2015. november 20., péntek

Az osztalékpapírokról

Egyes befektetők az osztalékhozam alapján választanak részvényt, a számviteli teljesítménnyel mit sem törődve. Azzal érvelhetnek, hogy az osztalékhozam magasabb az államkötvény vagy a bankbetét kamatánál, és ennyi elég is, minden oké. Ez az egyszerű, vagy inkább hiányos megközelítés több ponton is sántít, és magyar példák is alátámasztják az ezzel kapcsolatos veszélyeket. 
A részvény magas kockázatú értékpapírnak számít, míg a bankbetét és az államkötvény (amennyiben nem bóvli) alacsony kockázatúnak tekinthető. Csak megjegyzem, hogy aki ezeket kockázatmentesnek tartja, téved, hiszen például az eurozóna részeként Görögországot vagy Ciprust is annak tekinthette, előbbinek a kötvényei dőltek be, utóbbinak pedig a bankjaiban heverő betétjeihez nyúltak hozzá. A magas kockázatú részvényt magas kockázatú passzív befektetéshez érdemes tehát viszonyítani, ez pedig valamely részvényindex, például a BUX, de ennél biztonságosabbnak tekinthető a DAX vagy az S&P500. Utóbbi hosszútávú hozama 9% körüli. A magas kockázatú hozamelvárást tehát érdemes legalább 9%-ban meghatározni.
Ebből nem az következik, hogy keressünk 9% osztalékhozamú papírokat. Ha nagyon erőltetni akarjuk a kötvényhez való hasonlítást, akkor az osztalékhozam helyett célszerűbb a ROE (azaz a saját tőkére vetített nyereség) mutatót, vagy az egy részvényre jutó nyereséget tekinteni a "kamatnak". A részvényárfolyam helyett pedig az egy részvényre jutó saját tőkét tekinteni a kötvény tőkéjének. Az osztalék ettől függetlenül egyszerűen csak egy összeg, amit megkapunk a vállalat tőkéjéből, amely tőke szintén a miénk (ez esetben nem fizetünk osztalékadót). Eszerint tehát az osztalékhozam helyett 3 másik tényezőt érdemes megnézni: (a) az egy részvényre jutó saját tőkét (b) az egy részvényre jutó nyereséget, és (c) a nyereség mekkora része kerül osztalékként kifizetésre (ez az osztalékfizetési ráta). Ha kifejezetten osztalékpapírokat keresünk, akkor sem mellőzhetjük a value investing általános részvénykiválasztási elveit, például azt, hogy a saját tőkének maximum 1.2-szeresét, vagy csak 0.5-1-szeresét fizetjük ki a részvényért.
Aki ugyanis kihagyta ezeket az elveket, rögtön belefuthatott az elmúlt 10 évben az Mtelekom és a Nyomda részvényeibe olyan áron, ami pusztán osztalék szempontból csábító lehetett. Aki pedig betartotta a részvény vizsgálatára és kiválasztására vonatkozó alapelveket, ezeken az árakon nem vásárolhatott belőlük, s ezzel veszteségektől kímélte meg magát.
Az Állami Nyomda 2005-ben és 2006-ban 51 és 50 Ft osztalékot fizetett. 2007-ben 1200 Ft-ért, azaz 4% osztalékhozamért jó választásnak tűnhetett a beszállás. 2006. végén a könyv szerinti érték azonban mindössze 279 Ft volt, a nyereség pedig 72 Ft.  A value investor a saját tőkénél nem fizethet sokkal többet egy részvényért, vagyis nem vásárolhatott nyomdát egészen 2011-ig, amikor 450 Ft-ot fizethetett 410 Ft saját tőkéért. Aki 1200 Ft-ot fektetett nyomdába 2007-ben, az 2015. novemberéig osztalékokkal együtt 1398 Ft-ra gyarapította tőkéjét (az egyszerűség kedvéért az osztalék visszaforgatásával nem számoltam). Ez 8 év alatt átlagosan évi 2% hozam, annak ellenére, hogy 2007-ben 4% osztalékhozamba fektetett be. A value investor, aki 2011-ben tudott csak nyomdát venni 450 Ft-ért, a 450 Ft befektetése 1219 forintra hízott. Ez éves átlagban 28% hozamot jelent.
A Magyar Telekom tipikus osztalékpapírnak számított, és sokan pusztán ez alapján árazták be. Így történhetett, hogy igen magas, 7%-os osztalékhozammal vásárolhatott bárki ezer forintért Mtel részvényt 2006-ban. A value investor nem tehetett ilyet, mert a könyv szerinti értéke mindössze 506 Ft-ra rúgott. Várnia kellett egészen 2008-ig, ahol 550 forintért vásárolhatta meg a papírt. Első vásárlónk a 7% osztalékhozam helyett 9 hosszú év alatt évi -0.5% hozamot ért el 2015. novemberéig, míg value investorunk 7 év alatt évi 5.1%-ot tudhat magáénak. Példánkban az értékalapú befektető nem 9%-nál magasabb hozamelvárással vásárolt, ám ha úgy tette volna, az sem jelenti a 9%-nál magasabb hozam automatikus elérését. De az 5.1% mégiscsak jobb, mint a -0.5%.
Ez a két példa arra mutatott rá, hogy osztalékpapírokat célszerű nem pusztán az osztalékhozam, hanem elsősorban a vállalat számviteli teljesítménye, valamint az értékalapú befektetési elvek szerint válogatni.

Az osztalékportfólió kritika nélküli tartása medvepiac idején jelenthet nagy problémát. Nagy részük csökkentheti, felfüggesztheti osztalékfizetését néhány évre, illetve az árfolyama is jelentősen eshet. Ha egy 1,000,000 $-os portfólió évente fizet 30,000 $ osztalékot, akkor medvepiacban ez a portfólió 3-400,000 $-ig eshet, az osztalék pedig akár 10,000 $ alá is zuhanhat. Védelmet nyújthat, ha sok évnyi bikapiac után figyelünk a portfólió elemeinek értékeltségére, és felismerjük, ha van közte túlértékelt cég.
Osztalékra ésszel építeni jó ötlet. Az is kijelenthető, hogy az értékalapú befektető által keresett régi, stabil, nyereséges cégek nagy része rendes osztalékot fizet, szóval a mi stratégiánk követése értékelhető arányú osztalékkal is jár.

2015. november 18., szerda

Nyomda: 2015. 3. negyedév

A nyomda esetében is csak néhány adatot jelenítek meg.

Egy részvényre jutó adatok forintban:
              2007.      2011.  2012.  2013.  2014.  2014/9  2015/9
Saját tőke     297        427    397    392    429      414     405
Profit          79         42     37     50     70       56      51
Osztalék        40         44     43     57     75

Árfolyam      1450        450    453    749    950              990


Mit látunk? Azt, amit folyton írok a blogban, hogy ha egy cég kiváló eredménye nem is veszteségbe fordul, hanem csak csökken, azt a piac keményen bünteti. A nyomda esetében annak idején 1500-as szintről esett le az árfolyam 400-ig (+ osztalékok), csak mert az egy részvényre jutó nyereség 79-ről 37 Ft-ra esett. A medvepiac rossz hangulata sem tagadható, hiszen 2008-ban még 91 Ft-os profitot mutatott fel, azonban az árfolyam már csak 800 Ft környékén járt. Körülbelül 4-500 Ft környékén lehetett ésszerű áron vásárolni belőle, mert a 400 Ft körüli saját tőke és a 40 Ft körüli nyereség kb ilyen ésszerű vételárat és árfolyamot indokolt.
Viszont azóta happy van, mert az eredmények javulni kezdtek, az osztalékfizetés is nőtt, s ezt a piac magasabb értékeltséggel jutalmazta. Az utolsó négy évben az osztalék rendre magasabb volt az egy részvényre jutó profitnál, ez az arány csak addig tartható fenn, amíg a következő év nyeresége az előző év osztalékánál magasabb. Ha 2015-re 65 Ft körüli nyereség várható, akkor az osztalék esetleg elérheti a 70 forintot, vagy visszavesznek belőle, és 60-ig csökkenthetik. Ne felejtsük el, hogy a papír a 2009-es nyereségszintjét sem tudta még elérni. Senki nem tudja biztosan megmondani, hogy a következő években az eredmény javulni vagy romlani fog. Az árfolyam tükrözni fogja majd mindkét irányt.
A 990 Ft-os árfolyam középszerű, 15 körüli p/e értéket ad. Ha valakinek 9%-nál magasabb a hozamelvárása, akkor ilyen áron nem érdemes vásárolnia belőle, és aki 500 Ft körül beszállt, akár gondolkodhat az eladáson is, mert ez a teljesítmény ilyen tempójú árfolyamemelkedést a továbbiakban nem indokol. Gondoljunk bele, 2000 Ft-os árfolyamra jutna 65 Ft körüli nyereség, és 400 Ft körüli saját tőke: egyértelmű túlértékeltséget jelezne, de jó piaci hangulatban ez is megtörténhet. Alacsony hozamelvárás esetén a papír tartása természetesen jó ötlet, hiszen egy remek cég remek osztalékát vághatjuk zsebre (de az osztalékot legalább ne ilyen áron forgassuk vissza, vagy ne a nyomdába), a kérdés - mint mindig - most is az, hogy mindez fennmarad-e? 

2015. november 13., péntek

Otp: 2015. 9 havi gyorsjelentés

Néhány adat középtávú alakulására hívom fel a figyelmet:

(mrd huf)        2011. 2012. 2013. 2014.   2014/9  2015/9
Összes bevétel  1,115   844   864   826       630     572      
Üzemi eredmény    435   449   447   414       326     286
Nettó eredmény     83   149    64  -102      -113      36
Saját tőke      1,418 1,514 1,509 1,264             1,226

Egy részvényre jutó
Nyereség          312   563   240  -382      -409     140
"Korrigált" ny.               546   441       404     393
Saját tőke      5,064 5,407 5,464 4,515             4,379
Anyagi s. tőke  4,139 4,561 4,699 3,948             3,819

Osztalék          102   122   147   147
Árfolyam                                            5,600


A "korrigált" nyereség olyan, mintha elvesztenél egy köteg tízezrest, de a korrigált adatod szerint a pénzed elméletileg továbbra is ott lapul a zsebedben. Szóval tájékoztatásnak jó, de gyakorlatilag semmit nem ér. Olyan, mint Miki egér: Nem valódi. A fenti adatok szerint a bankcsoport összes bevétele (2011-es oszlopnak jutott hely) 2009. óta szinte folyamatosan csökken. Ugyanez történik a nettó eredménnyel 2008. óta. Általában csökken az üzemi eredmény és a saját tőke is. Ha még szigorúbbak akarunk lenni, akkor az alárendelt kölcsöntőkét is ki kell vonnunk a saját tőkéből.
A jövőre vonatkozó elemzői várakozások 2015-16-17-re folyamatosan javuló számokat jeleznek. Ezek megvalósulási esélyére, hitelességére jó példa, hogy 2007-ben 2010-re 400 milliárd forintos adózott eredményt vártak az OTP-től, ami a valóságban 117 milliárd forint lett, 2015-ben pedig valószínűleg már az üzemi eredmény sem éri el ezt a szintet. Természetesen előfordulhat, hogy a várakozások teljesülnek, de építeni, sőt, előre fizetni érte nem feltétlenül jó biznisz. Ennyi erővel elfogadhatnánk sebészorvosunknak egy elsőéves egyetemistát, mert a várakozások szerint 5 év múlva orvosi diplomát szerez.
Ha megnézzük a Commerzbank adatait, szintén gyenge jövedelmezőséget látunk, de az árfolyam ennek megfelelően a mélyben pihen. Hasonló színvonalon az OTP körülbelül 2-3000 Ft környékén lenne beárazva. 3000 Ft-ért egyébként néhány éve elérhető volt a papír, akkor viszont pont a várható devizamentést árazták be - noha a kilátásai nem voltak rosszabbak, mint most. A jelenlegi 5600 Ft-os árfolyam türközi a várakozásokat, hogy a jövőben kedvezőbb számok várhatóak. A már felmutatott adatok viszont egyáltalán nem alapozzák meg ezt az árszínvonalat, és semmi okunk jövőbeli vágyakért prémiumot fizetni. Egy óvatos befektető bátran fizethet a mostani teljesítményért 3500-4000 Ft-ot, függetlenül attól, hogy jó hangulat a mostani 5600-at is bőven feljebb repítheti.
Az OTP-ről utoljára tavaly augusztus környékén azt írtam, hogy 4000, 3800 Ft alatt ésszerű döntés lehet vásárolni. Utána az árfolyam 3600-ig esett, majd onnan emelkedett 6000 Ft-ig. Ez nem azt jelenti, hogy bármit is előre láttam volna. Puszta egybeesés, hogy a piac abban az időszakban más úton, de hasonló szintre értékelte a céget.

Forrás:
http://bet.hu/newkibdata/119077725/150417_eves_jelentes_071.pdf
http://bet.hu/newkibdata/120184474/151112_OTP_20153Q_h_final.pdf
http://www.morningstar.com/stocks/xetr/cbk/quote.html

2015. november 11., szerda

A befektető típus és a fogyasztó típus közötti különbségek

Az egyénnek a pénzhez való viszonyát illetően megkülönböztethető a befektető típus és a fogyasztó típus. A két halmaz élesen elkülönül, de közöttük enyhe átjárás figyelhető meg. Ha a saját környezetemet veszem, gyors becsléssel az emberek 98%-át fogyasztó típusúnak mondanám. A bejegyzés célja nem a minősítés. Az egyik típus nem jobb és nem is rosszabb a másiknál, egyszerűen csak különbözőek. Az adott típus a maga halmazát érzi komfortosnak, abban érzi jól magát.
Ha egy százmilliós lottónyeremény felhasználása a kérdés, a fogyasztó elsősorban arra gondol, mire költené el, és másodsorban megjegyezné, hogy a többit "berakná a bankba", vagy befektetné. A befektető típus első gondolata, hogy mibe fektetné az összeg túlnyomó részét, és mellékesen elgondolkodna, hogy az 5-30%-nyi szeletet esetleg milyen igazán fontos cikkre költené el. Utóbbi személy a fenti összegből és a befektetés fajtájából rögtön megbecsülné a tőkejövedelem nagyságát, és leendő életszínvonalát a tőkejövedelem által megengedhető mérték alá állítaná be. A gyakorlatban a fogyasztó típusú ember néhány év alatt elveri a lottónyereményt, a befektető viszont jó gazda módjára tovább gyarapítja a tőkéjét.
Ha bérjövedelemről van szó, a fogyasztó típusú emberek egy része soha nem képez megtakarítást, de másik részük megteszi. Ezt általában alacsony kockázatú és alacsony hozamú formában tárolják, de náluk a befektetés nem cél, hanem csak egy köztes állapot. A takarékoskodás célja pedig egy hasonló mértékű fogyasztás finanszírozása. Ha autót akarnak vásárolni, akkor egy félmilliós autóhoz félmilliót gyűjtenek össze. Ha már összejött félmillió, akkor elcsábulhat egy egymilliós jármű felé. A befektető típus ezzel szemben folyamatosan növeli a megtakarításait, és észben tartja, hogy körülbelül mennyi tőkejövedelemre számíthat belőle. Rendszerint jó ideig ezt a jövedelmet visszaforgatja. A bérjövedelemre úgy tekint, mint egy folyamatos készpénz-beáramlási forrásra az új befektetések fedezéséhez. A vágyai azonnali ellátása helyett a praktikusság vezérli: csak akkor vásárol járművet, ha valóban elengedhetetlen, és ha rákölthet hárommilliót, akkor is csak a félmilliósak közül szemezget.
Vágyakkal természetesen mindkét halmaz rendelkezik. A fogyasztó típus, függetlenül attól, hogy mennyit keres, általában a teljes jövedelmét rááldozza. Esetleg képez egy szerény biztonsági tartalékot, amit vészhelyzet híján inkább elkölt, vagy legalábbis lecsippent belőle. Ha nem teszi, hajlamos kuporgatni. A befektető típus alacsonyabb szintre helyezi, késlelteti vágyai megvalósítását az anyagi biztonság növeléséért cserébe. Az ehhez szükséges tervezés miatt rászokik a hosszútávú gondolkodásra. Amennyiben valaki fiatalkorában e típusba tartozik, már akkor nagyvonalakban tervezni fog korai nyugdíjas éveire, de 95 éves korára is. Talán azt is mondhatjuk, hogy a befektető egyik nagy vágya a folyamatos gyarapodás és az anyagi biztonság, de ez nem jelenti a pénz iránti sóvárgást. Neki ugyanis a pénz csupán eszköz, és nem több, ezért aztán nem folyik bele törvénytelen megoldásokba annak megszerzéséhez. Nem kuporgatja a pénzt, hanem üzleti tevékenységhez használja.
A fogyasztó szívesen él a kölcsön lehetőségével, hajlamos a jól működő telefonját másfél év után újabbra cserélni, amelyhez igénybe vesz magánkölcsönt, vagy fogyasztói hitelt, mert egyébként nincs rá pénze. Az óvatos fogyasztó legfeljebb lakáshitelre hajlandó, miközben minden nap ebéd menüt rendel kétszer annyiért, mintha saját maga készítené el táplálékát. A befektető is felvehet lakáshitelt, de emellett jelentős tartalékokat tart meg magának. Meglehet, hogy 80 millió Ft értékű üzletrész/értékpapír portfólió mellett 15 m Ft-os házát 25 milliósra cseréli, melyhez 10 m Ft hosszútávú, alacsony kamatozású lakáshitelt vesz fel. A befektetése 10 m Ft-os szeletén nagyobb hozamot ér el, mint amennyit a kölcsönre fizet. Ugyanez a személy ekkora portfólióval talán nem is vásárol 5 évesnél fiatalabb járművet, jól érzi magát a 10 éves Skoda Octaviájában. Nyugalommal fogadja fogyasztó típusú szomszédja burkoltan lenéző integetését, aki esetleg egy BMW X3-ban ül, és aki a nyekergő váltója szervizelését halogatja, mert nem biztos, hogy azonnal ki tudná fizetni. A befektető türelme kiterjed az értékcsökkenésre és az értéknövekedésre is. Egyrészt hajlandó használt cikket venni jelentős értékcsökkenés után (jármű). Másrészt rögtön megveszi, és évekig, évtizedekig tartja az érdeklődésének megfelelő azon tárgyakat (bor, whisky, festmény, limitált kiadású óra), melyek értéke az évek során jelentősen nőhet.
A fogyasztó azt mondja, nincs miből befektetni, miközben újabb szál cigarettára gyújt, és energiaitalt szorongat a kezében. A befektető pedig azt mondja, hogy nem áll módjában bizonyos színvonal felett költekezni, mert akkor kevesebbet tudna megtakarítani. A fogyasztó kockázatosnak tartja a befektetést, a befektető pedig megtanulja annak valamely területét, és sikerrel alkalmazza. A fogyasztó Audit és Apple-t vesz (vagy csak szeretne), a befektető pedig megveheti ugyanezeket, de közben már tízszer annyit fektetett ugyanezen (vagy hasonló) cégek részvényeibe. A fogyasztó nem képes hosszútávú megtakarításban gondolkodni, vagy kényelmetlenül érzi magát benne, és az időközi rossz teljesítmény idején megbánhatja döntését. Általában pedig az a célja vele, hogy a korábbiaknál még magasabb fogyasztást finanszírozhasson vele. A befektető előre tisztázza, milyen ingadozást képes elviselni, és élethosszig tervez. Ő is szeretne magasabb életszínvonalat, de ez nem annyira sóvárgott cél, mint a fogyasztó típus esetében. Ugyanakkor a befektetéseinek kamatos kamathatása (amikor minden hozamot éveken keresztül visszaforgat + hozzácsapja a jövedelme minél nagyobb részét) következtében mégis ő lesz az, aki idővel folyamatosan egyre magasabbra emelheti a kiadásait. Olyan szintre emelheti, amit a fogyasztó meglepődve és értetlenül szemlél, mert nem érti a kamatos kamathatás lassú és elsöprő erejét.
A fogyasztó nem képes kibékülni a hosszútávú befektetések ingadozásával. Úgy gondolja, hogy ez számára nagyon kockázatos, és nem vállalja. Igaza van. Ha nem ért az adott befektetési területhez, akkor az neki valóban kockázatos, de ez utóbbi megállapítás a befektető típusra is igaz. Egy adott befektetési területen a sikerhez tudás és jártasság megszerzése szükséges. A befektető alkatnak e területen könnyebb a dolga, mert az affinitása motiválja, hogy megszerezze a szükséges információkat. A rá jellemző tulajdonságainak köszönhetően könnyen hárítja el a mohóságot, kényelmesen és megértéssel alkalmazza a befektetési tevékenység viszonylag egyszerű biztonsági szabályait, ami meg fogja hozni a maga pozitív eredményeit.

2015. november 9., hétfő

Richter: 2015. 9 havi gyorsjelentés, árfolyam, értékelés

A Richter részvény árfolyama ma (november 9-én) történelmi csúcson, 5020 forinton zárt. Talán nem haszontalan feltennünk a kérdést, hogy mi rejlik az 5020 forintos üzletrész mögött? 
A vállalatot nem kell bemutatni: magyar központú, gyógyszerkutatással, gyártással és forgalmazással foglalkozik. Üzleti szempontból a a BÉT kínálatában a legkiválóbbak közé tartozik. Egyetlen sérülékeny pontja, hogy piacának egyharmadát Oroszország, Ukrajna és egyéb FÁK országok alkotják. Ez az Oroszország elleni gazdasági szankciók kiterjesztésénél jelenthet problémát, továbbá az alacsony olajárak miatt az orosz gazdaság meglehetősen labilisnak tekinthető.
A 2015. harmadik negyedéves jelentésében az árbevétel 5%-os, az üzemi eredmény 97%--os növekedéséről olvashatunk. A nettó profit is több, mint másfélszeresére emelkedett. A feltűnő növekedés több rendkívüli bevételnek köszönhető, ez is a cég normál üzletmenetéhez tartozik, de nem szabad minden évben számítani rá. Egy részvényre 240 Ft nyereség jut 9 hónapra, szemben a tavaly egész évi 155 forinttal. Ha ezt egész évre kivetítjük, és lefelé kerekítve 300 Ft-tal számolunk, akkor a 16.7-es P/E ráta középszerűnek mondható. Egy részvényre 3288 forint saját tőke jut, ha ebből kivonjuk a goodwillt és a nem anyagi javakat, akkor egy részvényre 2136 Ft nettó anyagi eszköz számolható.
A harmadik negyedéves jelentéssel csak részben válaszoltatik meg a kérdés, hogy mi rejlik az 5020 forint mögött, de néhány évre vissza kell tekintenünk, hogy teljesebb képet kapjunk. Az ft.com oldaláról 3 adatot emelek ki:
Az első (számos) oszlopban láthatjuk, hogy 2014-ben a saját tőkére vetítve 6.7% nettó profit képződött. Ez idén szinte biztosan magasabbra, 9-12%-ra várható. A 2010-2014-es sajáttőke-arányos hozam átlaga 9.4%. Az utolsó oszlop mutatja, hogy a saját tőke hányszorosát kell kifizetnünk ezért a teljesítményért. 
De milyen hozamelvárásunk legyen? Ha az S&P500 részvényindex passzív követésétől hosszú távon (10-20 év) éves szinten 9% megtérülésre számíthatunk, akkor a Richtert, mint egyedi részvényt illetően az elvárás legalább 10% lehet. Ha ezt a saját tőke arányos megtérülésből kívánnánk kiszámolni, és hasonló vállalati teljesítményre számítunk, mint az elmúlt 5 évben, akkor most nagyjából 3000 Ft alatt kellene a részvényből vásárolnunk (erre egyébként lehetőségünk volt néhány évvel ezelőtt, persze akkor az adatok is máshogy néztek ki). Csakhogy a piac ezt a kitűnő céget ennél magasabbra értékeli, így ha valaki a jelenlegi árfolyamon vásárolna, elvileg jóval 10% alatti hosszútávú hozammal kellene megelégednie. Hosszútávon ugyanis az árfolyam és a mögöttes teljesítmény igen szorosan összefügg.
Nem árt észben tartani az orosz piacokkal kapcsolatos kockázatokat, valamint azt, hogy az évek óta tartó tőkepiaci fellendülés előbb-utóbb véget ér. Az álmoskönyvek szerint történelmi árfolyamcsúcson részvényt vásárolni nem feltétlen kifizetődő mutatvány. Az éremnek természetesen másik oldala is van: egy részvény árfolyama a mögöttes értéktől függetlenül bármilyen magasságba emelkedhet, és akár huzamosabb ideig is ott tartózkodhat. Ez utóbbi tény inkább a spekulánsoknak kedvez. Az értékalapú befektető - amennyiben Graham intelmeire hallgat - ezen az árfolyamon nem vásárol, sőt, megfontolhatja a kiszállást is.

Forrás:
http://bet.hu/newkibdata/120133173/RCH151104QR01H.pdf
http://markets.ft.com/research/Markets/Tearsheets/Summary?s=RICHTER:BUD
http://www.morningstar.com/stocks/pinx/gedsf/quote.html
http://www.moneychimp.com/features/market_cagr.htm

2015. november 6., péntek

A részvények tőzsdei bevezetésének (IPO) általános tudnivalói, veszélyei

A részvénytőzsde legfontosabb funkciója, hogy szabályozott és kényelmes piacot biztosít nekünk, üzletrészek megvásárlására vagy eladására. Az internet segítségével több ezer vállalat jelentéseit vizsgálhatjuk meg, és a mögöttes érték szakszerű felbecslése után néhány kattintással tulajdonosokká válhatunk benne, mellőzhetjük, régebbi részesedésünket eladhatjuk, tovább tarthatjuk.
Ebből ered a tőzsde másik funkciója: a vállalat piacra dobhatja saját, újonnan létrehozott darabkáit, amely következtében friss tőkéhez jut, finanszírozhat belőle egy komolyabb fejlesztést, vagy bármi mást, például egy új ötlet megvalósítását. Ennek etikátlanabb, de törvényes verziója az, amikor a korábbi nagytulajdonos a saját vállalatából igyekszik a lehető legmagasabb haszonnal kiszállni (már 100 éve is megfigyelték, hogy a szaporodó tőzsdei bevezetések a tőzsdei fellendülések végén szoktak jelentkezni, tehát elég jól időzítenek). Ő a számok megjelenése előtt már láthatja, hogy esetleg már nem növekszik olyan jól a cég, így hát a tájékozatlan tőzsdei közönségre rálőcsöli a céget, a mögöttes értékéhez képest akár 10-20-szoros áron. Ugyanígy előfordulhat az, hogy a a korábbi tulajdonos a vállalata 49%-át - szintén többszörös áron - eladja a nagyközönségnek, de továbbra is ő irányít. Ekkor a korábban kiváló eredmények elkezdenek romlani, a társaság épp csak stagnál, vagy enyhén veszteséges. Ez esetben a jelentésekben csak elvétve megemlítik, hogy a tőzsdére bevezetett cég eladta néhány (és véletlenül pont a legjövedelmezőbb) leányvállalatát egy nevenincs holdingnak, vagy a nevenincs cég vaskos kamatú hitelt nyújt a tőzsdei cégnek. Az már rejtve marad, hogy a nevenincs cég a nagytulajhoz köthető.
A szürke zónát jelenti, amikor egy vadonatúj cég szerveződik a részvényjegyzés során, általában egy egyedi ötlet megvalósítása érdekében. Ez esetben az átverés úgy történhet meg, hogy egy eleve silány ötletet a marketing eszközeivel felpumpálnak, és az évtized dobásaként igyekeznek eladni a fellelkesült közönségnek. Az összejött zsét aztán - akár a fent részletezett módszerrel - ki lehet lopni a cégből. 
De az új ötlet valóban lehet jó, az eljárás valóban történhet tisztán, jóhiszeműen, és ezzel később mindenki jól járhat. A nehézséget az okozhatja, hogy a laikus nehezen különbözteti meg a kettőt egymástól.

Mi a teendő?
Ha új vállalat jön létre a jegyzéssel, nem árt tudnunk, hogy az érvényesülés esélye alacsony. Arra viszont szinte semmi esély nincs, hogy kifogjuk a következő Microsoftot vagy Facebookot, a leggondosabb elemzés alapján sem. Ha ennek tudatában a szerencsejáték kedvéért veszünk részt a jegyzésben, akkor az lesz a sorsunk, ami a kaszinóban is várna ránk. Én biztosan kerülném.
Ha a tőzsdei bevezetés oka a terjeszkedéshez igényelt friss tőke begyűjtése, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ha olyan jó a cég, miért a mi pénzünk kell a finanszírozáshoz, és miért nem fedezi a szükségletet a saját nyereségéből? A kibocsátási tájékoztatóból könnyen kiderülhet, hogy az előző 10 évben (még a tőzsdére lépés előtt) háromszor annyi osztalékot fizetett ki a cég a tulajdonosnak, mint amennyi tőkét ugyanez a tulajdonos most szeretne bevonni. 
Egyébként a kibocsátási anyagot, a számviteli adatokat pontosan ugyanolyan kritikával és tárgyilagossággal kell feldolgoznunk, mint ahogyan tesszük ezt a már tőzsdén elérhető bármely cég esetében. A tájékoztatóban a kibocsátó köteles részletesen bemutatni a kockázatokat, s ezt meg is teszik. A leendő befektető - amennyiben egyáltalán elolvassa az anyagot - hajlamos ezt a részt könnyelműen átugrani. A számviteli adatokat vizsgálva pedig azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy mit kapunk a pénzünkért cserébe. Ha erre nem tudjuk a pontos választ, ha nem értünk az ilyen típusú értékeléshez, akkor olyan meggondolatlanságot teszünk a jegyzéssel, mintha látatlanul, adatok híján vásárolnánk meg egy ingatlant vagy egy gépjárművet.
Ha úgy döntünk, hogy magától a tőzsdére lépő cégtől, vagy a jegyzést lebonyolító szolgáltatótól kérünk értékelést, akkor olyan szereplőtől várjuk el a tárgyilagosságot, akinek legfőbb érdeke az értékpapír értékesítése. Mindenki döntse el maga, mennyire megfelelő ez a módszer, de a kockázatot mindenképp a leendő befektető fogja viselni.

Benjamin Graham is felhívja a figyelmet a kockázatokra, melyet az Intelligens Befektető c. könyv 114-118. és 123-126. oldalain olvashatunk.

* * * * * * 

Dr. Hóka Miklós kigyűjtötte a magyar részvények bevezetésének adatait. A value investing szabályainak alkalmazásával megnyugtatóan magas arányban szűrhetjük ki és kerülhetjük el a felsorolásban megtalálható negatív eseteket:

Az utóbbi 5 évben az alábbi cégek léptek a BÉT-re:
Appeninn 2010.07.01. 372.-
OTT1 2010.09.29. 560.-
Alteo (kereskedés): 2012.09.27.-től 2000.-
CIGPannonia 2010.11.08. 938.-
TDWInvest (kereskedés): 2014.02.21.-től 12.-
Őrmester 2010.12.01. 1588.-
Visonka 2011.06.22. 1000.-
TRInvest 2011.06.29. 420.-
Plotinus 2011.09.15. 1525.-
Futuraqua 2011.11.08. 42.-
Masterplast 2011.11.29. 760.-
Altera 2013.06.25. 2115.-
Norbi Update 2014.11.10. 990.-

IPO pozitív példák (akiknek bejött):
Plotinus (2011.09.15.) 1525 ->4800.-
Alteo (2012.09.27.-) 2000 ->3620.-
Altera (2013.06.25.) 2115->2545.-

IPO negatív példák (nagy menetelések lefelé):
CIG (2010.11.08.) 938->141.-
Visonka (2011.06.22.) 1000->18.-
Norbi (2014.11.10.) 990->438.-

Érdekességek:
Visonka 2011.06.1000 ->2012.01.1120 >most 18.-
TR Investment: 2011.08. 420.- -> 2011.09.26. 8400.- ->most 4,5.-
Őrmester: 2010.12.02.1740->2010.12.15.5430->most 352.-
Csepel 1991. 15000->ma 214
Opimus 1998. 700.->ma 5,0.-;
Synergon 1999. 2700.->ma 50.-;

Ennyit az IPO-król. Csak kevés részvényesnek jött be.

Forrás:
http://www.portfolio.hu/history/adatletoltes.php

2015. november 4., szerda

A Graphisoft Park valós könyvértékének hozama

Nem értek az ingatlanbizniszhez, a Graphisoft Parkkal kapcsolatban megpróbáltam valahogyan megfoghatóvá tenni a benne keletkező értéket s értéknövekedést. Azt már tudjuk, hogy a könyv szerinti ingatlanértékkel nem érdemes számolni, illetve a folyamatos komoly beruházások eltorzítják az eredménysorokat. A Park azonban közzéteszi évente (azaz a q3-as adat a 14-es adatot tükrözi) az ingatlanjai becsült valós értékét a hozamelvárásra és a piaci viszonyokra támaszkodva. Ha az ebből adódó különbözetet (miután kivonjuk belőle a könyv szerinti ingatlanértéket) hozzá adjuk a saját tőkéhez, akkor megkapjuk a "valós saját tőkét". Az €-ban közzétett adatokat azután forintra kell váltani akkori árfolyamon, mert magyar piacon forintban jegyzett a részvény.

Év                 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015q3
Valós k.érték(Ft)  2030  2341  2581  2523  2788  3397  3445
Osztalék (Ft)               0    25    35    40    90    60
ROE                       15%   11%   -1%   12%   25%    3%

A számított saját tőke arányos megtérülés tartalmazza a kapott osztalékokat. Az 5 év + 9 hónap átlagos megtérülése 10.5%. A részvény piaci ára jelenleg 66%-a, vagyis kétharmada a valós saját tőkének. Ez azt jelenti, hogy - amennyiben ez így maradna a következő években is - a 10.5% átlaghozamot 34% diszkonttal vásárolhatjuk meg. 
És ez jó üzlet lenne, viszont amit sosem tudunk, hogy mi várható a következő öt évben. Maradna az ingatlanpiaci boom? Vagy érkezik némi lassulás, hanyatlás? Felfoghatjuk úgy is, hogy ezért a kockázatért cserébe 34% diszkontot számíthatunk fel, ha élünk a vásárlás lehetőségével. A 34% diszkont viszont elégtelennek bizonyulhat, ha figyelembe vesszük, hogy sok éves bikapiac után, történelmi csúcsokon tartózkodnak az árfolyamok.
Véleményem szerint, aki befektethető tőkéjének maximum 1-2%-át Graphisoft Park részvénybe fekteti, darabonként 2280 Ft-os áron, 10 évre, az egy magas presztízsű vállalat tulajdonosává válik ésszerű áron. De korántsem biztos, hogy 10 éven belül bankot fog vele robbantani, ha esetleg pont a közeljövőben köszönt ránk a medvepiac.

Forrás:
http://bet.hu/magyar_egyeb/dinportl/companyprofile?company=3125
http://bet.hu/newkibdata/120140453/GSPARK_IFRS_Negyedeves_jelentes_2015_Q3_1104.pdf

2015. november 2., hétfő

Norbi Update 2015. első félév

A tőzsdei bevezetéssel kapcsolatos bejegyzésem óta a következő fejleményeket látom egy gyors betekintés után: Minden egyes Norbi részvényre 117 Ft saját tőke, immateriális javak nélkül 92 Ft saját tőke jut. A nettó nyereség részvényenként 2014. I. félévében 20.7 Ft, egész évben 26.4 Ft, 2015. első félévében pedig mínusz (!) 9.15 Ft. A helyzetet rontja, hogy az üzemi eredmény is negatív tartományba fordult, és a lassulás már 2014. második félévében is kimutatható. Az exportértékesítés nettó árbevétele 2014. egész évében 160m Ft, 2015. első félévében viszont 0 Ft. A tavasszal kifizetett 30 Ft osztalék több, mint az elért 26.4 Ft nyereség, vagyis az osztalékfizetés ilyen mértéke csak a saját tőke kárára lenne fenntartható, pláne, hogy idén akár veszteséges is maradhat a vállalat.
Ez a tény a részvényárfolyamban is megmutatozik. A kezdeti 920-1000 Ft körüli árfolyam mára 499 Ft-ra esett. Benjamin Graham a fenti példa miatt is írta a könyvében, hogy a részvénykibocsátásokat alapesetben kerülni kell. A kezdeti eufórikus várakozások csökkenni látszanak. Ha egy részvényre 92 Ft nettó anyagi eszköz jut, és a 26 Ft-os nyereség a következő 6 hónapra mínusz 9 Ft-ra süllyed, akkor az árfolyam tovább eshet. Itt jön Graham másik intelme: ne fizessünk sokkal többet egy részvényért, mint annak egy részvényre jutó saját tőkéje. A szabályt betartva az értékalapú befektető jelenleg 100 Ft-os árfolyam fölött nem vásárolna.
2015. szeptember 25-én Norbi közleményben tudatta, hogy új termékeket vezetett be, és az új üzletek folyamatosan nyitnak. A levelet sokan megmosolyogták a hangvétele miatt, én azonban becsülöm, hogy őszintén leírta a fejleményeket, és biztatja a részvényeseket. A befektetőnek viszont elsősorban a hosszútávon alakuló számviteli adatokra kell építenie, és a fentiek tükrében az most nem túl jó.

Forrás:
http://bet.hu/newkibdata/119845410/Feleves_jelentes_2015_I.pdf
http://bet.hu/newkibdata/119952587/kozlemeny_reszvenyesek_reszere.pdf

A Duna House 2015-ös, meghiúsult tőzsdei bevezetése

2015. november 2.: Felbuzdulva azon, hogy annak idején nem tűnt haszontalannak a Norbi Update tőzsdei bevezetéséről szóló bejegyzésem, írok néhány gondolatot arról, hogy a Duna House részvényeinek esetleges megvételével mit várhatunk. Ugyanazt a kérdést kell értékpapír vásárlásánál is feltennünk, amit élelmiszer-, vagy járműbeszerzéskor: mit kapunk a pénzünkért cserébe?
A tőzsdére lépés során (melyről általános információk és a magyar bevezetések riasztó példái itt olvashatóak) a vállalat pénztárába az új befektetők befizetik a kialkudott összeget, cserébe üzletrészhez jutnak ugyanebben a társaságban. Az Update1 esetében az egyik tulajdonos adta el a részvényeit a közönségnek, majd ez a tulajdonos tőkét emelt a társaságban. A vállalat érdeke, hogy minél több tőkét tudjon bevonni, minél magasabb jegyzési áron. A vásárlók érdeke ezzel ellentétes, de az üzlet létrejötte után már egy hajóban eveznek. Benjamin Graham a fenti összefüggés miatt nem ajánlja a jegyzésben való részvételt.
A Duna House 1998-ban alakult, azóta az ország piacvezető ingatlanközvetítőjévé emelkedett, és nemzetközi terjeszkedést célzott meg. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy célokért és tervekért nem fizetünk. Csak azt értékeljük, amit már fel tud mutatni, és onnan próbálhatunk meg nagyon óvatos jövőbeli várakozásokat megfogalmazni. A hálózat franchise rendszerű, vagyis különálló vállalkozások a Duna House arculatot, minőséget, tapasztalatot használják és szolgáltatják, a központnak fizetett jogdíjért cserébe. És most ennek a központnak válhatunk résztulajdonosává.
Amint azt a portfolio.hu híreiben leírták, nem hagyományos ipo-t hajtanak végre, hanem a tulajdonos adja el a cég 33%-át nyitott és zárt körben. Az eladást követően tőkét fog emelni a társaságban. A tőkeemelés módosítani fogja az egy részvényre jutó adatokat, ezért fenntartással kezelendő, hogy jelen struktúrában egy részvényre 240 Ft nettó eredmény jutott 2014-ben. 2015. első félévére 138 Ft a nyereség. A 3,060,000 részvényből 1,000,000 db-ot kívánnak értékesíteni 765 és 4250 Ft közötti árfolyamon. Ha egy egyszerű 10-es p/e-vel számolnánk, akkor kb. 2600 Ft-os árfolyam adódna. Erre fizetnék ki a nettó eredmény 47%-át, tehát idén fizetnének 130 Ft körüli összeget, ha a második félévben is ilyen eredmény várható. Az osztalék megtámaszthatja az árfolyamot. A saját tőkéről abszolút semmit nem tudni, pedig az fontos fogódzó az értékalapú befektető számára. Arra tippelnék, hogy jóval 1000 ft alatt tartózkodik.
A tőkeemelés után a megváltozott adatokkal, valamint az akkor már rendelkezésre álló jelentések alapján tudunk pontos számításokat végezni arra vonatkozóan, hogy mit is kapunk a pénzünkért cserébe. Amit jelenleg tudunk, az semmi a szükségeshez képest. A bejegyzést folytatom, amint újabb adatok kerülnek napvilágra.

Forrás:
https://dh.hu/rolunk
http://www.portfolio.hu/vallalatok/uj_ceg_a_magyar_tozsden.5.221825.html
http://www.portfolio.hu/vallalatok/tozsdere_megy_a_duna_house_draga_vagy_olcso.5.221861.html

* * * * * * * * * 

2015. november 2-án, este feltöltötték a BÉT honlapjára a kibocsátási tájékoztatót, benne a várt mérlegekkel és eredménykimutatásokkal. A "page down" gomb szorgos nyomkodásával átfutottam az anyagot. 
2012. óta folyamatosan és meggyőzően emelkednek a bevételek, az üzemi eredmény, valamint a nettó eredmény. A saját tőke nagyjából fele a mérlegfőösszegnek, tehát a kötelezettségek mértéke komfortos, főleg úgy, hogy a saját tőke arányos megtérülés kiemelkedően magas. Az immateriális javak mértéke elhanyagolhatóan alacsony. Kiemeltem néhány adatot a tömegből:


Év              2012. 2013. 2014.  |   2014H1 2015H1
----------------------------------------------------
Saját tőke       754   665  1118                1121 millió Ft
Eszközök        1145  1141  2004                2202   "
Imm+ goodwill     55    39    33                  82   "
Bevétel         1650  2066  2393         1081   1393   "
Nettó eredmény   360   487   735          292    422   "


BVPS             246   217   365                 366 forint
Osztalék/rv      176    98   118                       "   
EPS 3.06m        117   160   240                 138   "
EPS 4.01m         90   121   183                 105   "
ROE 4.01m              %49   %84                 %28

Az egy részvényre jutó eredménynél a 4.01 millió - tőkeemelés utáni maximális - részvényszámmal is kalkuláltam, ugyanis az eredmény hígulni fog. A saját tőkénél, és az összes többi oszlopnál 3.06m a részvényszám: A tőkeemelésnél a befizetett összeg szét fog terülni a már meglévő részvényekre is, meg sem kísérelem kiszámolni, hogy az mennyi lehet, mert nem tudjuk a tőkeemelés pontos összegét.
Hogy mennyit érhet a papír, én önkényesen elsősorban a saját tőke, valamint a saját tőke arányos megtérülés alapján határoznám meg. Nem foglalkoznék a versenytársakhoz való összehasonlítással, mert az nem befolyásolja, hogy ettől az egyedi részvénytől milyen hozamra számíthatunk adott árfolyamon.
Kettő + fél megtérülési adatot látunk: 49% és 84%-ot az utóbbi két évre, valamint félévre 28%-ot. Ezek olyan magas mutatók, hogy a p/b, vagyis a saját tőke alapú értékelés különösebben nem alkalmazható, és a magamfajta Walter Schloss hívőknek le kell mondani a részvény megvásárlásáról, mert 1.0 p/b közelébe soha nem fog lesüllyedni. Az óvatos befektető, aki 1.3 p/b-nél magasabban nem vásárolhat, 475 Ft-ot kínálhat csak érte. Ha p/e alapon áraznánk, akkor 230 Ft-ra becsült idei eps-el 2300-4600 (10-20 p/e) közötti árfolyam adódna. Ha ezt befolyásolná a 110 Ft körüli osztalék, akkor talán a 2300-3000 Ft árfolyam lehet korrekt. A 66. oldal tanúsága szerint a dolgozók 208 forintért vásárolták a saját részvényeiket, ami egész baráti ár, nekik.
Ezt az egészet keresztülhúzhatjuk azzal, hogy a külföldi terjeszkedés valószínűleg össze fogja kuszálni ezeket a számokat. A "Smart Ingatlan" vadonatúj márkanév, vagy a már meglévő Duna House név küföldi elterjesztésének meg kell fizetni az árát. Emiatt csökkenhet a nettó eredmény, a tőkearányos megtérülés, az osztalék. Mi történik, ha emiatt jövőre a Duna House részvényenként csak 40 Ft eredményt ér el? Akkor a 2000-4000 Ft-ért jegyzők végignézhetik, hogy az árfolyam szépen lassan lecsorog mondjuk 600 Ft-ra, és kapnak 20 Ft osztalékot. Ha a növekedési tervek alakulására, valamint az árfolyam csorgására akarunk példát látni részvénybevezetés után, akkor nézzünk rá a Norbi és a Cig Pannonia adataira. Ezzel nem egy lapon említem a 3 társaságot, csupán néhány kockázatra hívom fel a figyelmet.
Megemlítendő még, hogy a Duna House már 400 millió ft körüli ingatlanportfólióval rendelkezik, amelyet saját alapkezelővel kíván üzemeltetni. A portfólió méretét 2016. februráig - főleg hitelekből - 2-2.5mrd Ft nagyságúra kívánja növelni.
A kockázatokat a kibocsátási tájékoztató részletesen taglalja, aki fontolgatja a beszállást, annak alaposan át kell tanulmányoznia, ismernie s vállalnia kell azokat.

Forrás:
http://bet.hu/newkibdata/120123646/Duna_House__sszevont_T_j_koztat__teljes.pdf

* * * * * * * * * 

2015. november 11. Egy törvénytervezet megjelenése folytán - amelynek elfogadása hátrányosan befolyásolja a Duna House jövőbeli teljesítményét - a társaság kérte az MNB-től a forgalomba-hozatali eljárás felfüggesztését. Ezt valószínűleg kötelező is megtennie. Egyébként a Waberer bevezetését is halasztják egy időre.

Forrás:
http://bet.hu/newkibdata/120177856/Sajt_k_zlem_ny_Duna_House_T_j_modositas_1111.pdf

* * * * * * * * * * * * * *

2016. október 14. [A Duna House 2016-os bevezetése]

2015. október 31., szombat

Samsung és Apple részvény

Ha Magyarországon 10 emberből 5 azt kérdezi, hogy a Samsung vagy az Apple ügyeletes csúcstelefonja a jobb, az a fogyasztói társadalom megszokott ismérve. Ha viszont 10 magyarból 5 azt kérdezné, hogy a Samsung vagy az Apple részvény alkalmasabb befektetésre, az negyedszázad alatt már luxemburgi életszínvonalat eredményezne, ugyanis ezek az emberek vélhetően befektetésre, és nem egy drága fogyasztási cikk megvásárlására törekednének. Sajnos a befektetési tevékenység nem válik divattá, én mégis felteszem a kérdést, vajon a Samsung, vagy az Apple részvény alkalmasabb befektetésre?
Hívjuk segítségül a Morningstaron fellelhető adatokat a SSUN és az AAPL tickerekre való rákereséssel. A Samsung esetében nehézséget okozhat, hogy jópár részvénysorozatot találunk, illetve a számviteli adatokat koreai won pénznemben látjuk. Nem megyünk bele túl mélyen, csak néhány szempont szerint hasonlítjuk össze őket.
Saját tőke arányos megtérülés (%) az utóbbi 5 évben: Apple: 42, 43, 31, 34, 46. Samsung (koreai wonban): 20, 15, 19, 20, 13. Kamatos kamatszámítás alkalmazásával az előbbi megtérülése kb. 516%, az utóbbié 222%, de ez csak hozzávetőleges érték, mindkét esetben az osztalék 100%-os újrabefektetése lett volna szükséges. Szemmel láthatóan az Apple toronymagasan vezet. Már csak az a kérdés, hogy ezekért a növekedésekért milyen prémiumot kell fizetnünk. Az Apple esetében a részvényre jutó vagyon 5.6-szorosát, míg a Samsung esetében csupán 0.9-szeresét kell leperkálnunk.
Ha a mérlegre rátekintünk, az Apple saját tőkéje 0.7-szerese a kötelezettségeinek, míg a Samsungnál ez jóval kedvezőbb, 2.4-szeres értéket mutat. Mindkettőnél elhanyagolható mértékű az immateriális javak és a goodwill sor. A cégméretet meg sem kell említenünk, mindkettő kellően nagy: az egyik 670b $, a másik pedig 120b € piaci értékű. Összehasonlításul, a közép-európai szinten óriásnak számító két magyar székhelyű vállalat, a MOL kb. 4.2b, az OTP 5b € piaci értékű.
Fontos: az Apple növekedése hiába sokkal jobb, ennek fenntartása is ennyivel nehezebb. És ha a tempó esetleg visszaesik 20%-ra (ami még mindig nagyon magas), akkor az árfolyam fogja magát, és simán feleződhet. Ha netán tartós veszteséget mutat fel, előfordulhat a 0.5 p/b-re süllyedés, ami minden befektetett 100 $-ból 90$ elvesztését jelenthetné. Az eredmény romlása természetesen a Samsungnál is megtörténhet, ám a Samsungnál nem ötszörös, csak egyszeres árat fizettünk a cégvagyonért.
Warren Buffet, vagy Charlie Munger nyitott Apple vásárlásra, és biztos vagyok benne, hogy folyamatosan figyelik a társaságot (kiegészítés 2016. szeptemberében: Warren Buffett azóta beszállt az Apple-be). Benjamin Graham az óvatos befektetők esetében kizárta volna az Applet a magas p/b mutató miatt. Walter Schloss is a p/b miatt kerülte volna a beszállást.
Senki nem lesz képes megmondani, hogy a következő 10 évben milyen növekedést mutat fel ez a két társaság. Ha minden maradna így, akkor matematikailag az Apple birtoklásával járnánk végtelenszer jobban. De a jövő bizonytalan, és a fenti adatok egyszerű mérlegelése alapján a Samsung részvény nyújthat kevésbé kockázatos lehetőséget. Túlságosan nagy a tőkevesztés mértéke arra az esetre, ha az Apple nem képes már újat mutatni a közönségnek, vagy egyszerűen nem lesz annyira trendi. A tőkepiacokon pedig "jobb ma egy tőkevesztés elkerülés, mint holnap egy magasabb hozam".

Forrás:
http://www.samsung.com/us/aboutsamsung/investor_relations/stock_info/howtobuysecstocks/
http://financials.morningstar.com/ratios/r.html?t=SSUN&region=DEU&culture=en_US
http://financials.morningstar.com/ratios/r.html?t=AAPL&region=USA&culture=en_US

2015. október 16., péntek

Volkswagen részvény: megvegyem vagy kerüljem?

A dokumentumot 2015. október 16-án készítettem, amikor a botrány még épp csak elkezdett kibontakozni, tehát az itt olvasottak nem csak tényekre, hanem javarészt bizonytalan feltételezésekre épülnek. De a blogon lévő anyagokra egyébként sem építhetsz felelős befektetési döntést.

A következő kérdések merülhetnek fel bennünk:
Ha az osztalékelsőbbségi részvény a tavaszi tetőpontjáról, 250€-ról 100€-ig esett, akkor az már elég olcsó, hogy megvegyük?
Akkor kell részvényt venni, amikor a cég nagy bajban van, és már mindenki temeti?
Vegyünk VW részvényt vagy ne?

Az Volkswagen AG "pref" (elsőbbségi részvény), vagy "ord" (törzsrészvény) sorozatának megvásárlásával üzletrészhez jutunk Európa legnagyobb, de világszinten is egyik vezető autógyártó csoportjában. A csoport jelleget fontos hangsúlyozni, hiszen nem csak Volkswagen járművekről beszélünk, hanem tucatnyi önálló, ismert márka haszna vagy vesztesége is a csoportot illeti: Audi, Skoda, Seat, Lamborghini, Porsche, Bugatti, Ducati, Bentley, Scania, Man. Minden hétköznap, világszerte közel 600 ezer munkavállaló indul valamely VW csoporthoz tartozó egységbe dolgozni, ahol napi 41 ezer darab járművet alkotnak meg, és ezeket 150 országban értékesítik.
Az elsőbbségi részvény minimálisan több osztalékot (2014-ben 4.86€ és 4.80€) fizet, mint a törzsrészvény, kisbefektetőt érintő egyéb különbség nincs, akit a pontos megkülönböztetés érdekel, az lent a 3. linket tanulmányozza át. Részvények alatt alapesetben az elsőbbségi sorozatot értem.
A fenti kérdések közül mindhárom esetében azt kell néznünk, hogy mit kapunk a pénzünkért cserébe. Mit testesít meg az üzletrész, mennyi vagyonra és mennyi jövedelemre teszünk szert vele? A morningstar adatai szerint tavasszal 250€ környékén tetőzött a papír, és ez mostanra 100€-ra esett, emlékszeim szerint a botrány kitörése előtt közvetlen kb. 150€-ért jegyezték. Ekkora esés után joggal tárjuk szét a kezünket, s tesszük fel a kérdést, hogy mi a helyzet? Beszálljunk?
A harmadik negyedéves adatokból (ez még a biliborogatás előtti időszak) csak az eladásokat látjuk, eszerint az értékesítés darabszáma tavalyhoz képest 1.5%-kal csökkent, mi viszont szeretnénk mérleget és eredménykimutatást látni, ezért a féléves adatokhoz kell folyamodnunk. A féléves adatokat főleg arra használom, hogy lényeges különbséget keressek az éves adatokhoz képest, amelyeket már a morningstar összegez, ezzel megkönnyítve dolgunkat. A féléves adatok szerint a bevétel és az üzemi eredmény valamelyest nőtt, a profit azonban stagnált a tavalyi 6 hónaphoz képest. A részvényesekre jutó saját tőke 90-ről 96 mrd €-ra (vagy a "hibrid" befektetőket nem számolva 84-ről 88 milliárd €-ra) nőtt, ez azonban a később tárgyalt immateriális javak miatt kevésbé hangsúlyos.
Ha a mérleget megnézzük, azt látjuk, hogy 2014. év végén a saját tőke 89 milliárd euró volt, ehhez jött még 130 mrd € rövid, és 130 mrd € hosszú lejáratú kötelezettség. Ha anyagi eszközöket akarnánk számolni, akkor figyelembe kellene vennünk az eszközoldalon látható 60 milliárd euró immateriális javakat. Vagyis a nettó anyagi eszköz kb. 30 mrd € körül járhat. Ilyen sok immateriális jószág szerintem abból adódik, hogy a leányvállalatok felvásárlásakor igen jelentős prémiumot fizetett az eladóknak. Abszolút érthető ez például az Audi esetében, amely az elmúlt öt évben átlagosan 27% sajáttőke arányos hozamot produkált. Ilyen növekedésű céget nagyon ritkán lehetséges komoly prémium nélkül megvásárolni. A mérlegben tehát két nagyon gyenge pontot találunk: az egyik a magas adósság, a másik pedig a nettó anyagi eszközök alacsony volta (kb. 25-30 mrd €). A p/b mutató a 89 mrd € saját tőke esetében, és 100 € részvényárfolyam (48 mrd € piaci érték) esetében 0.5 körüli, 30 mrd € anyagi saját tőke esetében azonban már jóval kedvezőtlenebb, 1.6.
Ha a jövedelmre vetünk egy pillantást, már kedvezőbb adatokat találunk. Az elmúlt 5 évben 1-1 részvényre 15.2€, 33.1€, 46.4€, 18.7€, 21.9€ nettó profit jutott. 100€ részvényárfolyam esetében az utolsó év profitja 5 alatti p/e-t eredményez, ami kiválónak tekinthető. Ha a saját tőke arányos megtérülést nézzük, akkor az elmúlt öt évben 16.7%, 29.8%, 20.3%, 6.7% és 12.2%, lenyűgöző.
Sajnos azonban kitört a vihar, amelynek pénzben kifejezett mértékét elég széles szórással becsülik. Milliónyi autó visszahívási költsége, perekben megítélt kártérítések, büntetések, a VW megítélésének romlása mind számít, és ennek eredménye megjósolhatatlan. Ha kijelentjük, hogy ez 30 mrd € kötelezettséget ró a VW-re, és a jövedelmezősége a felére zuhan a következő pár évben, ez egy puszta feltételezés. Vagy így lesz, vagy nem. Vagy jobban fog kijönni ebből, vagy nem. De valamivel mégis számolnunk kell. Eszerint a 30 milliárd euró a teljes VW csoport anyagi eszközeinek felelne meg, de nem ez fog eltűnni, hanem inkább a kötelezettségek fognak ennyivel növekedni. Az elmúlt 5 év átlagos 19.5% megtérülése pedig feleződhet, ez 10% körüli megtérülést jelentene. Vagyis sokkal magasabb adósságot (260 helyett 290 mrd €) kellene majd finanszíroznia a cégnek sokkal kevesebb bevételből.
Ezt a hatalmas bizonytalanságot nem érdemes pontosítani, ugyanis számolnunk kell még egy problémával, ez pedig az előbb-utóbb leszálló járműipari trend. Ez azt jelenti, hogy ha nemzetközi szinten újra megjelenik a gazdasági lassulás, egyes országokban recesszió, akkor az jelentős hatással lesz az autóeladásokra, így a VW számaira is. Vannak, akik a kínai gazdaság lassulásától való félelemmel magyarázzák, hogy a VW részvényárfolyama 250-ről 150 €-ra esett, még a botrány előtt. Úgy esett ekkorát, hogy az ipari trend süllyedése el sem kezdődött. A járműipari trend kérdését tehát legalább olyan fontossággal kell kezelni, mint az emissziós csalásét. A vihar előtt, amikor még 200€ környékén járt az árfolyam, 150€-t jelöltem meg, hogy "majd akkor megvizsgálom, érdemes-e venni". A vihar után ez az érték 100€-ra esett.
A VW részvénnyel kapcsolatban a következőket gondolom:
Értékalapú befektető sem a VW vagy más részvényből, sem járműgyártókból, sem egyéb szektorból nem birtokolhat a portfóliójában túl nagy súlyt. Eszerint a tőkénk 10%-át ne haladja meg semmilyen szektor, és 1-2%-át ne haladja meg semmilyen részvény. Nincs az az alapos utánajárás és elemzés, ami az ilyen balhékat előre tudná jelezni. Ezért diverzifikálunk széleskörűen.
Ha nem akarunk bankot robbantani, hanem megelégszünk konzervatív hozammal (márpedig megelégszünk!), és belecsúsztunk a botrány előtti 150-170 €-s, vagy botrány utáni 100-130 €-s árfolyamú részvény megvásárlásába, akkor nem csináltunk egetrengető baromságot. A tőkénknek amúgy is 0.5-2%-áról van szó, és az ilyen botrányok sosem jósolhatóak meg előre. Joggal várhatjuk, hogy egy óriásvállalat a maga erejével és szürkeállományával átvészeli ezeket a nehézségeket.
Ha nem tulajdonlunk VW üzletrészt, én most nem vennék. Először megvárnám, hogy az egész járműipari ciklus leszálljon, és akkor vásárolgatnék autógyártókat (kivéve, ha így is találok extrém jó lehetőséget). Ha a VW árazása és mögöttes értéke ekkor nem lenne versenyképes a többivel, bizony kimaradna a portfólióból. Itt két bizonytalansággal kell számolni: az ipari trend alakulása sem jósolható meg előre. Vagyis lehet, hogy még 5 évig emelkednek az autóeladások, és mi a tétlenségünk miatt kimaradunk az egészből. A másik bizonytalanság, hogy a piac esetleg túlreagálja az emissziós csalást, a cég meglepően jól és gyorsan kezeli a helyzetet, és az árfolyama talán hamarosan a magasba száll.
Az autóipar köszöni, jól van. Ha gyenge iparágat keresünk, akkor nézelődjünk a bányász, az olajos/energia, valamint a hajózási cégek háza táján. Jó (és szintén kockázatos) vételeket itt találunk. Talán egyszer fordul a helyzet, a bányászcégek hasítanak majd, a járműgyártók pedig fillérekért hullanak az ölünkbe, és akkor talán a VW-t is megvesszük.

Forrás:
http://www.volkswagenag.com/content/vwcorp/content/en/the_group.html
http://www.volkswagenag.com/content/vwcorp/info_center/en/news/2015/10/VW_Group_AaK.html
http://www.wikinvest.com/stock/Volkswagen_(VLKAY)/Differences%20Between%20Common%20Stock%20Preferred
http://www.morningstar.com/stocks/XBER/VOW3/quote.html
http://www.volkswagenag.com/content/vwcorp/info_center/en/publications/2015/07/HY2015.bin.html/binarystorageitem/file/HY_2015_e.pdf
http://www.usnews.com/news/business/articles/2015/10/06/for-volkswagen-costs-of-scandal-will-be-piling-up

2015. szeptember 20., vasárnap

Jegyzet egy Walter+Edwin Schloss interjúról

Néhány érdekességet szeretnék kiragadni az interjúból, mely 1989-ben készült:
Benjamin Graham nem igazán szerette a befektetéseket. Szerette a játékot, a kihívást, a pénzcsinálást, de magát a befektetési tevékenységet kevésbé.
A GEICO ügy sorsszerű véletlenek és szabályszegések sorozatában érintett: A Graham-Newman társaság annak idején illegálisan vásárolta meg a GEICO biztosítót. Egy befektetési társaság a tőzsdefelügyelet jóváhagyása nélkül nem szerezhetett 10%-nál nagyobb szeletet valamely biztosítóban. Grahamék erről nem tudtak, és megvették a biztosító felét 750,000$-ért. A tőzsdefelügyelet felszólította, hogy próbálja meg "visszacsinálni" az üzletet. Az eladók azonban nem voltak hajlandóak visszavásárolni az üzletrészt. Megoldásként a Graham-Newman a saját részvényeseinek adta el a papírokat. Graham mellesleg saját szabályát szegte meg, amikor a tőke 20%-át egyetlen vállalatra áldozta. De ez lett történetének legsikeresebb befektetése, az árfolyam 200-szorosára nőtt. David Dodd is megszegte saját szabályát: "Ne hagyd, hogy az adófizetési kötelezettségek befolyásolják a részvény eladásával kapcsolatos döntésed." - és ő megtartotta a GEICO részvényeit, mert nem akart adót fizetni az eladás után. Walter viszont piacra dobta az övéit, hogy gyermeke (Edwin) születésének költségeit fedezni tudja. Ha belegondolsz, hogy eladsz 1 millió forint értékű részvényt, ami később 200 millió forintot ért volna, akkor a kölcsön felvétele célszerűbb megoldásnak tűnik.
Schloss elismeri, hogy Buffett sokkal jobb a vállalatok felértékelésében, mint ő. Buffett így megfelelően ki tudja választani az impozánsan növekvő cégeket, míg Schloss egyszerűbb megoldásra hagyatkozik: a saját tőkét teszi első helyre. A saját tőke ugyanis kevésbé ingadozik, mint az éves profit. A saját tőkéhez képest olcsó ár ad minimális tőkevédelmet, ha a számokból látható, hogy az épp veszteséges vállalat képes újra nyereségessé válni. Ha a cég nyereségessé válik, az általában robbantja az árfolyamot. Fordítva is igaz: ha egy társaság kiválóan teljesít, de ez a teljesítmény bármi miatt megtorpan, akkor az árfolyam nagyon mélyre eshet, és így a jónak gondolt befektetés nem hozza meg a várt eredményt. 
Könnyebb meglátni egy részvény alulértékeltségét, mint túlértékeltségét. A shortolás több más mellett ezt a kockázatot is hordozza. Lehet egy papír túlértékelt, aztán később simán a duplájára emelkedhet.
Nem foglalkoznak a társaságok vezetőivel, nem járnak közgyűlésekre. Nem szeretnék, hogy ez befolyásolja őket.
A tőke lehetőleg 100%-át részvénybe fekteti. Az 1987-es crash idején is 90% részvénykitettséggel bírt. Hosszabb időszakokban a részvények rendszerint felülteljesítik a kötvényeket, és a sikeres befektetők tudják, hogy nem képesek megfelelően be- vagy kilépni a részvénypiacról. És nem is tud senkiről, aki elsőrangú kötvények birtoklásával gazdagodott volna meg. Azt mondja, túlértékeltnek gondolt piacon is azért birtokol legalább 90% részvényt, mert a tartott papírok nem túlértékeltek. Nyugodtabban alszik, ha a tőke nem cash-ben, hanem vállalatokban áll. Szerinte mindenkinek olyan befektetés való, ami számára kényelmes.
Graham általános célpontjai voltak azok a részvények, melyek piaci kapitalizációja < 0.66*(forgóeszközök - rövid lejáratú kötelezettségek). A képletet lehet, hogy nem jól írom, ugyanis a neten több formulát találtam ezzel kapcsolatban. Ezek a lehetőségek az 1960-as évekre szinte elfogytak, ezért Schloss áttért a 0.5 p/b cégek vásárlására. Ezek hiányában 0.66 p/b társaságokat, még rosszabb esetben maximum 1.0 p/b-n szereznek.
Általános hibájukként említik, hogy eleinte túl agresszívan léptek be egy részvénybe, így további esésnél esetleg nem tudtak már újabb csomagot vásárolni belőle. További hibalehetőség lehet, ha a fair értékükön adják el a részvényt, de az árfolyam innen halad tovább felfelé.
Rendszerint saját hazájuk részvényeit veszik. A tőzsdefelügyelet, az egységes szabályok és az egységes számviteli elvek növelik a biztonságot.
Az interjú idején kb. 100 féle társaságot tartottak.
Nem adnak el részvénycsomagot azért, hogy egy másik vállalatban vegyenek részesedést, amely jobban alulértékelt az elsőnél. Ha egy részvény általában 3-4 év alatt emelkedik eladható állapotba, de ez előtt (mondjuk 2 év után) eladjuk, hogy megvegyük a másikat, akkor szinte veszítettünk 2 évet, az óra újraindul a második cég megvásárlásával.
Rossz hírű menedzsmentet kerülni érdemes. A rosszhiszemű, de okos vezető jobban kerülendő, mint a jóindulatú, de kevésbé intelligens.

Forrás:
Walter Schloss interjú: basehitinvesting

2015. szeptember 12., szombat

Arany és ezüst, mint befektetés

Úgy vettem észre, hogy a közvélekedés szerint az arany és az ezüst jó befektetés, mert mindig megőrzi az értékét. Az én véleményem pedig az volt, hogy az arany befektetésnek nem megfelelő, viszont kiváló menekülőeszköz. Válság, krízis esetében jó hasznát vehetjük, békeidőben azonban nem a legjobb választás aranyban tartani a zsét.
Első körben arra voltam kíváncsi, hogy hosszútávon hogyan teljesít az arany, az ezüst, a dollárkészpénz, valamint az S&P 500 index. A kérdésre az alább olvasható számítások adták meg a választ.

100 évvel ezelőtt, azaz 1915-ben az elméleti ükszülőnk a következőket csinálta:
1,000$-t inflációkövető eszközbe fektetett, a kalkulátor szerint ez ma 23,700$-t jelent.
1,000$ készpénzt hajtatlan 20 dolláros bankjegyekből elrakott nekünk egy dossziéba. Ezt el tudnánk most passzolni 28,750$-ért.
1,000$-t 51.9 uncia aranyba fektetett. Jelenleg ez 57,100$-t ér. (1933-ban az USA állampolgárait kötelezték, hogy aranyukat adják el az államnak, de a számításból az ilyen akciókat kihagyom.)
Ugyanez a játék ezüsttel: 28,568$.
1,000$-ért S&P 500 részvénykosarat vásárolt, ennek az értéke ma (pontosabban 2014. dec. 31-én) 18,281,000, azaz 18.2 millió $! (A részvénykosár értékénél kell leginkább felhívni a figyelmet a számítás elméleti voltára, ugyanis:  1. A kosár tartalma időről időre változik, egyes vállalatok távoznak belőle, míg mások bekerülnek. Ezek eladása és vásárlása jutalékkal terhelt. 2. A kalkulátor az osztalék 0% adóval történő újrabefektetésével számol, a valóságban pedig egyes eseteket kivéve osztalékadót kell fizetni. 3. Az indexkövető alap vásárlása esetén a hozam nem feltétlenül egyezik meg az indexhozammal, továbbá itt is adódik kezelési költség.)

50 évvel ezelőtt, vagyis 1965-ben kedves elméleti nagyapánk végrehajtotta ugyanezeket:
1,000$-t inflációkövető eszközbe helyezett, annak értéke most 7,576 $.
1,000$ készpénzt hajtatlan 20 dolláros bankjegyekből elrakott egy dossziéba. Ez 1,600$-t ér.
1,000$-t aranyba fektetett. Mai értéke 31,152$.
1,000$-ért ezüstöt vásárolt, piaci értéke ma 11,207 $.
1,000$-t S&P 500 indexbe fektetett. Ma ez 113,000$-t jelent. 

25 éve, 1990-ben a fenti játék a következőképpen alakul:
1,000$ inflációkövető eszközben: 1,825$
Aranyba fektetve: 2,784$
Ezüstbe: 2,873$
S&P 500-ba fektetve: 9,960$

És a legrövidebb időtávot, 10 évet tekintve, 2005-ös adatokkal dolgozva:
1,000$ inflációkövető eszközben: 1,221$
Aranyban: 2,594$
Ezüstben: 2,052$
S&P 500-ban: 2,090$

Láthatjuk, hogy egyre hosszabb időtávokon egyre rosszabbul teljesítenek a nemesfémek, míg a részvénykosárban lévő üzletrészek birtoklásával egyre nagyobb előnyre tehetünk szert. Ez azt jelenti, hogy nemesfémet kizárólag akkor volt értelme tartani, ha azt pusztán túlélőkészlet gyanánt szerettük volna használni, és nem befektetésként. A gyengébb teljesítmény ugyanakkor teljesen logikus, hiszen NINCS MÖGÖTTE TERMELÉS. Az arany semmit nem csinál, míg egy vállalatban több száz alkalmazott dolgozik azért, hogy az üzletrész megtérülése megfelelő legyen.
Az arany és ezüst eredményesebb felhasználása a bányászvállalatokban lévő üzletrész birtoklása. Ez még hasznosabb akkor, ha a részvénykosár (ami tartalmaz technológiai, banki, járműgyártó, olajipari stb. részvényeket) hosszútávú trendje lefelé tart, miközben a nemesfémek (és ezáltal a nemesfémbányászok) árfolyama emelkedik. Ez esetben időnként csökkentjük a bányászokban lévő részesedésünket, az árát pedig a nembányász szektorokban alulértékelt részvények vásárlására fordíthatjuk.

Ha totálisan összeomlik a gazdasági rendszer (és ez sem 1929-ben, sem 2008-ban nem történt meg), ha menekülni kell, ha a szomszéd minket akar belefőzni a levesbe, mert már akkora az éhínség, akkor jön jól a túlélőkészlet, és akkor sem "arany certifikátként", vagy a fizikait banki széfben tartva, hanem otthon gondosan elrejtve/elzárva, azonnal hozzáférhetően.

Forrás:
Arany historikus árai: macrotrends
Ezüst historikus árai: macrotrends
S&P 500 historikus teljesítménye: moneychimp
A dollárinflációval kapcsolatos számítások: usinflation calculator
Dollár bankjegyek keresleti ára: papermoneywanted

2015. szeptember 8., kedd

Gondolat a Plotinus jövőbeli árfolyamával kapcsolatban



Az ft.com adatai szerint a Plotinus 5 éves átlagos tőkearányos megtérülése 23.58%, míg a legutolsó évé 47.78%. E kiváló teljesítményhez képest az ár a könyv szerinti érték közelében mozog. Ha jobban utánanézünk, ezek a számok valószínűleg nem pontosak, de a valóságtól nem térnek el túlzottan.
A Plotinus egyre ismertebbé válik. Amennyiben képes megtartani a fenti tőkearányos növekedési ütemet, vagy legalább évi 15%-ot, akkor szinte borítékolható, hogy lesznek olyan periódusok, amikor a részvény árfolyama elrugaszkodik a részvényre jutó saját tőkétől. Ez esetben a jelenlegi 1.1 p/b felszökhet 1.5, 2.0, 3.0 közelébe is. Vagyis amikor x év múlva a részvényre jutó tőke például 15 ezer forint lesz, akkor az árfolyam járhat akár 30-40 ezer forint közelében is. Mindezt annak ellenére képes lesz előadni, hogy közben a társaság részvényeket fog kibocsátani.
Ugyanez kellemetlen irányba is működik. A vállalat bármikor felmutathat évekig tartó rossz teljesítményt. Könnyen megtörténhet ez medvepiac idején, amikor a mérlegében szereplő részvények árfolyama jelentős mértékben esik. Erre rátehet egy lapáttal spekulatív műveletek sora, melyeket az igazgatóság veszteséggel kényszerül lezárni. Az árfolyamra mért büntetés ekkor meglepően nagy lehet.
Összefoglalásképp ugyanazt tudom írni, mint amit másfél éve hajtogatok vele kapcsolatban: a tőkénk kis részével megéri hosszútávra (>5 év) megvásárolni azt a magas kockázatot, amit a társaság vállal. Ilyen időtávon pedig nem érdemes foglalkozni a havi és negyedéves közzétételeivel sem. Elég évente egyszer, például a karácsonykor levetített Reszkessetek Betörők c. film után ránézni ezen befektetésünk alakulására.
Egyéb észrevétel: Mint minden befektető, Zs. Viktor is elsősorban saját magának keresi a pénzt, és ez így van jól. Fontos, hogy konstruktív módon teszi mindezt, ugyanis némi díjazásért cserébe mást is gyarapít a Plotinus részvényeken keresztül. A 20% részesedés miatt az ő gyarapodása jóval gyorsabb ütemű. Ha ezt hosszútávon fenntartani képes, akkor néhány év, évtized múlva a leggazdagabb magyarok között fogjuk őt látni. A többi részvényes sem jár rosszul. Hogy mindez hogyan fog valójában alakulni, azt csak utólag fogjuk meglátni.

2015. szeptember 7., hétfő

Néhány hasznos link

Fontossági sorrendben mutatok be néhány webhelyet, ami neked is segítségedre lehet. Mindegyiket megelőzik a netes keresőprogramok, hiszen a segítségükkel bármelyik lenti ajánlatnál találhatsz jobbat:




A value investing különféle módozatairól és hozamairól olvashatsz, talán segít megtalálni a magadhoz illőt.

S&P 500 index alakulása, átlaghozama 1871. óta.

Az investing oldalán szinte minden eszköz realtime chartja elérhető.



Facebook csoportunk.

Passzív portfólióval kapcsolatos bejegyzésem alján néhány link látható a stratégiához.

Indexelés helyett indexkövetés

Ez a bejegyzés elméleti példákat hoz fel arra, hogy ha egyáltalán nem értünk a részvényekhez, és foglalkozni sem akarunk velük, mire számíthattunk az elmúlt évtizedekben, ha valamely fogyasztási cikk helyett egy előre meghatározott részvénykosarat (=részvényindexet) vásároltunk és tartottunk volna. A példák azt is segítenek felmérni, hogy a közeljövőben általunk megvásárolt fogyasztásnak milyen horribilis a valódi ára. 
A számítás biztosan nem pontos például azért, mert az indexkövető alapkezelő éves jutalékot von a szolgáltatásért, amely jó esetben a tőke 0.05%-a. Minél hosszabb a példában szereplő időtáv, annál kevésbé életszerű: nagyon kevesen bírják ki, hogy a befektetést ne likvidálják és ne költsék fogyasztásra; illetve azt sem lehet előre tudni, hogy melyik nemzet gazdasága fogja túlélni az adott időszakot.
1986-ban egy vadonatúj Trabant ára 80k Ft körül alakult. Ekkora forintösszeg reálértéke az azóta létrejött inflációnak köszönthetően 2014-ben 1.91m Ft-tal egyezik meg. Ha a 80k-t valaki képes lett volna az átkosban dollárra váltani (usdhuf=45), majd sp500 indexkövető alapba fektetni (ami azóta 19.29-szeresére emelkedett), akkor a befektetése most körülbelül 9.4m forintot érne. Nem rossz egy tragacs helyett.
1988-ban a Balatonon egy család napi ezer forintból el tudta magát látni szerényen. Az a szép zöld színű ezres kb. annyit ért, mint most egy húszezres. Ha akkor ezt dollárra (54 Ft) váltják, majd a fentiek szerint befektetik, akkor minden egyes ezerforintos befektetés ma 80k forinttal örendeztetné gazdáját. Nem is rossz, ugye? Szóval hány ezrest tudtunk volna félrerakni a kölköknek annak idején?
1993-ban egy relatív korszerű, 286-os számítógép, színes VGA monitorral, 40 megabájtos merevlemezzel 75k forintért megvásárolható volt. A vételár reálértéke ma 550k forint. De aki annak idején dollárt (93) vásárolt, és megvette a részvénykosarat, már 1.65m Ft-ot termelt.
1996-ban egy 1024x768 képpont (super VGA) felbontású, képcsöves, 14 colos monitort 50k forintért bárki megvásárolhatott. Az infláció miatt ma 200k forint rendelkezik ugyanekkora reálértékkel. Ha monitor helyett sp500 alapba fektettünk, akkor azért most 423k forintot tehetnénk zsebre.
1914-ben egy magyar munkás 100 koronát keresett havonta. Ha a háború elől meglógott, és amerikába érve ezt az összeget az épp munkába álló ifjú Benjamin Graham kezébe nyomja SP500 indexbe fektetés céljából, akkor az elmúlt száz évben 340,000 $-ra hízott volna a befektetése, ami 95 millió forint. De ha 1 koronáért iszogatott előtte való este, akkor a befektetés közel egymillió forinttal lenne most kevesebb (drága berúgás). Ha ugyanebben az évben valamelyik pesti aranyifjú nem egy rohadtul menő, 4 üléses, 20 lóerős gépkocsira költi el a vezérigazgató faterjától kapott 14,000 koronát, hanem amerikai vállalatokba fekteti, a fenti számítás alapján 13.3 milliárd forint lenne az utódaira ebből szétterült vagyon.

Felhasznált adatok:
Az S&P 500 hozamainak számítása: http://www.moneychimp.com/features/market_cagr.htm
Korona/dollár átváltási arány: https://en.wikipedia.org/wiki/Austro-Hungarian_krone
Forintinflációval kapcsolatos számítás: http://maganpenzugyiakademia.hu/kalkulator-inflacio/
1914-es korona adatok: http://www.gyakorikerdesek.hu/ 
Hivatalos usdhuf árfolyamok: https://www.mnb.hu/arfolyam-lekerdezes
Vanguard indexkövető alapjának éves költsége: http://etfdb.com/etf/VOO/

2015. július 17., péntek

Az anyagi függetlenség gyakorlatias megközelítése

Nemrég olvastam a portfolio.hu cikkét, melyben azt taglalta, hogy mennyi idő alatt érhető el a nyugdíjazáshoz megfelelő tőkejövedelem. A link ide kattintva talán nem töltődik be, de a google keresőbe az "ennyi pénzt gyűjts össze, hogy ne kelljen többé dolgoznod" kifejezést beírva, és innen a találatra kattintva elolvashatóvá válik. A modell átlagosnál magasabb budapesti fizetéssel számol, és megköveteli a fizetés negyedének befektetését. A leendő életszínvonalat ugyanakkorának tekinti, valamint a kizárólagos befektetési termék a hosszúkötvény. A modell eredménye végül a 21-es szám lesz, azaz 21 év modellkövetés után a munka befejezhető. Zsiday Viktor hozzátette saját gondolatait és cáfolatait, Szerinte átlagos fizetésből 20 év alatt lehetetlen annyi befektetést eszközölni, hogy abból valaki nyugdíjazza magát.
Nekem kifejezetten fontos ez a téma, ezért hozzátennék néhány további információt, az elmélettől a gyakorlat felé elmozdulva. Úgy vélem, minél fontosabb valakinek az anyagi függetlenség elérése, annál inkább törekszik is rá, információkat gyűjt a témáról. A fontosság mértéke sokat számít a célba érés idejét illetően, hiszen az befolyásolja fegyelmét és lemondási hajlandóságát. Az anyagi függetlenség azt jelenti, hogy jövedelem származik olyan forrásból, amelyért már nem kell megdolgozni. Így tiéd a szabad döntés, hogy az egész napodat mivel töltöd el, és csak akkor dolgozol, ha te úgy akarod.
Tőkejövedelem befektetésekből származik, a befektetéshez pedig tőke szükséges. Az elsődleges cél, hogy legális tevékenységgel minél korábban, minél nagyobb tőke álljon rendelkezésre. Ha még nincs tőke, akkor annak felhalmozása a legmacerásabb. A fizetésünkből kell elkülönítenünk az összeget. Nem csupán a jövedelem nagysága, hanem a vállalt életszínvonal költsége is számít. Minél többet keresünk, és minél alacsonyabb életszínvonalat vállalunk, annál hamarabb (de még így is rohadt sokára) érünk célba. Alapesetben hosszú út vezet hozzá: a félretett pénzt befektetjük. A hozammal és az időközben kapott fizetés minél nagyobb részével ugyanezt tesszük. Közben telnek az évek.
Ha valamilyen csoda folytán alacsony kamatozású, szabad felhasználású kölcsönhöz férhetünk hozzá, egy kockázatosabb, de rövidebb út is alkalmazható. Ebben az esetben nem csak lakást vásárolhatunk bérbeadás céljából, hanem részvénycsomagot is, és a kapott osztalékból és a fizetésünkből törleszthetjük a kölcsönt. Óriási előnyei mellett még nagyobb kockázatot is hordoz ez az eljárás, ezért nem is részletezem tovább, és kifejezetten nem ajánlom az alkalmazását.
A tőkefelhalmozás közben meg kell tanulnunk a befektetések és a pénzkezelés egyszerű szabályait is. A befektetési tevékenységnek mindenki azt a formáját választja, amelyikkel szívesen foglalkozna egész életében. Az értékpapír az a terület, amivel bármely más terület (például ingatlanbefektetés) elérhető, ráadásul rugalmas, és ez a leginkább költséghatékony. Igazán nem majmolni vagy reklámozni akarom Benjamin Grahamet, de az Intelligens Befektető c. könyv nem megkerülhető, ha a befektetői gondolkodásmódot és szabályokat meg akarjuk ismerni. Az írás arra is kitér, hogy ha nem szeretnénk részvényeket elemezni, akkor milyen kritériumok szerint válasszunk befektetési alapokat, és ezeket milyen ütem szerint vásároljuk meg és súlyozzuk át.
Ha a legegyszerűbb módszert, az indexkövető alapok vásárlását választjuk, akkor az elmúlt 140 év alapján, évtizedes időtávon évi 9% dollárhozamra számíthatunk. Ez azt jelenti, hogy 1m Ft befektetett tőkére átlagosan évi 90k, havonta 7500 Ft tőkejövedelmet számolhatunk. Ez nem túl sok, ráadásul biztonsági és újrabefektetési okokból még ennek is csak felét (évi 4.5%), vagy harmadát (évi 3%) számolhatjuk fogyasztásra elkölthetőnek. A maradvány sorsa az újrabefektetés. Ha az egyén havi 500k Ft tőkejövedelmet szeretne, akkor a biztonsági szabály szerint akkora tőkét szükséges felhalmoznia, hogy annak 4.5%-a legyen 6 millió forint. 6/0.045 = 133. 133 millió forint összegyűjtésével nincs könnyű dolgunk. Ha elvárásainkat alább adjuk, akkor havi 250k-hoz már "csak" 67 millió forint tőkét kellene elérnünk. Ha valakinek elég havi 100k a boldogságához, akkor 26 millió forintnyi befektetésre van szüksége.
A fentiekből látható, hogy az én modellem az elérhető legmagasabb passzív (vagyis szakértelmet és folyamatos foglalkozást nem igénylő) átlaghozamra épül. A biztonságot, és további gyarapodást azzal biztosítjuk, hogy az átlaghozamnak harmadát (legfeljebb felét) költjük fogyasztásra, kétharmadát pedig további befektetésekre fordítjuk. Egyszerű szabályként kijelenthetjük, hogy ha annyi vagyonnal bírunk, amelynek 3%-a elég az éves megélhetésünkre, akkor anyagilag függetlenek vagyunk. A blogom nem ad választ arra, hogy mennyi idő alatt érhető el ez. Mindenki élethelyzete más. Ha 18 évesen kimész Kanadába fát vágni és másodállásban mosogatni, miközben úgy élsz, mint egy koldus, akkor Magyarországra 23 évesen hazatérve többé nem kell dolgoznod. Ha valaki kellően nagy összeget örököl, vagy gazdag szülő támogatja, akkor már 18 évesen sem szorul rá semmilyen munkára. Ha viszont átlagos magyar viszonyokat tekintve legalább egy gyereket eltartasz, és bevállaltál egy tekintélyes lakáskölcsönt, akkor a kilátások nem túl kedvezőek.

2015. június 9., kedd

Sztorizgatás: Berkshire Hathaway Inc.

A Berkshire Hathaway 2014. év végére a világ negyedik legnagyobb nyilvános vállalatává nőtt. Ebben a bejegyzésben arról ejtek pár szót, honnan indult, hogyan lett ilyen nagy és egyáltalán mit is csinál ez a cég. Megpróbálom körbejárni azt a kérdést is, hogy az árfolyam 2015. júniusában alkalmas-e arra, hogy üzletrészt vásároljunk belőle.

Történetünk első szála az 1800-as évek elején kezdődik, amikor megalapították Rhode Islanden a Walley Falls textilüzemet. A század végére egyesült a Berkshire Cotton Manufacturing Companyvel, az új cég neve pedig Berkshire Fine Spinning Associates lett. 1955-ben ez is egyesült a Hathaway Manufacturing Companyvel, és megszületett a Berkshire Hathaway, továbbra is a textiliparban tevékenykedve.

A sztori másik fonala Omahában ered 1930-ban, amikor Howard Buffett, későbbi kongresszusi képviselőnek fia születik. A kis Warren Buffett igazán jó barátságba kerül a számokkal, és gyerekként kijelenti, hogy ő a világ leggazdagabb embere akar lenni. Ezerrel gyűjti a lóvét, dolgozik nagyapja boltjában, újságot kézbesít, de "fusizik" is, 6-os kiszerelésben veszi a Colát, és azt teríti a suliban. Felsőfokú gazdasági tanulmányai során, 1950-es években kerül a keze ügyébe Ben Graham egyetemi tanár könyve, az Intelligens Befektető.

A könyv szerzője 1894-ben született Londonban, később a család az Egyesült Államokba költözött. Apja korai halála miatt anyagi nehézségekkel küzdött eleinte, de kiváló eszével elvégezte az egyetemet, és 1914-ben állást vállalt a Newburger, Henderson & Loeb vállalatnál. Alig 2 hónappal később kitört a világháború, és a New Yorki tőzsdét 4 hónapra bezárták. Ahogyan most sem, úgy 100 éve sem lehetett előre megjósolni egy ilyen lépést. És ahogyan 100 éve, úgy ma is bármikor történhet hasonló.
Az egyetemen is tanított közben, de 1926-ban Jerome A. Newmannel megalapította saját befektetési társaságát, a Graham-Newman Corporationt. Az 1929-es válságban majdnem tönkrementek, és ennek a tapasztalatnak nagy hatása volt arra, hogy kutatni kezdjen a tőkepiaci kockázatok után, és megoldásokat találjon azok kezelésére. Ennek produkciója lett az 1934-es Security Analysis, illetve az 1949-es Intelligens befektető c. könyvek. Elég, ha annyit mondunk, hogy amiket 1949-ben leírt, a világban bekövetkezett megannyi változás ellenére máig érvényesek. Graham egyik fiatalkori akciójáról olvashatunk a "The Nothern Pipeline Affair" kifejezésre rákeresve is, ahol maga Rockefeller is felfigyelt rá.
A Graham-Newman egyébként 1958-ig üzemelt, és az éves beszámolóik alapján általában ötven-százféle részvényt tartottak a portfóliójukban. Ezek között nagy divatnak örvendtek a vasúttársaságok, és több befektetési céget is birtokoltak. Jelentős tételt képviseltek a kötvények, jellemzően a hosszú lejáratú vasúttársasági kötvények. A beszámolókban láttam 2000. év környéki lejáratúakat. Előfordultak bakik is, például jóhiszeműen, de törvénytelenül vásárolták meg a GEICO biztosító 50%-át. A tőzsdefelügyelet jóváhagyása nélkül ugyanis csak 10%-ot birtokolhattak volna. A törvényes állapot helyreállítása érdekében a Graham-Newman a birtokában lévő GEICO részvényeket maguknak a Graham-Newman tulajdonosainak adta el, így a biztosító irányításában továbbra is részt tudtak venni.
A Graham-Newman 1955-ben 7.7 millió dollárnyi mérlegfőösszeget mutatott fel. Ez 2015-ös dollár értéken 69 millió dollárnak felel meg, ami mai árfolyamon 20 milliárd forint. Ha turkálni akarunk Ben zsebében, megtudhatjuk, az egyetemi tanári bér mellett fizetett magának mai áron havi 6.5 millió forintot, a hozam után sikerdíjat (ez többszöröse az előbbi értéknek), illetve a részesedése után osztalékot is kapott. A befektetési tevékenységgel bőség jár, ezért is szeretjük.

Warrent annyira lenyűgözte a könyv, hogy Bennél akart munkát vállalni, de eleinte elutasította. Addig rágta a fülét, hogy 1954-56-ig mégis munkatársakként működtek, majd Buffett 1956-ban elindította saját bizniszét (Buffett Partnership). Egyszerű befektetési társaságok voltak ezek (mert összesen 6 partnershipet alapított), néhány gazdag ügyfél pénzét fektette be, és a haszon egy részét tiszteletdíjként bezsebelte. Meg is érdemelte, ugyanis elképesztő, 29%-os éves hozamot ért el 1957-1969-ig. 

Erre egyszerű példaként képzeljük el, hogy van 10 millió forint tőkénk, és az ügyfelek összedobnak további 990 milliót. 1 milliárd forintból alapítunk egy kft-t, mely értékalapú stratégia szerint fekteti be tőkéjét. A hozam ötöde minket illet. Ha átlagosan 29% hozamot érünk el (amennyit persze nem fogunk), akkor az első évben a 290 millió Ft 20%-a nem kevesebb, mint 58 millió Ft. A korábbi 10 millió forintunk mellé tehát kerestünk az első évben további 58-at. Szép vagyongyarapodás. A kamatos kamathatás miatt azonban a következő év átlagosan még jobb lehet. 12 évre 29% hozamot vetítve az említett elméleti 1 milliárd forint 21 milliárd forintra gyarapszik. Ugyanezen koncepció szerint működik a magyar Plotinus Nyrt., vagy az Altera Nyrt. is, és pontosan a fenti előnyök miatt gondoltam én is saját társaság alapítására. 

Térjünk vissza 1962-be, ahol Warren már közel járt az első millió dollárjához, amikor az alulértékelt cégek között feltűnt a Berkshire Hathaway, s ezt 8 dolcsiért elkezdte vásárolni (ugyanennek a részvénynek az árfolyama 2015-ben 200 000, azaz kétszázezer dollár!), és egy meglehetősen nagy adagot lapátolt össze belőle. Két évvel később a gyár elnökétől, Seabury Stantontól 11.5 $-ért vételi ajánlatot kapott, szóban. A későbbi, írásbeli ajánlatban már csak 11 3/8 $ ajánlat szerepelt, s ez felbőszítette Buffettet. Ahelyett, hogy elfogadta volna a szerényebb ajánlatot, még több részvényt vásárolt, átvette az irányítást a vállalat felett, és kirúgta Stantont.

És ezen a ponton rendesen izzadhatott a homloka, ugyanis egy leszállóágban lévő cégbe vásárolta be magát, tőkéjének nagy részét lekötve. Utóbb beismerte, hogy ez volt élete egyik legnagyobb hibája. És mit csinált? 1965-től a Berkshire tőkéjét kezdte ugyanúgy alulértékelt részvényekbe fektetni, mint ahogyan tette a Buffett társaságoknál. A frissen megszerzett, nyakán maradt vállalatra helyezte figyelmét, ezért 1969-ben a korábbi társaságaiban végelszámolást hajtott végre.

Ebben az időszakban vette fel helyetteseként Charlie Mungert. A seregben meteorológusként szolgált, tanult matematikát, jogot, és ügyvédként praktizált. Ez utóbbi területet bíró nagyapja miatt is közel érezhette magához. 25 évesen relatív gyenge fizetésért dolgozott, de később még jobban rájárt a rúd. Fia 9 évesen, 1955-ben rákban halt meg, felesége pedig elhagyta őt, és neki a válás és az orvosi kezelések térítése után semmije sem maradt. Később még egy műtéten is átesett, amelynek során eltávolították egyik szemét. Összeszedte magát. Újraházasodott, 8 gyermeket nemzett, összehozott másfél milliárd dollárt, és helyettesként igazgatja a kis 350 milliárd dolláros vállalkozást. Bölcsnek tartják, Buffett stílusára nagy hatással volt, a korábbi alkalmi vételekről ő terelte a magas tőkearányos megtérülésű vállalkozások felé. Persze nem is nagyon tehetett volna mást, ugyanis egyre nagyobb tőkével egyre nehezebb alkalmi vételeket lebonyolítani.

Buffett a Hathaway 1969-es átvétele óta ugyanazt teszi: befekteti a cég tőkéjét. 2008-ra pedig teljesítette gyerekkori kijelentését: ő lett a világ leggazdagabb embere. A vállalat nem fizet osztalékot, így befektetéseiben érvényesül a kamatos kamathatás. Ennek következménye pedig az, hogy jelenleg már 350 milliárdos piaci értékkel bír, és néhány év múlva - változatlan stratégia esetén - a világ legnagyobb nyilvános társasága lehet.

Talán valóban a legnagyobbá válás a cél, de ennek van egy nagy hátránya. Olyan hatalmas méretűre duzzadt, hogy ennyi tőkén egyre nehezebb versenyképes hozamot elérni, és a méret növekedésével ez a hátrány egyre nagyobb. A MOL-t például, ha teljes egészében felvásárolná, akkor is csak néhány % súlya lenne a portfólióban, pedig ez Magyarország legnagyobb, és Közép-Európa egyik meghatározó vállalata. Ha pedig bármelyik portfólióeleme túlértékeltté válik, nem dobhatja csak úgy piacra. Nagyon meg kell gondolnia, mit vásárol meg, mert az bizony a nyakán marad. 

Mr. Buffett a jelentéseiben már évek óta arról ír, hogy ha ő és Munger meghalnak, kik követik őket a székükben, és vajon mi lesz a vállalat jövője. Addig van értelme futtatniuk a társaságot, amíg felülteljesítik az SP500 indexet. Szóba jöhet saját részvény vásárlás, és osztalékfizetés is. Nem csodálkoznék, ha néhány évtizeden belül szétdarabolnák a céget, eladnának belőle ezt-azt, majd a befolyó összeget osztalékként kifizetnék a tulajdonosoknak. Egyre gyengébb megtérülésnél nincs sok értelme egyben tartani egy ekkora monstrumot.

Elérkezve a jelenbe feltehetjük a kérdést: érdemes üzletrészt vásárolni a Berkshire Hathawayben? Buffett szerint nem csupán igen a válasz, hanem a cég mögöttes értéke feltűnően magasabb, mint amit az árfolyam jelenleg tükröz. Minden tiszteletem mellett azt kell írjam, nem értek vele egyet.

A gyengébb idegzetűek esetleg megijedhetnek attól, hogy egyetlen  "A" sorozatú részvény ára jelenleg 58 millió forint. Ezért alkották meg a "B" sorozatot, mely árfolyamát darabolással tartják kordában, s ezt már 38700 forintért is megkapjuk. A vállalat értékelésében az árfolyam önmagában nem számít.

Hívjuk segítségül józan paraszti eszünket: Ez a cég valójában társaságok csoportja, felfoghatjuk egy gigantikus befektetési alapnak is. Meg kell említenem azonban, hogy különös hangsúlyt helyeznek a leányvállalatok vezetésére. A menedzserek kiválasztása számukra döntő fontosságú, a jó vezető a részvényesek hosszútávú érdekeit képviseli, és képességeivel jó hasznot hoz. A morningstar adatai szerint a cég könyv szerinti értéke 240 mrd $ (goodwill nélkül 180 mrd), melyet a piac 350 mrd $-ra értékel. Ha a megtérülésre vagyunk kíváncsiak, csak az utóbbi 4 év adata áll rendelkezésre a mérlegből a honlapon: e szerint 2011. végén a saját tőke 157 volt, ez gyarapodott 240-ig, ami évi 11.5% növekedést jelent. Ha szimplán a ROE mutatókat nézzük, akkor sokkal gyengébb számokat látunk: 9.0; 6.4; 8.4; 9.5; 8.6.

A 11.5% átlagos megtérülés nem lenne rossz, de ez nem indokol 1.9-es P/B mutatót, más szóval nem akarunk rá kifizetni 90% prémiumot. Számításba kell vennünk azt is, hogy az utóbbi 4 évben bikapiac tombolt, az SP500 nem 11.5, hanem átlagosan 16.1%-ot növekedett évente! Mindezzel indokolom, hogy Warren Buffett véleményével ellentétben szerintem ez a vállalat ezen az áron már drága. Még azt sem tervezem, hogy egy következő mély válságban nyomott áron vegyek a papírjaiból, de nem zárom ki ezt a lehetőséget. Ha valaki alacsonyabb hozamelvárást támaszt, akkor megveheti a Berkshiret, de ennyi erővel már vehet S&P500 kosarat is, mert az is sok céget tömörít, és hasonló hozamot nyújt. A kosár annyival biztonságosabb, hogy nem egyetlen menedzsment kezében összpontosul az erő, noha ez a menedzsment (a BH-é) kiválónak tekinthető.

Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Berkshire_Hathaway
http://en.wikipedia.org/wiki/Benjamin_Graham
http://www1.nyse.com/about/history/timeline_events.html
http://www.rbcpa.com/benjamin_graham/Graham-Newman_letters.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Charlie_Munger
http://basehitinvesting.com/wp-content/uploads/2012/11/Walter-Schloss-OID-Interview.pdf
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Northern_Pipeline_Affair
http://www.joshuakennon.com/if-charlie-munger-didnt-quit-when-he-was-divorced-broke-and-burying-his-9-year-old-son-you-have-no-excuse/
http://www.investopedia.com/university/greatest/benjamingraham.asp
http://www.morningstar.com/stocks/XNYS/BRK.A/quote.html
http://www.oldschoolvalue.com/blog/investing-perspective/warren-buffett-career-timeline-investments/