony, korrekt, vagy magas volt a mögöttes értékhez képest. (b) A döntés előnyösnek vagy előnytelennek bizonyult néhány hónappal vagy évvel később. Helytelennek bizonyult a vétel, ha hosszú pangás vagy komoly esés adódott később. Előnyösnek számít, ha az árfolyam később komoly emelkedést mutatott. A döntés előnyös, ha eladás után az árfolyam már nem emelkedett tovább, vagy kisebb-nagyobb mértékben esett. A döntés előnytelen, ha eladás után a részvény árfolyama jelentősen emelkedett. Ugyanígy előnyös a döntés, ha a részvény tartása mellett döntöttem, és a tartott részvény árfolyama jelentősen emelkedett. A döntés előnytelen, ha a részvény tartása mellett döntöttem, ám a későbbiekben az árfolyam érezhető mértékben vagy hosszú időre esett.
A döntéseket táblázatba rendeztem a fenti szempontok szerint, amely alább látható:


A táblázat ugyanazon cellájában egy vállalat neve kétszer is szerepelhet, ez azt jelenti, hogy viszonylag nagy méretű pozícióról van szó, viszonylag nagy a kötéssszám, illetve az árfolyam emelkedése/esése viszonylag jelentős. A cellák feltöltöttsége alapján alacsony és korrekt áron vásároltam be, melyek megnyugtatóan magas arányban bizonyultak előnyösnek. Az arányokat tekintve 8:3 23:6 értékek adódnak, melyből megállapítható, hogy e két tartományból is az alulértékelt cégek megvásárlása bizonyult a leginkább célszerűnek. Ha bármilyen helyzetben úgy láttam, hogy megtartok egy papírt, szinte mindig jól döntöttem. Ezen a szokásomon nem is fogok változtatni. Tartanom kell tehát, ha a részvény ára korrekt vagy olcsó a mögöttes értékhez képest. 
A legrosszabb döntéseket akkor hoztam, amikor alacsony árfolyamon adtam el részvényeket, még akkor is, ha ezzel 30-50% hasznot is bezsebeltem. Tipikus példa erre az, hogy 1950 forint körül vett TVK részvényeim kis részét eladtam 2850 forintért. A gyors emelkedés miatt döntöttem így, noha tudtam, hogy a papír itt is alulértékelt. A részvény árfolyama jelenleg 4393 forint, és ehhez még hozzá kell adnunk az időközben kapott 255 forint osztalékot is. Jelen pillanatban a tvk árát korrektnek, esetleg olcsónak gondolom, de ezt a részvényt már nem követem. Az eladásokat tekintve a leghelyesebb cselekmény megvárni a túlértékelt tartományt. Korrekt áron is adtam el papírokat, és nagy részük helyes döntés volt, ám szinte ugyanennyi esetben hibát követtem el az eladással. Ennyi hibát miért engednénk meg magamnak, ha a tartás ilyen esetben szinte mindig jó volt?
Tanulság:


Mögöttes értékhez képest alacsony áron venni kell a papírt, vagy csak megtartani, ha már megvan. Eladni ilyenkor tilos, a value investor soha nincs eladásra kényszerítve. Közben természetesen kapom az osztalékot is. Mögöttes értékhez képest korrekt áron semmit nem csinálok, csak tartom a papírt, és felmarkolom az osztalékot. Mögöttes értékhez képest magas áron a céget el kell adni, nincs mese.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése