2015. szeptember 20., vasárnap

Jegyzet egy Walter+Edwin Schloss interjúról

Néhány érdekességet szeretnék kiragadni az interjúból, mely 1989-ben készült:
Benjamin Graham nem igazán szerette a befektetéseket. Szerette a játékot, a kihívást, a pénzcsinálást, de magát a befektetési tevékenységet kevésbé.
A GEICO ügy sorsszerű véletlenek és szabályszegések sorozatában érintett: A Graham-Newman társaság annak idején illegálisan vásárolta meg a GEICO biztosítót. Egy befektetési társaság a tőzsdefelügyelet jóváhagyása nélkül nem szerezhetett 10%-nál nagyobb szeletet valamely biztosítóban. Grahamék erről nem tudtak, és megvették a biztosító felét 750,000$-ért. A tőzsdefelügyelet felszólította, hogy próbálja meg "visszacsinálni" az üzletet. Az eladók azonban nem voltak hajlandóak visszavásárolni az üzletrészt. Megoldásként a Graham-Newman a saját részvényeseinek adta el a papírokat. Graham mellesleg saját szabályát szegte meg, amikor a tőke 20%-át egyetlen vállalatra áldozta. De ez lett történetének legsikeresebb befektetése, az árfolyam 200-szorosára nőtt. David Dodd is megszegte saját szabályát: "Ne hagyd, hogy az adófizetési kötelezettségek befolyásolják a részvény eladásával kapcsolatos döntésed." - és ő megtartotta a GEICO részvényeit, mert nem akart adót fizetni az eladás után. Walter viszont piacra dobta az övéit, hogy gyermeke (Edwin) születésének költségeit fedezni tudja. Ha belegondolsz, hogy eladsz 1 millió forint értékű részvényt, ami később 200 millió forintot ért volna, akkor a kölcsön felvétele célszerűbb megoldásnak tűnik.
Schloss elismeri, hogy Buffett sokkal jobb a vállalatok felértékelésében, mint ő. Buffett így megfelelően ki tudja választani az impozánsan növekvő cégeket, míg Schloss egyszerűbb megoldásra hagyatkozik: a saját tőkét teszi első helyre. A saját tőke ugyanis kevésbé ingadozik, mint az éves profit. A saját tőkéhez képest olcsó ár ad minimális tőkevédelmet, ha a számokból látható, hogy az épp veszteséges vállalat képes újra nyereségessé válni. Ha a cég nyereségessé válik, az általában robbantja az árfolyamot. Fordítva is igaz: ha egy társaság kiválóan teljesít, de ez a teljesítmény bármi miatt megtorpan, akkor az árfolyam nagyon mélyre eshet, és így a jónak gondolt befektetés nem hozza meg a várt eredményt. 
Könnyebb meglátni egy részvény alulértékeltségét, mint túlértékeltségét. A shortolás több más mellett ezt a kockázatot is hordozza. Lehet egy papír túlértékelt, aztán később simán a duplájára emelkedhet.
Nem foglalkoznak a társaságok vezetőivel, nem járnak közgyűlésekre. Nem szeretnék, hogy ez befolyásolja őket.
A tőke lehetőleg 100%-át részvénybe fekteti. Az 1987-es crash idején is 90% részvénykitettséggel bírt. Hosszabb időszakokban a részvények rendszerint felülteljesítik a kötvényeket, és a sikeres befektetők tudják, hogy nem képesek megfelelően be- vagy kilépni a részvénypiacról. És nem is tud senkiről, aki elsőrangú kötvények birtoklásával gazdagodott volna meg. Azt mondja, túlértékeltnek gondolt piacon is azért birtokol legalább 90% részvényt, mert a tartott papírok nem túlértékeltek. Nyugodtabban alszik, ha a tőke nem cash-ben, hanem vállalatokban áll. Szerinte mindenkinek olyan befektetés való, ami számára kényelmes.
Graham általános célpontjai voltak azok a részvények, melyek piaci kapitalizációja < 0.66*(forgóeszközök - rövid lejáratú kötelezettségek). A képletet lehet, hogy nem jól írom, ugyanis a neten több formulát találtam ezzel kapcsolatban. Ezek a lehetőségek az 1960-as évekre szinte elfogytak, ezért Schloss áttért a 0.5 p/b cégek vásárlására. Ezek hiányában 0.66 p/b társaságokat, még rosszabb esetben maximum 1.0 p/b-n szereznek.
Általános hibájukként említik, hogy eleinte túl agresszívan léptek be egy részvénybe, így további esésnél esetleg nem tudtak már újabb csomagot vásárolni belőle. További hibalehetőség lehet, ha a fair értékükön adják el a részvényt, de az árfolyam innen halad tovább felfelé.
Rendszerint saját hazájuk részvényeit veszik. A tőzsdefelügyelet, az egységes szabályok és az egységes számviteli elvek növelik a biztonságot.
Az interjú idején kb. 100 féle társaságot tartottak.
Nem adnak el részvénycsomagot azért, hogy egy másik vállalatban vegyenek részesedést, amely jobban alulértékelt az elsőnél. Ha egy részvény általában 3-4 év alatt emelkedik eladható állapotba, de ez előtt (mondjuk 2 év után) eladjuk, hogy megvegyük a másikat, akkor szinte veszítettünk 2 évet, az óra újraindul a második cég megvásárlásával.
Rossz hírű menedzsmentet kerülni érdemes. A rosszhiszemű, de okos vezető jobban kerülendő, mint a jóindulatú, de kevésbé intelligens.

Forrás:
Walter Schloss interjú: basehitinvesting

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése