2015. május 16., szombat

Automatikus value investing technikák

A portfolio.hu value investing fórumában pomperj ajánlott egy igen érdekes honlapot, melyben automatikusan összeállított portfóliók teljesítményét láthatjuk. Az elmúlt 15 évben az sp500 5.1%-os (ez valószínűleg osztalékok visszaforgatása nélküli adat) teljesítményéhez képest a modellek 5.4%-től és 19.1%-ig terjedő átlaghozamot nyújtottak. Azon eredmények, melyek legalább 3 ponttal meghaladják a benchmarkot, szerintem kiválónak mondhatóak. Mindegyik módszerben közös, hogy olyan értékek után kutat a vállalatban, melynek mértéke jóval meghaladja az aktuális piaci árat.

Figyelemfelkeltő adatokat láthatunk, és dönthetnénk úgy, hogy a 3 legjobb technika szerint elvégezzük a keresést, majd ebből összeállítjuk a porfóliónkat, hátradőlünk, és várunk. Az biztos, hogy az elmúlt 15 évben elméletben működött, de mindez semmilyen garanciát nem jelent a következő 15 évre nézve. Nem arról van szó, hogy 1999-ben ezeket a portfóliókat elindították, és most itt tartanak. Több száz variáció közül választották ki őket visszamenőleg, a többit - melyek eredménye jóval gyengébb - nem látjuk.

Ám garancia nélkül is a múlt adataira kell alapoznunk döntéseinket, és elvárható, hogy a jövőbeli teljesítmény ne legyen sokkal rosszabb. Erre példaként hozható fel, hogy Grahamék az 50-es években (vagy talán előbb) a nettó forgótőke alatti piaci értékű vállalatokba fektettek pénzt, és az ezeken elért hozam jelentős volt. A fenti honlapon az "NCAV" pontosan ezt a stratégiát jelenti, és a hozamra ránézve megállapítható, hogy 60 évvel később is jól hoz a konyhára.

Beválogatás előtt nem árt jobban ránézni a papírokra, hiszen vannak köztük olyanok, melyeknek saját tőkéjük jóformán nincs, vagy tőkéjük felét elvesztették tavaly, vagy masszívan veszteségesek, esetleg a csőd szélén táncolnak. Úgy gondolom, ezek nem merítik ki a biztonságos befektetés fogalmát. A modell viszont így is eredményes, tehát aki ezt a kockázatot felvállalja, megkaphatja érte a megfelelő prémiumot (a feltételes módú megfogalmazás nem véletlen).

A honlap megtekintésekor az első kérdésem az volt, vajon az én stratégiám melyik módszerhez sorolható be, és teljesítménye milyen a többihez képest. Sajnos nem találtam Walter Schloss féle alacsony p/b-re koncentráló oszlopot. Végigfutottam az egyes technikák találatainak táblázatban látható adatait, és elveim leginkább a Graham checklisthez és Graham formulához közelíthetőek. Láttam némi átfedést a low p/e-vel, az Altmannal és a Piotroskival. Kis csalódottsággal állapítottam meg, hogy a két Graham oszlop közül az egyik a középmezőnyben, a másik a lista legvégén foglal helyet. Nem bánom. Vállalom a középszerű és az alacsony teljesítményt is, de nem fogok olyan papírokat venni, amelyek az utóbbi hónapokban elbukták saját tőkéjük felét, akkor sem, ha az erre épített modell kiváló eredményeket nyújt.

Graham és én is felhívom a figyelmet arra, hogy óriási a különbség a visszamenőleg megalkotott elméleti modellek vizsgálgatása, és a saját, valódi tőkénk felett hozott döntések között. Előbbi a múltról, utóbbi pedig a jövőnkről szól. Előbbitől könnyen elcsábulhatunk, utóbbit viszont a bőrünkön fogjuk érezni. Ezzel nem a modellek hasznát becsülöm le, hanem a saját döntéseink súlyát kívánom hangsúlyozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése