2014. december 21., vasárnap

Jánvári Máté gondolatai és kiszemelt részvényei

A blog alapítója és mindenkori szerzője megkért, hogy a blog amúgy sem alacsony színvonalát növelve vessek le pár szösszenetet az általam fontosnak tartott gondolatokból. Szerintem az első és legfontosabb dolog (mondom ezt saját tapasztalatból, ami egyet jelent a veszteséggel) a tőke megőrzése. Had idézzem már rögtön itt Graham szavait: ”Az óvatos befektetőkre vonatkozó intelmeinket elsődlegesen a biztonság, az egyszerű választás és a kielégítő eredmények ígéretének hármas követelményrendszere formálta…”. Nem véletlen, hogy a biztonságot tette első helyre, számomra is ez az első prioritás.

Mielőtt rátaláltam az értékalapú megközelítésre, sok olyan dologba beleugrottam, ami mostani szemmel visszatekintve nem volt más, mint tiszta spekuláció. Ez nem jelenti azt, hogy bármi problémám lenne a spekulációval, ez igen fontos eleme a piacok olajozott működésének, viszont számomra egyértelműen téves út, mivel átlagos befektetőként (miért lennék pont én átlagon felüli?) „sok ezer részvénypiaci kereskedővel és első osztályú pénzügyi elemzővel kellene versenyeznem, akik mind ugyanezzel próbálkoznak…”. Ami szintén eltérített a spekulációtól (elég hamar), hogy én nem számolhatok be kezdeti kiugró nagy nyereségekről, hanem sok kisebb nyereséget egy-egy nagyobb veszteség követett, így hamar felismertem, hogy alapvetően rossz alapokon közelítettem meg a befektetéseket. Nem állítom, hogy az összes spekulációból eredő pozíciómat felszámoltam (hiszen soha nem vagyunk arra kényszerítve, hogy egy eszközt eladjunk), de az értékalapú megközelítés alapvetően alakította át a befektetésekkel kapcsolatos szemléletmódomat, és itt következik ezen írás lényegi mondanivalója.

Az elmúlt hónapokban több száz külföldi részvényt néztem át (internetes honlapok segítségével) és egy figyelő listára raktam fel mindegyiket olyan áron, ami számomra már megfelelően alacsony ahhoz, hogy érdemes őket komolyabban is megvizsgálni (jelenlegi P/E-t, P/B-t illetve eladósodottságot, valamint EPS-t néztem). Hangsúlyozom, hogy ez egy első, felületes áttekintés volt. Az egyik célom az volt, - mivel nem rendelkezem olyan zseniális memóriával mint Warren Buffett, aki évekre visszamenőleg is emlékszik egy adott cég pénzügyi adataira,- hogy rögzítsem a jelenleg drága cégeket a számomra megfelelő áron, és ha elérik azt, akkor mélyebben is utánuk fogok tudni nézni. A másik, hogy találjak jelenleg jó, tőkeerős, de alulértékelt cégeket, amikbe értékalapon befektethetek.

P/E és P/B alapon a következő cégeket szemeltem ki a további vizsgálatra (még nem a vásárlásra):
Raiffeisen; OMV, PBR, Vale, Transocean, Fugro, Seadrill, Talanx, Immofinanz, J Sainsburry, Volkswagen, BP, CNP Assurances, Sudzucker, PNE Wind

Ezek főleg két iparágban, az olaj és a pénzügyi szektorban tevékenykedő cégek. Sokuk árfolyama már jelentős esésen van túl, ami persze nem zárja ki a további esés lehetőségét. Például a Raiffeisen Bank jelentős kitettséggel rendelkezik az orosz piac felé, akár még tovább is süllyedhet új mélypontokat ütve, vagy a PBR, ami a brazil politikai csatározások középpontjában szerepel. Jó, hogy ha ezekkel a körülményekkel tisztában vagyunk, mielőtt vásárlásra adjuk a fejünket. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy még mindig kisebb kockázatot jelent ezeknek a cégeknek a részvényeiből vásárolni, mint az oly sok jelenleg felkapott, ámde túlértékelt „sztár” cégek részvényeiből. Nem megyek bele a fenti részvények mélyebb elemzésébe, egyrészt mert még én sem végeztem el, másrészt, mert a blog terjedelmi kerete erre nem alkalmas. Amit mondhatok róluk, hogy jelenleg eszközértékükhöz képest és az elmúlt 5 évben elért nyereségükhöz képest is vásárlásra alkalmas áron forognak, többségük osztalékhozama is kielégítő, amennyiben fenntartják jelenlegi osztalékmértéküket (a Fugro már bejelentette, hogy jövőre valószínűleg nem fog osztalékot fizetni az idei év eredménye után).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése