2015. július 17., péntek

Az anyagi függetlenség gyakorlatias megközelítése

Nemrég olvastam a portfolio.hu cikkét, melyben azt taglalta, hogy mennyi idő alatt érhető el a nyugdíjazáshoz megfelelő tőkejövedelem. A link ide kattintva talán nem töltődik be, de a google keresőbe az "ennyi pénzt gyűjts össze, hogy ne kelljen többé dolgoznod" kifejezést beírva, és innen a találatra kattintva elolvashatóvá válik. A modell átlagosnál magasabb budapesti fizetéssel számol, és megköveteli a fizetés negyedének befektetését. A leendő életszínvonalat ugyanakkorának tekinti, valamint a kizárólagos befektetési termék a hosszúkötvény. A modell eredménye végül a 21-es szám lesz, azaz 21 év modellkövetés után a munka befejezhető. Zsiday Viktor hozzátette saját gondolatait és cáfolatait, Szerinte átlagos fizetésből 20 év alatt lehetetlen annyi befektetést eszközölni, hogy abból valaki nyugdíjazza magát.
Nekem kifejezetten fontos ez a téma, ezért hozzátennék néhány további információt, az elmélettől a gyakorlat felé elmozdulva. Úgy vélem, minél fontosabb valakinek az anyagi függetlenség elérése, annál inkább törekszik is rá, információkat gyűjt a témáról. A fontosság mértéke sokat számít a célba érés idejét illetően, hiszen az befolyásolja fegyelmét és lemondási hajlandóságát. Az anyagi függetlenség azt jelenti, hogy jövedelem származik olyan forrásból, amelyért már nem kell megdolgozni. Így tiéd a szabad döntés, hogy az egész napodat mivel töltöd el, és csak akkor dolgozol, ha te úgy akarod.
Tőkejövedelem befektetésekből származik, a befektetéshez pedig tőke szükséges. Az elsődleges cél, hogy legális tevékenységgel minél korábban, minél nagyobb tőke álljon rendelkezésre. Ha még nincs tőke, akkor annak felhalmozása a legmacerásabb. A fizetésünkből kell elkülönítenünk az összeget. Nem csupán a jövedelem nagysága, hanem a vállalt életszínvonal költsége is számít. Minél többet keresünk, és minél alacsonyabb életszínvonalat vállalunk, annál hamarabb (de még így is rohadt sokára) érünk célba. Alapesetben hosszú út vezet hozzá: a félretett pénzt befektetjük. A hozammal és az időközben kapott fizetés minél nagyobb részével ugyanezt tesszük. Közben telnek az évek.
Ha valamilyen csoda folytán alacsony kamatozású, szabad felhasználású kölcsönhöz férhetünk hozzá, egy kockázatosabb, de rövidebb út is alkalmazható. Ebben az esetben nem csak lakást vásárolhatunk bérbeadás céljából, hanem részvénycsomagot is, és a kapott osztalékból és a fizetésünkből törleszthetjük a kölcsönt. Óriási előnyei mellett még nagyobb kockázatot is hordoz ez az eljárás, ezért nem is részletezem tovább, és kifejezetten nem ajánlom az alkalmazását.
A tőkefelhalmozás közben meg kell tanulnunk a befektetések és a pénzkezelés egyszerű szabályait is. A befektetési tevékenységnek mindenki azt a formáját választja, amelyikkel szívesen foglalkozna egész életében. Az értékpapír az a terület, amivel bármely más terület (például ingatlanbefektetés) elérhető, ráadásul rugalmas, és ez a leginkább költséghatékony. Igazán nem majmolni vagy reklámozni akarom Benjamin Grahamet, de az Intelligens Befektető c. könyv nem megkerülhető, ha a befektetői gondolkodásmódot és szabályokat meg akarjuk ismerni. Az írás arra is kitér, hogy ha nem szeretnénk részvényeket elemezni, akkor milyen kritériumok szerint válasszunk befektetési alapokat, és ezeket milyen ütem szerint vásároljuk meg és súlyozzuk át.
Ha a legegyszerűbb módszert, az indexkövető alapok vásárlását választjuk, akkor az elmúlt 140 év alapján, évtizedes időtávon évi 9% dollárhozamra számíthatunk. Ez azt jelenti, hogy 1m Ft befektetett tőkére átlagosan évi 90k, havonta 7500 Ft tőkejövedelmet számolhatunk. Ez nem túl sok, ráadásul biztonsági és újrabefektetési okokból még ennek is csak felét (évi 4.5%), vagy harmadát (évi 3%) számolhatjuk fogyasztásra elkölthetőnek. A maradvány sorsa az újrabefektetés. Ha az egyén havi 500k Ft tőkejövedelmet szeretne, akkor a biztonsági szabály szerint akkora tőkét szükséges felhalmoznia, hogy annak 4.5%-a legyen 6 millió forint. 6/0.045 = 133. 133 millió forint összegyűjtésével nincs könnyű dolgunk. Ha elvárásainkat alább adjuk, akkor havi 250k-hoz már "csak" 67 millió forint tőkét kellene elérnünk. Ha valakinek elég havi 100k a boldogságához, akkor 26 millió forintnyi befektetésre van szüksége.
A fentiekből látható, hogy az én modellem az elérhető legmagasabb passzív (vagyis szakértelmet és folyamatos foglalkozást nem igénylő) átlaghozamra épül. A biztonságot, és további gyarapodást azzal biztosítjuk, hogy az átlaghozamnak harmadát (legfeljebb felét) költjük fogyasztásra, kétharmadát pedig további befektetésekre fordítjuk. Egyszerű szabályként kijelenthetjük, hogy ha annyi vagyonnal bírunk, amelynek 3%-a elég az éves megélhetésünkre, akkor anyagilag függetlenek vagyunk. A blogom nem ad választ arra, hogy mennyi idő alatt érhető el ez. Mindenki élethelyzete más. Ha 18 évesen kimész Kanadába fát vágni és másodállásban mosogatni, miközben úgy élsz, mint egy koldus, akkor Magyarországra 23 évesen hazatérve többé nem kell dolgoznod. Ha valaki kellően nagy összeget örököl, vagy gazdag szülő támogatja, akkor már 18 évesen sem szorul rá semmilyen munkára. Ha viszont átlagos magyar viszonyokat tekintve legalább egy gyereket eltartasz, és bevállaltál egy tekintélyes lakáskölcsönt, akkor a kilátások nem túl kedvezőek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése