2015. november 6., péntek

A részvények tőzsdei bevezetésének (IPO) általános tudnivalói, veszélyei

A részvénytőzsde legfontosabb funkciója, hogy szabályozott és kényelmes piacot biztosít nekünk, üzletrészek megvásárlására vagy eladására. Az internet segítségével több ezer vállalat jelentéseit vizsgálhatjuk meg, és a mögöttes érték szakszerű felbecslése után néhány kattintással tulajdonosokká válhatunk benne, mellőzhetjük, régebbi részesedésünket eladhatjuk, tovább tarthatjuk.
Ebből ered a tőzsde másik funkciója: a vállalat piacra dobhatja saját, újonnan létrehozott darabkáit, amely következtében friss tőkéhez jut, finanszírozhat belőle egy komolyabb fejlesztést, vagy bármi mást, például egy új ötlet megvalósítását. Ennek etikátlanabb, de törvényes verziója az, amikor a korábbi nagytulajdonos a saját vállalatából igyekszik a lehető legmagasabb haszonnal kiszállni (már 100 éve is megfigyelték, hogy a szaporodó tőzsdei bevezetések a tőzsdei fellendülések végén szoktak jelentkezni, tehát elég jól időzítenek). Ő a számok megjelenése előtt már láthatja, hogy esetleg már nem növekszik olyan jól a cég, így hát a tájékozatlan tőzsdei közönségre rálőcsöli a céget, a mögöttes értékéhez képest akár 10-20-szoros áron. Ugyanígy előfordulhat az, hogy a a korábbi tulajdonos a vállalata 49%-át - szintén többszörös áron - eladja a nagyközönségnek, de továbbra is ő irányít. Ekkor a korábban kiváló eredmények elkezdenek romlani, a társaság épp csak stagnál, vagy enyhén veszteséges. Ez esetben a jelentésekben csak elvétve megemlítik, hogy a tőzsdére bevezetett cég eladta néhány (és véletlenül pont a legjövedelmezőbb) leányvállalatát egy nevenincs holdingnak, vagy a nevenincs cég vaskos kamatú hitelt nyújt a tőzsdei cégnek. Az már rejtve marad, hogy a nevenincs cég a nagytulajhoz köthető.
A szürke zónát jelenti, amikor egy vadonatúj cég szerveződik a részvényjegyzés során, általában egy egyedi ötlet megvalósítása érdekében. Ez esetben az átverés úgy történhet meg, hogy egy eleve silány ötletet a marketing eszközeivel felpumpálnak, és az évtized dobásaként igyekeznek eladni a fellelkesült közönségnek. Az összejött zsét aztán - akár a fent részletezett módszerrel - ki lehet lopni a cégből. 
De az új ötlet valóban lehet jó, az eljárás valóban történhet tisztán, jóhiszeműen, és ezzel később mindenki jól járhat. A nehézséget az okozhatja, hogy a laikus nehezen különbözteti meg a kettőt egymástól.

Mi a teendő?
Ha új vállalat jön létre a jegyzéssel, nem árt tudnunk, hogy az érvényesülés esélye alacsony. Arra viszont szinte semmi esély nincs, hogy kifogjuk a következő Microsoftot vagy Facebookot, a leggondosabb elemzés alapján sem. Ha ennek tudatában a szerencsejáték kedvéért veszünk részt a jegyzésben, akkor az lesz a sorsunk, ami a kaszinóban is várna ránk. Én biztosan kerülném.
Ha a tőzsdei bevezetés oka a terjeszkedéshez igényelt friss tőke begyűjtése, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ha olyan jó a cég, miért a mi pénzünk kell a finanszírozáshoz, és miért nem fedezi a szükségletet a saját nyereségéből? A kibocsátási tájékoztatóból könnyen kiderülhet, hogy az előző 10 évben (még a tőzsdére lépés előtt) háromszor annyi osztalékot fizetett ki a cég a tulajdonosnak, mint amennyi tőkét ugyanez a tulajdonos most szeretne bevonni. 
Egyébként a kibocsátási anyagot, a számviteli adatokat pontosan ugyanolyan kritikával és tárgyilagossággal kell feldolgoznunk, mint ahogyan tesszük ezt a már tőzsdén elérhető bármely cég esetében. A tájékoztatóban a kibocsátó köteles részletesen bemutatni a kockázatokat, s ezt meg is teszik. A leendő befektető - amennyiben egyáltalán elolvassa az anyagot - hajlamos ezt a részt könnyelműen átugrani. A számviteli adatokat vizsgálva pedig azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy mit kapunk a pénzünkért cserébe. Ha erre nem tudjuk a pontos választ, ha nem értünk az ilyen típusú értékeléshez, akkor olyan meggondolatlanságot teszünk a jegyzéssel, mintha látatlanul, adatok híján vásárolnánk meg egy ingatlant vagy egy gépjárművet.
Ha úgy döntünk, hogy magától a tőzsdére lépő cégtől, vagy a jegyzést lebonyolító szolgáltatótól kérünk értékelést, akkor olyan szereplőtől várjuk el a tárgyilagosságot, akinek legfőbb érdeke az értékpapír értékesítése. Mindenki döntse el maga, mennyire megfelelő ez a módszer, de a kockázatot mindenképp a leendő befektető fogja viselni.

Benjamin Graham is felhívja a figyelmet a kockázatokra, melyet az Intelligens Befektető c. könyv 114-118. és 123-126. oldalain olvashatunk.

* * * * * * 

Dr. Hóka Miklós kigyűjtötte a magyar részvények bevezetésének adatait. A value investing szabályainak alkalmazásával megnyugtatóan magas arányban szűrhetjük ki és kerülhetjük el a felsorolásban megtalálható negatív eseteket:

Az utóbbi 5 évben az alábbi cégek léptek a BÉT-re:
Appeninn 2010.07.01. 372.-
OTT1 2010.09.29. 560.-
Alteo (kereskedés): 2012.09.27.-től 2000.-
CIGPannonia 2010.11.08. 938.-
TDWInvest (kereskedés): 2014.02.21.-től 12.-
Őrmester 2010.12.01. 1588.-
Visonka 2011.06.22. 1000.-
TRInvest 2011.06.29. 420.-
Plotinus 2011.09.15. 1525.-
Futuraqua 2011.11.08. 42.-
Masterplast 2011.11.29. 760.-
Altera 2013.06.25. 2115.-
Norbi Update 2014.11.10. 990.-

IPO pozitív példák (akiknek bejött):
Plotinus (2011.09.15.) 1525 ->4800.-
Alteo (2012.09.27.-) 2000 ->3620.-
Altera (2013.06.25.) 2115->2545.-

IPO negatív példák (nagy menetelések lefelé):
CIG (2010.11.08.) 938->141.-
Visonka (2011.06.22.) 1000->18.-
Norbi (2014.11.10.) 990->438.-

Érdekességek:
Visonka 2011.06.1000 ->2012.01.1120 >most 18.-
TR Investment: 2011.08. 420.- -> 2011.09.26. 8400.- ->most 4,5.-
Őrmester: 2010.12.02.1740->2010.12.15.5430->most 352.-
Csepel 1991. 15000->ma 214
Opimus 1998. 700.->ma 5,0.-;
Synergon 1999. 2700.->ma 50.-;

Ennyit az IPO-król. Csak kevés részvényesnek jött be.

Forrás:
http://www.portfolio.hu/history/adatletoltes.php

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése