2016. november 18., péntek

Így választok részvényt

Ez a bejegyzés részben elavulttá vált, mert passzív portfólió felépítésébe kezdtem.
----------------------------------------------------------
Az alábbi leírás (melyet csak a tréfa kedvéért neveztem "Ivanov Tibor formulának") a value investing, azon belül is javarészt Walter Schloss elveire épül. Schloss a cég nettó vagyonához képest lehetőleg féláron (p/tbv<0.5) igyekezett vásárolni, ezzel 45 éven keresztül évi 15.3% hozamot ért el, 5%-kal verve a piacot. Ez a kiemelkedő múltbéli teljesítmény, valamint az itt ismertetett módszer azonban semmiféle garanciát nem ad az S&P500 indexhozam (évi 9%) jövőbeli felülteljesítésére, de elérésére sem.
Nem a legjobb választás az S&P500 indexhez hasonlítanom a teljesítményem, ugyanis valószínűleg nem mernék minden tőkével S&P500-ban ülni folyamatosan. Válság során ez az index, így az indexbe minden pénzét fektető személy tőkéje 40-70%-ot is süllyedhet, amit csak kellően magas anyagi színvonalon vállalnék be. Ehelyett célszerűbb a részvényt és kötvényt is tartalmazó "balanced", vagy vegyes alapokat értékelnem. 2016-ban vizsgálva a Vanguard e típusú alapjai 10 éves távon mind 5% körül, 5 éves távon átlagosan 6%-ot hoztak. Eszerint akkor lenne értelme a módszeremnek, ha évente legalább 7%-ot sikerülne felmutatnom. 2011. óta alkalmazom a value investinget, s azóta sikerült felülteljesítenem a vegyes alapokat és a részvényindexeket, de ez a jövőt illetően inkább csak óvatosan biztató, mintsem előrejelző adat.
A hozammal kapcsolatos elvárást nálam megelőzi, hogy a befektetési tevékenységet, amit végzek, igazán hozzám valónak érezzem. Jól aludjak, szívesen foglalkozzak vele, a tőkém viszonylagos biztonságban érezzem a választott eszközökben, és biztosítsa számomra az anyagi függetlenséget. Hobbinak fogom fel, és ez így is marad. Ezen előnyök fényében sosem fogok elsődleges fontosságot tulajdonítani a hozamnak, és megelégednék a piaci átlag (részvényindex) alatti eredménnyel is.
Aki ért a tőkepiacokhoz, látni fogja, hogy a felsorolás semmiféle újítást, izgalmas titkot nem tartalmaz. Mindenkinek magának kell meghatároznia a saját szabályait, bizonyos biztonsági előírásokat betartva. Az alábbi formula tehát elsősorban nekem való, nekem kényelmes, neked legfeljebb érdekességként vagy ötletforrásként lehet hasznos. Nem biztatlak arra, hogy bármit is felhasználj belőle, és a felelősségem is csak a saját döntéseimre terjed ki. A leírásból hiányoznak a részvénykiválasztás területén kívül eső pénzügyi szabályok, valamint az értékalapú befektetéssel kapcsolatos ismeretek, de ezt bemutatni egyébként is az Intelligens Befektető c. könyv feladata.
A lenti, 2017-ban aktuális elveim 2011. óta többször változtak, és valószínűleg a jövőben is változni fognak (ezt a bejegyzést 2015-ben hoztam létre, azóta gyakran módosítotam). Egyes szabályokat hajlamos vagyok némiképp enyhíteni, ha a többi feltétel kimagasló mértékben teljesül. Félkövér, piros betűkkel emelem ki azokat a tartalmakat, amelyeket rendkívül fontosnak tartok.

1.) Hosszútáv.
Gyakran előfordul, hogy egy részvénybefektetés rövidtávon (1-2 éven belül) hozza meg gyümölcsét, de vásárláskor a tőkéről korlátlan időre mondunk le, különben az esetleges határidő veszedelmes ellenséggé változhat. A részvénypiacra többféle szempontból is a hosszútáv jellemző. Maga a befektetési tevékenység is időtlen életforma, és semmiképpen sem szezonális hobbi. Üzletrészek piacán működünk, üzletrészeket értékelünk fel, vásárolunk, tartunk évekig, majd adunk el (ha egyáltalán eladjuk) : nem ugrálunk.
A hosszútávú berendezkedés egyik érdekes előnye, hogy ha valami miatt hetekig/hónapokig nem férünk hozzá a portfóliónkhoz, az önmagában nem fog semmilyen veszélyt jelenteni a tőkénkre, hozamainkra.
Ha a befektetés nem 5 éven, hanem 1-2 éven, esetleg néhány hónapon belül közelíti meg az általam elvárt szintet, akkor természetesen "engedek" picit az árból, és eladom.

2.) Adómentes számlák.
Úgy osztom szét a tőkét, hogy minden évben hasonló összeggel nyithassak/hosszabbíthassak TBSZ-t, és a tőke nagy része összességében ezen fialjon. Minden évben le is jár (vagy meg is hosszabbítható) egy TBSZ, ami megkönnyíti a tervezést. A vagyonunk nem csupán a megspórolt adóval növekszik. Azt ugyanis újrabefektetjük, vagyis hosszútávon a tőkénk minden megspórolt adó kamatos kamatával növekszik, ami nem elhanyagolható összeg.

3.) Legfeljebb 100% részvényarány.
Háromféle piaci trend létezik: emelkedő, oldalazó, eső. Sosem lehet előre tudni, hogy a három közül melyik és milyen mértékben következik be (érdekes módon azt sem, hogy melyikben vagyunk épp most), ezért folyamatosan készen kell állni mindhárom verzióra. Mindig tartunk valamennyi részvényt, és mindig tartunk valamennyi casht (vagy kötvényt).
Graham 50-50% részvény-kötvény arányt javasol, amely 25-75% arány felé, a piaci hangulattal ellentétesen eltolható, viszont a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy mindenki olyan részvényarányt vállaljon be, amelynek ingadozását nyugodt alvással képes elviselni. Walter Schloss folyamatosan 90-100% részvénykitettséget vállalt, míg Buffetté 1995-2015-ig 35-85% között, főleg 60% körül ingadozott. Megtehetjük, hogy minél magasabb a részvényarányunk, annál szigorúbb feltételeket támasztunk a további részvényvásárlásokat illetően.
A magam részéről nem számít befektethető tőkének a fogyasztásra, illetve vészhelyzetekre elhatárolt tartalék (3 évnyi szűkös megélhetésre legyen elég). A befektethető tőkével úgy állok készen az emelkedő trendre, hogy a portfólióban érezhető arányú részvényt tartsak, például 60%-ot, vagy tágabb keretek szerint 40-75%-ot. Több éve tartó intenzív emelkedés, tapintható tőzsdei mámorban hajlandó vagyok minden részvénytől megszabadulni, valószínűnek tartom azonban, hogy még ekkor is tudnék találni/vásárolni/tartani néhány számomra alulértékelt céget. 
Nem emelkedő, hanem csupán oldalazó piacokon is a portfólió egyes elemei az eladhatóságig emelkednek. Ebben az esetben a 16. pont végén írt körülményeket mérlegelve a részvény "jobbra cserélhető", de nem muszáj megtenni.  
Ha a piacok esnek, akkor egy komoly méretű válság lehetőségére (melyben az index feleződik, harmadolódik) úgy osztom be a casht, hogy lefelé egyre nagyobb adagokat tudjak részvényvásárlásra fordítani, és itt vállalható a 100% részvényarány. Ha nem válság, hanem csak egy kis korrekció történt, akkor is birtoklok annyi részvényt, amellyel részt vehetek a további emelkedésben.
A tőkeáttét (befektetési hitel) használatát gyakorlatilag kizárom, elméletileg azonban alkalmazható lenne, ha jóval az általunk elért átlaghozam alatt jutunk hozzá, és a kamat- és tőketörlesztés több évre erősen biztosított (pl. stabil munkaviszonyból eredő pénzbeáramlás által). Megfontolandónak tartom a 3x áttételű index etf használatát, ezt azonban csak medvepiac idején merném vásárolni, és akkor is oly mértékben korlátozva, hogy a portfóliót ne veszélyeztesse.
Sarkosan fogalmazva, ha egy vállalat a saját tőkére vetítve átlagosan 10% megtérülést ért el az elmúlt 5 évben, akkor a saját tőke egyszerese fizethető ki a részvényért. Ha átlagosan 5%-ot ért el, akkor a saját tőke kb. fele adható érte, mert különben nem teljesülne a hozamelvárás. Hasonlóan sarkos, tehát nem túl igényes megfogalmazás, hogy a P/E ráta 1-10-ig terjedjen. A hozamelvárás és a valóban elért hozam két külön dolog: a teljesülésre semmi garancia nincs.

5.) Extrém magas diverzifikáció.
A value investor stop-loss eszköze a diverzifikáció. A tőke 0.5-1.0%-át fektetem egy vállalatba, vagyis 50-150 cég tartására rendezkedtem be. A legalaposabb utánajárás sem képes kizárni az Enronhoz, a Lehmanhoz vagy a Volkswagenhez hasonló botrányokat. Ha nincs botrány, és minden kritériumnak megfelel egy részvény, árfolyama akkor is bármeddig eshet. Egy átlagos befektető portfóliójában bőven elég 20-40 féle részvény. Az általam végzett fokozott szétaprózás nem növeli a hozamot, egyszerűen csak így látom jónak, kényelmesnek magamra nézve.
A diverzifikációt a mérethatékonysággal össze kell hangolni: Aki 18 évesen 500,000 forintos portfólióval indul, csak 1-2 külföldi, vagy 5-10 magyar társaságot tud egyszerre tartani, mert a vételi és eladási jutalék alsó határát meg kell fizetnie. Viszont övé a luxus, hogy akár 10-20 évig bővítheti a portfólióját a munkabéréből megspórolt (vagy más forrásból származó) tőkével, ezért időközben könnyebben vállalhat 100% részvénykitettséget, miközben valódi, de kis összeggel szerez tapasztalatot..

6.) Szektorok kiegyensúlyozottsága.
10%-nál nagyobb kitettséget akkor sem vállalok valamely szektorban, ha a gyengélkedése miatt a benne lévő cégek fillérekért megvásárolhatóak. Ez a szabály szintén stop lossnak tekinthető, de itt nem egyedi vállalat, hanem egy egész szektor tartós gyengélkedése, bedőlése ellen védjük magunkat.
A maximum 10%-os, a gyakorlatban inkább 5%-os keretet költségátlagolás módszere szerint költöm el, azaz a keretet több részre osztom szét, és ezt időben elnyújtva fektetem be. Ha például a járműgyártás (+ gumiabroncs gyártás + műszaki beszállítás) gyengélkedik, és emiatt nagy részük veszteséges, és emiatt nagy részük népszerűtlen, akkor az erre szánt keretet 10 egység tőkére osztom szét, és minden hónapban, vagy minden második hónapban megvásárolom a többi kritérium szerinti legmegfelelőbb üzletrészt. 2015-ben az olajszektorba való beszállásnál a költségátlagolást nem alkalmaztam, és ez hibás döntésnek bizonyult, mert a szektor kilátásai tovább romlottak, és később sokkal olcsóbban megvehettem volna a befektetések nagy részét.
2015-ben a vízi szállítási, az energia- és a nyersanyagszektor tekinthető gyengének. A 100 $-ról 30 $-ra zuhanó olajár következtében az olajcégek árfolyama 30-95%-ot esett, némelyik csődközeli állapotba került. A szabály alkalmazása azonban kényelmes védelmet nyújt az ilyen esetekre.
Azok a portfóliók, amelyek túl nagy hangsúlyt fektetnek egy szektorra, elérhetnek nagy hozamot, de egyben óriási károsodást is szenvedhetnek. A "nagyok" közül megemlíthető Bill Gates, aki a Microsoft milliárdok több mint felét más üzletekbe fektette [Cascade Investments] holdingján keresztül. Hazai pályán Csányi Sándor tekintett ki a bankszakmából, egyebek közt a mezőgazdaság felé a Bonafarm csoport által. Ellenpélda Eike Batista, aki 35 milliárd dollárt bukott, nem diverzifikált, egyébként nem alkalmazta az 5., 7., 9., 12., 13., 17. pontokat sem. További ellenpéldák, milliárd dolláros bukták [itt] olvashatóak.
Előnyt jelent nálam a folyamatosan igényelt, speciális tevékenységi kör. Ilyen lehet például radioaktív eszközök szolgáltatása kutatók vagy kórházak részére, magas technikai tudást igénylő mezőgazdasági szolgáltatás, stb. Mint minden, ezek is rendelkeznek a maguk kockázataival.
2016. szeptemberében a szektorokat így csoportosítottam (néha változtatok rajta): 1. Mezőgazdaság. 2. Energia, közmű. 3. Bányászat, nyersanyag, fémfeldolgozás. 4. Hadieszköz-, fegyver-, repülőgépgyártás, űrtechnológia, faipar, csomagolás. 5. Építés, gépészet. 6. Konténer, vízi szállítás. 7. Vasúti, közúti, légi infrastruktúra, szállítás. 8. Jármű, járműalkatrész. 9. Kiskereskedelmi hálózat. 10. Élelmiszer, ital, dohánytermék. 11. Háztartási cikk, bútor. 12. Egészségügyi ellátás, kellékek, gyógyszergyártás. 13. Ingatlan, szálloda, vendéglátás. 14. Távközlés. 15. Szórakoztatás, műsorszórás, filmgyártás. 16. Szoftver, üzleti szolgáltatás. 17. Elektronika. 18. Bank. 19. Biztosító. 20. Kozmetika, higiénia. 21. Ruha, divat, luxus. 22. Vagyonkezelés.

7.) Biztonságos gazdasági/jogi/politikai környezet.
A portfólióban tartott társaságok legalább 80-90%-a biztonságos országban székeljen s működjön. Ezek befektetői szempontból: Nyugat- és Észak-Európa, Észak-Amerika, Ausztrália. Ennél egy fokkal kedvezőtlenebb az EU déli és keleti része.
Magyar piac magyar befektetőnek biztonságot jelenthet, ha belülről lát mindent. De ha már az egész világból válogathatok cégeket, 5%-nál nagyobb kitettséget Magyarországon sem vállalnék. Ha nem biztonságos, például kínai vagy orosz céget választok, az legalább 20 éves működéssel és 20 b $ feletti kapitalizációval rendelkezzen. Ekkora méret azért kedvezőbb, mert sok nagytulajdonos, sok különböző érdek éberen őrködik, hogy a kétes környezet ellenére megfelelő legyen az üzemelés.

8.) 0.2 b $ fölötti saját tőke.
A 0.2 b $ kellő mennyiségű tőkét és szellemi dolgozót feltételez. Ennyi szürkeállomány mind azért dolgozik, hogy a cég nyereséges és stabil legyen a nehéz időszakokban is. A méret általában 1-3 b $ fölötti, nem biztonságos országokból 20 b $ fölöttieket kell szemezgetni.

9.) Megfelelő piac és megfelelő likviditás.
Léteznek olyan másodlagos piacok, mint a New York Pinksheet vagy a Frankfurt-Parkett. Ha egy részvény csak ezeken érhető el, inkább kihagyom a vásárlásukat. Megtehetem, hiszen a Nasdaq, Nyse, Xetra és egyéb igényesebb piacokon olyan bőséges a választék, hogy nincs szükség a kevésbé szabályozott piacokon halászni.
Az igényesebb piacokon a jelenlét feltétele bizonyos szintű likviditás, de azért külön is megemlítem, hogy a kiválasztott részvénynél szeretnék látni - ha nem is nagy, de - tűrhető szintű forgalmat. A Morningstar és hasonló részvénykereső oldalakon a keresés eredményeként gyakorta lehet látni nagy cégekhez tartozó több részvénysorozatot, azok letéti igazolásait (ADR, GDR), és azok különféle piacait, így a cég részvénye nem ritkán 10 különféle formában/helyen is megvásárolható.

10.) Legalább 20 éves működés.
A legalább 20 éves kor azt jelenti, hogy a társaságot ennyi idő alatt nem lopták szét, válságok sem döntötték romba, és az idő nagy részében nyereséget mutatott fel: mindez csökkenti a kockázatot. A megtalált vállalatok általában 50-150 évesek, de olyat is vásároltam már, melyet az 1600-as években alapítottak.

Ez az alapeset azt feltételezi, hogy jelentősen a nettó eszközérték alatt jutok egy olyan vállalathoz, amely legalább gyenge jövedelmezőséggel bír. Beállítható 0.8 p/b és 11% feletti roe, vagy 1.2 p/b és 15% feletti roe is, azaz hajlandó vagyok többet fizetni a saját tőkéért, ha a rá vetített megtérülés magasabb. A magas megtérülés azonban mindig nagyon könnyen változhat alacsonnyá, és az magával ragadja az árfolyamot is (lefelé).
Talán ebben a pontban érdemes megemlíteni, hogy várakozásokért, tervekért soha nem fizetünk. Azt értékeljük, amit a társaság már felmutatott, s amelynek nagy részét jó eséllyel képes megtartani.

12.) Ésszerű, indokolható 5-10 éves árfolyam.
Nem technikai elemzésről van szó. Olyan vállalatokat zárhatok ki, amelynek árfolyama például 5 év alatt 20 dollárról 2 dollárra esett, de a számviteli adatok nem magyarázzák meg, hogy miért. Esetleg túlzottan extrém ugrásokat látok benne, vagy az árfolyamtörténet csak 2-3 éves.
Határozott előnynek tartom, ha a részvény az elmúlt évekhez képest alacsony áron forog. Ha a részvény árfolyama az elmúlt évekhez képest a tetőpont közelében áll, figyelembe veendő, de nem kizáró tényező.

13.) Erős mérleg.
A mérlegben szintén ésszerű arányokat kell látnom. A saját tőke túlnyomó része maradjon meg, ha kivonom belőle a goodwillt és az immateriális javakat. Ez még olyan cégeknél is működni szokott, amelyek egyébként igen magas szellemi értékkel dolgoznak.
A kötelezettségnek kezelhető tartományban kell maradnia, ne haladja meg a saját tőke egyszeresét, de még jobb, ha a felét sem éri el. Ez alól kivételt képeznek azok a tevékenységi körök, melyek elsősorban a befektetett eszközeikkel szolgáltatnak: infrastruktúra üzemeltetők, ingatlan- és jármű bérbeadók, bankok, biztosítók.

14.) Egyéb extrém változások kizárása.
Ide tartozhat az egyszeri, kiugróan magas, -50, -100 körüli roe érték, általában a 2008-as válság időszakából. Ilyen lehet a saját tőke követhetetlen változása, az adósság arányának ijesztő mértékű és folyamatos növekedése, vagy a bevételi sorokon észlelt gyanús mozgás. Egyébként ebbe a kategóriába tartozik bármi, ami miatt végül is úgy döntök, hogy számomra a vizsgált cég az aktuális áron nem megfelelő.
A társaságot akkor sem vásárolom meg, ha a menedzsment, vagy az egész vállalat hírneve kétséges.

15.) Diszkont meghatározása.
Kényelmes fotelünkből a hét öt napján, néhány kattintással több ezer vállalat részvényeit érjük el, és ez hallatlanul magas alkupozíciót eredményez nekünk. Ahogy a vizsgálat során összegezzük a vállalatok gyengeségeit, azok nagyságától és mennyiségétől függően csökkentjük az árat, amit hajlandóak vagyunk értük adni. Olyannyira alkudozunk, hogy ezernyi társaságból csak néhányat fogunk tudni megvenni - de azokat igen jó áron kapjuk meg.

16.) Az osztalék komoly előny, de nem feltétel.
A vállalat az osztalékot abból a vagyonból fizeti ki, ami egyébként is a miénk, hiszen az üzletrész birtoklásával a nettó cégvagyon és a nyereség arányos része minket illet. Így az osztalékfizetés hasonló ahhoz, amikor a bankautomatánál a saját számlánkról pénzt veszünk fel: egyik zsebünkből a másikba kerül. Ennél jóval fontosabb az, hogy (a) "mekkora összeg hever a bankszámlán", azaz mennyi a vállalat egy részvényre jutó saját tőkéje, (b) "mekkora a jövedelmünk", azaz mennyi a vállalat egy részvényre jutó nyeresége. Az osztalék és a cég teljesítménye között nincs összefüggés, ez a fő oka, hogy nem látom feltétlen szükségét az osztalékfizetésnek.
A másik, kisebb fontosságú ok, hogy egyes székhely országok adót vonnak le az osztalékból, még akkor is, ha az magyar adómentes számlára kerül. Nem EGT tagállam tőzsdéjén, tehát például a New York-i tőzsdén vásárolt részvény osztaléka további 14% EHO-val terhelt, így ilyen részvényt kizárólag tartós befektetési számlára érdemes elhelyezni. Ugyanezen részvény jó hozamú eladása adómentesen megoldható tbsz-en. Harmadik, szintén csekély fontosságú ok, hogy a válságok során sok cég csökkenti, felfüggeszti osztalékát, illetve sok, korábban nem fizető cég osztalékot kezd fizetni. Ezen okok miatt osztalékkal tervezni nehezebb, mint azt az első pillanatban gondolnánk. Alacsony kamatkörnyezetben osztalékpapírt nem érdemes venni, mert emelkedő kamatoknál az osztalék alapon árazott részvények árfolyama jelentősen csökkenhet.
A stratégiánk szerint régi, nagy, nyereséges cégeket keresünk, és jellegükből adódóan ezek túlnyomó része legalább közepes szintű osztalékot fizet. Két hasonló adottságú vállalat közül a magasabb osztalékhozamút választanám. 0% osztalékhozamú cégek esetében kedvezőbbnek gondolom az 1-2 éves felfüggesztést (valószínűleg újra fizetni fog, ha rendezte a helyzetét), mint azt, amelyik korábban sem fizetett soha.

17.) Eladás 5% alatti hozamelvárás esetén.
Ha a papírt 9% feletti éves hozamelvárással vásároltuk meg, az árfolyam emelkedésével növekszik a hasznunk, de süllyed a átlagos várható hozam. Józan döntés lehet a haszon realizálása, ha a várható átlaghozam 5% alá esik. Ha pedig ugyanekkor találunk 9% feletti hozamelvárású részvényt, akkor azt megvásárolva teljesítettük azt a feltételt is, hogy "sokkal jobb befektetési lehetőséget találtunk".
Graham azt tanácsolta az óvatos befektetőnek, hogy p/e*p/b>22.5 esetén ne vásároljon részvényt. Például, ha a részvény p/b értéke 1.2, a p/e értéke 20, akkor szorzatuk 22.5-nél nagyobb. Ez kevesebb, mint 5% várható átlaghozamot feltételez, és hasonlót követek én is, csak én a p/e helyett a roe mutatót nézem. Graham fenti tanácsa tehát nem az eladáshoz, hanem a vásárláshoz kapcsolódik, de nem esztelenség az eladás esetére is alkalmazni.
Ha nagyon buffettesek akarunk lenni, akkor a 10-15% feletti roe-s cégeket még akkor sem szükséges eladni, ha az nagyon túlértékelt. Ha teljesítményét örök életre megtartja, akkor a részvény örökké tartható. De - mint minden - ez is csak utólag derül ki, úgyhogy az 5% alatti hozamelvárásos eladás ebben az esetben is megfelelőnek bizonyulhat.
A fentiektől függetlenül szóba jöhet az eladás, ha 1-2 éven, netán néhány hónapon belül a részvény árfolyama jelentős emelkedést (+30%, +100%) produkál, ám nem éri el az általunk elvárt szintet. Ekkor a mérleg nyelvét a sell gomb felé billenti, ha szükséges a kitettség csökkentése, a roe 7-8% alatt áll, vagy találunk sokkal jobb lehetőséget. Eső/oldalazó piacon ugyanezt a papírt jó eséllyel visszavásárolhatjuk az eladási ár alatt. Emelkedő piacon pedig az vigasztalhat, hogy a többi részvényünk ára tovább emelkedik.

18.) Eladás mérlegelése a mögöttes érték túlzott romlása esetén.
Ritkán előfordul, hogy egy birtokolt társaság eredménykimutatása elkezd borzasztóan romlani (pl. a +15% roe-ból -30% roe keletkezik), szivárog a saját tőkéje, és 4-6 negyedév után sem látszódik semmiféle esély a javulásra. Az árfolyam ekkorra már 50-80%-ot is eshetett. Mindez túlzottan nem zavar, mert a tőkénknek pusztán 0.5-1%-a hever a vállalatban, és a többi befektetés nyeresége többszörösen ellensúlyozza ezt a veszteséget. Mérlegelni kell, van-e értelme megtartani a fenti céget. Ha a számokból azt látjuk, hogy alig van esély a javulásra, akkor szemrebbenés nélkül eladhatjuk.

19.) Akár komoly mértékű arany kitettség.
Noha az arany (ezüst) több évtizedes időtávon nem veheti fel a versenyt a részvényindexekkel, rendelkezik azzal a kiváló tulajdonsággal, hogy nagyon hosszú távon tartja az értékét, valamint értéke sem együtt, sem ellentétesen nem mozog a részvényindexszel. Aranyat csak túlkínálatos időszakban vásárolnék, amely onnan ismerhető fel, hogy az aranybányászok nagy része veszteséges, és az arany árfolyama néhány éves mélypontján tartózkodik, a közönség számára pedig érdektelen, népszerűtlen (2015-ös évről ez elmondható). Ilyen állapot ellenére az esés vagy pangás még évekig megmaradhat. Ugyanezen időszakban aranybányász részvény is vásárolható, de ha ezzel a lehetőséggel nem élek, akkor szélsőséges esetben akár a tőke 30%-át is fordíthatom arany ETF-re (a költségátlagolás módszerével). Hosszútávon valószínűleg adódnak olyan időszakok (2015. év), amikor túlértékelt nem-bányász részvényekből nyomott árú aranyba (vagy bányász részvénybe) csoportosíthatunk tőkét. Fordítottja is megtörténhet, amikor több éves arany ralli után eladunk, és ha épp medvepiac tombol, nyomott árú nem-bányász részvények felé fordulunk.
2016. tavaszán a tőkepiacok sajátos állapota (zéró kamatok) miatt az arany iránt megnőtt az érdeklődésem. Míg egy aranybányász üzletrész a részvényportfólió részét képezi, addig az arany ETF nem. A termék semmi mást nem csinál, csak hosszútávon követi az inflációt, őrzi az értékét, néhány éves időtávon azonban óriási mozgásokra lehet képes.  A fenti hivatkozáson elérhető bejegyzésemben egy játékot ismertetek, ami nem más, mint egy költség-átlagolással végrehajtott arany felhalmozás, majd tetszőleges haszon elérésekor likvidálás. Figyelembe kell venni, hogy az arany és a részvények áresése egy időszakra is eshet, és tervezéssel el kell kerülni azt a kellemetlen helyzetet, hogy aranykészletünkön nem realizált veszteség észlelhető (és ilyen állapotában nem akarjuk eladni), de már vásárolni kellene az olcsó részvényeket.

20.) Alkotói szabadság.
Az 5. pontban írt extrém mértékű aprózás nem csupán azzal jár, hogy néha kapom érte a szívatásokat, hanem lehetővé teszi, hogy a portfóliómban néhány olyan részvény is helyet kapjon, ami a p/b kritériumnak nem felel meg. Egy 100-200 vállalatból álló portfólióban simán helye lesz 10-30 olyan részvénynek, mint Coca-Cola, McDonald's, IBM, stb. Ezek válogatásánál főképp arra fogok figyelni, hogy (a) igen nyomott áron, vagyis valószínűleg válságban vegyem őket, (b) megszakítás nélkül, jó osztalékot fizessen (c) nagy múltú, óriási, ismert cég legyen, (d) kiváló esélyeket lássak a megfelelő megtérülésre. Szeretem a filmeket, ezért szándékomban áll az előbb ismertetett halmazban egy filmgyártó portfóliót kiépíteni (a legjobbakat ezekből: Walt Disney, Viacom, Time Warner, Twenty-first Century Fox, Lions Gate, esetleg Comcast, CBS, Discovery).

21.) ETF tartásának lehetősége egyedi részvénnyel szemben.
Az ETF tőzsdén kereskedett befektetési alap, amely akkor előnyös, ha a megcélzott befektetési terület ETF vásárlásával könnyebben és likvidebben hozzáférhető, mintha egyedi részvényeket próbálnék keresni. Ha a befektető nem szeretne aranyat vásárolni, és azt széfben tartani, alternatíva lehet az arany ETF tartása. Ha nem szeretne részvényeket elemezni, akkor negyedévente lehet részvényindexet vásárolni ilyen termék formájában. Jellemző ETF vásárlásom az arany IAU, uráncégekből álló kosár URA, és török részvényindex vásárlása TUR ETF formájában. Léteznek 2-3x tőkeáttétet viselő ETF-ek is, alapvetően nem alkalmaznám, de ízlés szerint akár ez is vállalható. Az ETF hátránya, hogy évente 0.5-1% kezelési díjjal jár. Egy egyedi részvény esetében kezelési díj nincs, és osztalék formájában enyhe készpénzbeáramlást is tapasztalhatunk.

22.) Folyamatosan növekvő havi átlagos osztalék
2014-2017. környékén egy válságtól tartva igen alacsonyan tartottam a részvényarányom, nagyon gyakran 20% környékén. Annak érdekében, hogy ne így teljen el az életem, és a kapott osztalékokat illetően egy fejlődő rendszert működtessek, növekvő pénzbeáramlással, havi szinten figyelem a kapott osztalékokat. Azt a célt határoztam meg, hogy az utolsó 12 hónap havi átlagos osztaléka lehetőleg folyamatosan növekedjen. A 2016. év végi bázis annyira alacsony, hogy ezt könnyedén teljesíteni tudom jópár évig.

* * *

Előnyök a passzív indexkövetéshez (vagy a vegyes alap tartásához) képest:
1. A portfólió elemeit saját magam válogatom össze, kihagyva belőle a tartásra, vásárlásra szerintem nem alkalmas cégeket. A "szerintem nem alkalmas" nem jelenti azt, hogy az ilyen cégek ne lennének kiváló befektetések.
2. Az indexek tartós emelkedésével együtt növelem a cash állományt, így felkészülhetek egy esetleges válságban való bevásárlásra. Sajnos a további emelkedésben a cash nem vesz részt, és az esés sem garantált.
3. Oldalazó piacon a részvények egy része esik, másik része emelkedik, a haszonnal bíró részvények lecserélése növelheti (de nem biztos, hogy valóban növeli) a hozamot.

Hátrányok a passzív indexkövetéshez képest:
1. A passzív indexkövetés nem igényel szaktudást és időt. A fenti módszer legalább heti 1-2 óra elfoglaltsággal jár, valamint a tőkepiacok, a value investing ismeretét feltételezi.
2. Több éves emelkedő trend esetén a részvénykitettséget csökkentem, vagyis további emelkedésben a tőkének csak egy része vesz részt. Ez a megoldás akkor jelent előnyt, ha a piacok később jelentősen esnek.
3. Az index olyan elemeit hagyom ki a portfólióból, amelyek nem felelnek meg a feltételeimnek, viszont ettől még igen magas a jövedelmezőségük.
4. Kétséges, hogy a módszer nemhogy meghaladja, de egyáltalán eléri a passzív indexkövetés hozamát. 2011. óta néhány százalékkal jobban teljesítettem az indexnél, de 5 év túl rövid időtáv. 2032-ben, 20 évnyi eredményt lehet majd tárgyilagosan megítélni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése