2016. december 13., kedd

E.On SE

Több helyen olvastam beszélgetést az Eonról, általános benyomásom, hogy inkább vásárolják/tartják a részvényeit, de kritikus hangokat kevésbé találtam. A kutakodást a [Morningstar Eon] oldalán végeztem. A piaci kapitalizációt illetően általában végzek egy gyors ellenőrzést a [Yahoon] is, ha a két helyen eltér az érték, akkor az egyik forrás valószínűleg nem számol bele egy részvénysorozatot, és ez néhány mutató számolásában hibás eredményt ad. A két forrás ugyanazt az értéket mutatja, rendben.
Az Eon a rövid leírás szerint szinte minden fázisra kiterjedő energiatermelést és elosztást végez. Egy közműcég, ami ráadásul német, bizalomgerjesztően hangzik. Az árfolyama 5 év alatt 16 €-ról 6 €-ra süllyedt, ami számomra kedvező, feltéve, ha a mögöttes érték közben növekszik. A piaci kapitalizáció 12.6 b €, ami elég nagy, viszont a p/b 29.1, ami nálam már kizárja a vásárlást, de azért tovább folytatom az írást. Forward p/e 12, elég jó, a p/cashflow 2.1, mégjobb. Osztalékhozam 7.74%, kiváló, ha megtaláljuk rá a stabil fedezetet.
A key ratio fül alatt újabb fontos információkhoz jutunk, ezúttal 10 évre visszamenőleg. Eszerint 2014. óta üzemi szinten is veszteséges a vállalat. Az osztalékot ez idő óta tehát nem tudja nyereségből fizetni, pedig az lenne a normális. Return on equity az utóbbi néhány évből: 14, -6, 6, 6, -11, -34, -53. Elég hervasztó, nálam +1 kizáró okot jelent.
A financials fül alatt az utóbbi néhány negyedév adataira nézek rá. Az income statment szerint zsinórban mind az 5 negyedév üzemi szinten veszteséges. A mérleg borzasztó. 5 negyedév alatt a saját tőke 17 milliárd euróról 433 millió (!) euróra csökkent. A saját tőke szerkezete 9.2 b € tőketartalék (vagyis amit a részvényesek fizettek BE), mínusz 5.1 mrd € eredménytartalék, mínusz saját részvény állomány, mínusz nem realizált veszteségek. Erre jut 95 milliárd euro kötelezettség. A rossz saját tőke szerkezet, és a gyenge mérlegszerkezet nálam külön külön is kizáró ok a vásárlásra. A közműcégek magas arányú idegen tőkével dolgoznak, de azért ez túlzás.
A működési cashflow mind az 5 negyedévben pozitív, a free cash flow pedig 4 negyedévben pozitív. Éves visszatekintésben is pozitív előjelűek, ez az egyetlen fogódzó. Számomra a cashflow másodlagos, mert az eredménykimutatás és a mérleg matematikai szempontból betakar minden fontosabb változást. Itt például látható, hogy hiába pozitív a cashflow, ha az osztalékfizetés veszteséges működés ellenére történik, és a hitelezők, illetve a részvényesek befizetései tartják el a céget, és már így is elfogyott a saját tőke.
Az Eon nemrég kiválasztotta magából az Uniper nevű csoportot, így az eddigi értékelés szinte felesleges, mert nem tudom, mit fog változtatni az adatokon az elválasztás. Minimum 3-5, Uniper nélküli negyedévre lenne szükség az értékelhető adatokhoz. Előtte a vásárlás nálam kizárt.
Korábban azt írtam egy fórumon, hogy 3 euró felett nem is gondolkodnék vételen. A kizáró okok miatt 3 euró alatt sem vásárolnék, de mindez nem jelenti azt, hogy az Eon árfolyama nem emelkedhet. Európai közművekből viszont találhatóak - saját értékelésem szerint - vásárlásra sokkal inkább alkalmas társaságok.

2016. november 18., péntek

Így választok részvényt

Ez a bejegyzés részben elavulttá vált, mert passzív portfólió felépítésébe kezdtem.
----------------------------------------------------------
Az alábbi leírás (melyet csak a tréfa kedvéért neveztem "Ivanov Tibor formulának") a value investing, azon belül is javarészt Walter Schloss elveire épül. Schloss a cég nettó vagyonához képest lehetőleg féláron (p/tbv<0.5) igyekezett vásárolni, ezzel 45 éven keresztül évi 15.3% hozamot ért el, 5%-kal verve a piacot. Ez a kiemelkedő múltbéli teljesítmény, valamint az itt ismertetett módszer azonban semmiféle garanciát nem ad az S&P500 indexhozam (évi 9%) jövőbeli felülteljesítésére, de elérésére sem.
Nem a legjobb választás az S&P500 indexhez hasonlítanom a teljesítményem, ugyanis valószínűleg nem mernék minden tőkével S&P500-ban ülni folyamatosan. Válság során ez az index, így az indexbe minden pénzét fektető személy tőkéje 40-70%-ot is süllyedhet, amit csak kellően magas anyagi színvonalon vállalnék be. Ehelyett célszerűbb a részvényt és kötvényt is tartalmazó "balanced", vagy vegyes alapokat értékelnem. 2016-ban vizsgálva a Vanguard e típusú alapjai 10 éves távon mind 5% körül, 5 éves távon átlagosan 6%-ot hoztak. Eszerint akkor lenne értelme a módszeremnek, ha évente legalább 7%-ot sikerülne felmutatnom. 2011. óta alkalmazom a value investinget, s azóta sikerült felülteljesítenem a vegyes alapokat és a részvényindexeket, de ez a jövőt illetően inkább csak óvatosan biztató, mintsem előrejelző adat.
A hozammal kapcsolatos elvárást nálam megelőzi, hogy a befektetési tevékenységet, amit végzek, igazán hozzám valónak érezzem. Jól aludjak, szívesen foglalkozzak vele, a tőkém viszonylagos biztonságban érezzem a választott eszközökben, és biztosítsa számomra az anyagi függetlenséget. Hobbinak fogom fel, és ez így is marad. Ezen előnyök fényében sosem fogok elsődleges fontosságot tulajdonítani a hozamnak, és megelégednék a piaci átlag (részvényindex) alatti eredménnyel is.
Aki ért a tőkepiacokhoz, látni fogja, hogy a felsorolás semmiféle újítást, izgalmas titkot nem tartalmaz. Mindenkinek magának kell meghatároznia a saját szabályait, bizonyos biztonsági előírásokat betartva. Az alábbi formula tehát elsősorban nekem való, nekem kényelmes, neked legfeljebb érdekességként vagy ötletforrásként lehet hasznos. Nem biztatlak arra, hogy bármit is felhasználj belőle, és a felelősségem is csak a saját döntéseimre terjed ki. A leírásból hiányoznak a részvénykiválasztás területén kívül eső pénzügyi szabályok, valamint az értékalapú befektetéssel kapcsolatos ismeretek, de ezt bemutatni egyébként is az Intelligens Befektető c. könyv feladata.
A lenti, 2017-ban aktuális elveim 2011. óta többször változtak, és valószínűleg a jövőben is változni fognak (ezt a bejegyzést 2015-ben hoztam létre, azóta gyakran módosítotam). Egyes szabályokat hajlamos vagyok némiképp enyhíteni, ha a többi feltétel kimagasló mértékben teljesül. Félkövér, piros betűkkel emelem ki azokat a tartalmakat, amelyeket rendkívül fontosnak tartok.

1.) Hosszútáv.
Gyakran előfordul, hogy egy részvénybefektetés rövidtávon (1-2 éven belül) hozza meg gyümölcsét, de vásárláskor a tőkéről korlátlan időre mondunk le, különben az esetleges határidő veszedelmes ellenséggé változhat. A részvénypiacra többféle szempontból is a hosszútáv jellemző. Maga a befektetési tevékenység is időtlen életforma, és semmiképpen sem szezonális hobbi. Üzletrészek piacán működünk, üzletrészeket értékelünk fel, vásárolunk, tartunk évekig, majd adunk el (ha egyáltalán eladjuk) : nem ugrálunk.
A hosszútávú berendezkedés egyik érdekes előnye, hogy ha valami miatt hetekig/hónapokig nem férünk hozzá a portfóliónkhoz, az önmagában nem fog semmilyen veszélyt jelenteni a tőkénkre, hozamainkra.
Ha a befektetés nem 5 éven, hanem 1-2 éven, esetleg néhány hónapon belül közelíti meg az általam elvárt szintet, akkor természetesen "engedek" picit az árból, és eladom.

2.) Adómentes számlák.
Úgy osztom szét a tőkét, hogy minden évben hasonló összeggel nyithassak/hosszabbíthassak TBSZ-t, és a tőke nagy része összességében ezen fialjon. Minden évben le is jár (vagy meg is hosszabbítható) egy TBSZ, ami megkönnyíti a tervezést. A vagyonunk nem csupán a megspórolt adóval növekszik. Azt ugyanis újrabefektetjük, vagyis hosszútávon a tőkénk minden megspórolt adó kamatos kamatával növekszik, ami nem elhanyagolható összeg.

3.) Legfeljebb 100% részvényarány.
Háromféle piaci trend létezik: emelkedő, oldalazó, eső. Sosem lehet előre tudni, hogy a három közül melyik és milyen mértékben következik be (érdekes módon azt sem, hogy melyikben vagyunk épp most), ezért folyamatosan készen kell állni mindhárom verzióra. Mindig tartunk valamennyi részvényt, és mindig tartunk valamennyi casht (vagy kötvényt).
Graham 50-50% részvény-kötvény arányt javasol, amely 25-75% arány felé, a piaci hangulattal ellentétesen eltolható, viszont a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy mindenki olyan részvényarányt vállaljon be, amelynek ingadozását nyugodt alvással képes elviselni. Walter Schloss folyamatosan 90-100% részvénykitettséget vállalt, míg Buffetté 1995-2015-ig 35-85% között, főleg 60% körül ingadozott. Megtehetjük, hogy minél magasabb a részvényarányunk, annál szigorúbb feltételeket támasztunk a további részvényvásárlásokat illetően.
A magam részéről nem számít befektethető tőkének a fogyasztásra, illetve vészhelyzetekre elhatárolt tartalék (3 évnyi szűkös megélhetésre legyen elég). A befektethető tőkével úgy állok készen az emelkedő trendre, hogy a portfólióban érezhető arányú részvényt tartsak, például 60%-ot, vagy tágabb keretek szerint 40-75%-ot. Több éve tartó intenzív emelkedés, tapintható tőzsdei mámorban hajlandó vagyok minden részvénytől megszabadulni, valószínűnek tartom azonban, hogy még ekkor is tudnék találni/vásárolni/tartani néhány számomra alulértékelt céget. 
Nem emelkedő, hanem csupán oldalazó piacokon is a portfólió egyes elemei az eladhatóságig emelkednek. Ebben az esetben a 16. pont végén írt körülményeket mérlegelve a részvény "jobbra cserélhető", de nem muszáj megtenni.  
Ha a piacok esnek, akkor egy komoly méretű válság lehetőségére (melyben az index feleződik, harmadolódik) úgy osztom be a casht, hogy lefelé egyre nagyobb adagokat tudjak részvényvásárlásra fordítani, és itt vállalható a 100% részvényarány. Ha nem válság, hanem csak egy kis korrekció történt, akkor is birtoklok annyi részvényt, amellyel részt vehetek a további emelkedésben.
A tőkeáttét (befektetési hitel) használatát gyakorlatilag kizárom, elméletileg azonban alkalmazható lenne, ha jóval az általunk elért átlaghozam alatt jutunk hozzá, és a kamat- és tőketörlesztés több évre erősen biztosított (pl. stabil munkaviszonyból eredő pénzbeáramlás által). Megfontolandónak tartom a 3x áttételű index etf használatát, ezt azonban csak medvepiac idején merném vásárolni, és akkor is oly mértékben korlátozva, hogy a portfóliót ne veszélyeztesse.
Sarkosan fogalmazva, ha egy vállalat a saját tőkére vetítve átlagosan 10% megtérülést ért el az elmúlt 5 évben, akkor a saját tőke egyszerese fizethető ki a részvényért. Ha átlagosan 5%-ot ért el, akkor a saját tőke kb. fele adható érte, mert különben nem teljesülne a hozamelvárás. Hasonlóan sarkos, tehát nem túl igényes megfogalmazás, hogy a P/E ráta 1-10-ig terjedjen. A hozamelvárás és a valóban elért hozam két külön dolog: a teljesülésre semmi garancia nincs.

5.) Extrém magas diverzifikáció.
A value investor stop-loss eszköze a diverzifikáció. A tőke 0.5-1.0%-át fektetem egy vállalatba, vagyis 50-150 cég tartására rendezkedtem be. A legalaposabb utánajárás sem képes kizárni az Enronhoz, a Lehmanhoz vagy a Volkswagenhez hasonló botrányokat. Ha nincs botrány, és minden kritériumnak megfelel egy részvény, árfolyama akkor is bármeddig eshet. Egy átlagos befektető portfóliójában bőven elég 20-40 féle részvény. Az általam végzett fokozott szétaprózás nem növeli a hozamot, egyszerűen csak így látom jónak, kényelmesnek magamra nézve.
A diverzifikációt a mérethatékonysággal össze kell hangolni: Aki 18 évesen 500,000 forintos portfólióval indul, csak 1-2 külföldi, vagy 5-10 magyar társaságot tud egyszerre tartani, mert a vételi és eladási jutalék alsó határát meg kell fizetnie. Viszont övé a luxus, hogy akár 10-20 évig bővítheti a portfólióját a munkabéréből megspórolt (vagy más forrásból származó) tőkével, ezért időközben könnyebben vállalhat 100% részvénykitettséget, miközben valódi, de kis összeggel szerez tapasztalatot..

6.) Szektorok kiegyensúlyozottsága.
10%-nál nagyobb kitettséget akkor sem vállalok valamely szektorban, ha a gyengélkedése miatt a benne lévő cégek fillérekért megvásárolhatóak. Ez a szabály szintén stop lossnak tekinthető, de itt nem egyedi vállalat, hanem egy egész szektor tartós gyengélkedése, bedőlése ellen védjük magunkat.
A maximum 10%-os, a gyakorlatban inkább 5%-os keretet költségátlagolás módszere szerint költöm el, azaz a keretet több részre osztom szét, és ezt időben elnyújtva fektetem be. Ha például a járműgyártás (+ gumiabroncs gyártás + műszaki beszállítás) gyengélkedik, és emiatt nagy részük veszteséges, és emiatt nagy részük népszerűtlen, akkor az erre szánt keretet 10 egység tőkére osztom szét, és minden hónapban, vagy minden második hónapban megvásárolom a többi kritérium szerinti legmegfelelőbb üzletrészt. 2015-ben az olajszektorba való beszállásnál a költségátlagolást nem alkalmaztam, és ez hibás döntésnek bizonyult, mert a szektor kilátásai tovább romlottak, és később sokkal olcsóbban megvehettem volna a befektetések nagy részét.
2015-ben a vízi szállítási, az energia- és a nyersanyagszektor tekinthető gyengének. A 100 $-ról 30 $-ra zuhanó olajár következtében az olajcégek árfolyama 30-95%-ot esett, némelyik csődközeli állapotba került. A szabály alkalmazása azonban kényelmes védelmet nyújt az ilyen esetekre.
Azok a portfóliók, amelyek túl nagy hangsúlyt fektetnek egy szektorra, elérhetnek nagy hozamot, de egyben óriási károsodást is szenvedhetnek. A "nagyok" közül megemlíthető Bill Gates, aki a Microsoft milliárdok több mint felét más üzletekbe fektette [Cascade Investments] holdingján keresztül. Hazai pályán Csányi Sándor tekintett ki a bankszakmából, egyebek közt a mezőgazdaság felé a Bonafarm csoport által. Ellenpélda Eike Batista, aki 35 milliárd dollárt bukott, nem diverzifikált, egyébként nem alkalmazta az 5., 7., 9., 12., 13., 17. pontokat sem. További ellenpéldák, milliárd dolláros bukták [itt] olvashatóak.
Előnyt jelent nálam a folyamatosan igényelt, speciális tevékenységi kör. Ilyen lehet például radioaktív eszközök szolgáltatása kutatók vagy kórházak részére, magas technikai tudást igénylő mezőgazdasági szolgáltatás, stb. Mint minden, ezek is rendelkeznek a maguk kockázataival.
2016. szeptemberében a szektorokat így csoportosítottam (néha változtatok rajta): 1. Mezőgazdaság. 2. Energia, közmű. 3. Bányászat, nyersanyag, fémfeldolgozás. 4. Hadieszköz-, fegyver-, repülőgépgyártás, űrtechnológia, faipar, csomagolás. 5. Építés, gépészet. 6. Konténer, vízi szállítás. 7. Vasúti, közúti, légi infrastruktúra, szállítás. 8. Jármű, járműalkatrész. 9. Kiskereskedelmi hálózat. 10. Élelmiszer, ital, dohánytermék. 11. Háztartási cikk, bútor. 12. Egészségügyi ellátás, kellékek, gyógyszergyártás. 13. Ingatlan, szálloda, vendéglátás. 14. Távközlés. 15. Szórakoztatás, műsorszórás, filmgyártás. 16. Szoftver, üzleti szolgáltatás. 17. Elektronika. 18. Bank. 19. Biztosító. 20. Kozmetika, higiénia. 21. Ruha, divat, luxus. 22. Vagyonkezelés.

7.) Biztonságos gazdasági/jogi/politikai környezet.
A portfólióban tartott társaságok legalább 80-90%-a biztonságos országban székeljen s működjön. Ezek befektetői szempontból: Nyugat- és Észak-Európa, Észak-Amerika, Ausztrália. Ennél egy fokkal kedvezőtlenebb az EU déli és keleti része.
Magyar piac magyar befektetőnek biztonságot jelenthet, ha belülről lát mindent. De ha már az egész világból válogathatok cégeket, 5%-nál nagyobb kitettséget Magyarországon sem vállalnék. Ha nem biztonságos, például kínai vagy orosz céget választok, az legalább 20 éves működéssel és 20 b $ feletti kapitalizációval rendelkezzen. Ekkora méret azért kedvezőbb, mert sok nagytulajdonos, sok különböző érdek éberen őrködik, hogy a kétes környezet ellenére megfelelő legyen az üzemelés.

8.) 0.2 b $ fölötti saját tőke.
A 0.2 b $ kellő mennyiségű tőkét és szellemi dolgozót feltételez. Ennyi szürkeállomány mind azért dolgozik, hogy a cég nyereséges és stabil legyen a nehéz időszakokban is. A méret általában 1-3 b $ fölötti, nem biztonságos országokból 20 b $ fölöttieket kell szemezgetni.

9.) Megfelelő piac és megfelelő likviditás.
Léteznek olyan másodlagos piacok, mint a New York Pinksheet vagy a Frankfurt-Parkett. Ha egy részvény csak ezeken érhető el, inkább kihagyom a vásárlásukat. Megtehetem, hiszen a Nasdaq, Nyse, Xetra és egyéb igényesebb piacokon olyan bőséges a választék, hogy nincs szükség a kevésbé szabályozott piacokon halászni.
Az igényesebb piacokon a jelenlét feltétele bizonyos szintű likviditás, de azért külön is megemlítem, hogy a kiválasztott részvénynél szeretnék látni - ha nem is nagy, de - tűrhető szintű forgalmat. A Morningstar és hasonló részvénykereső oldalakon a keresés eredményeként gyakorta lehet látni nagy cégekhez tartozó több részvénysorozatot, azok letéti igazolásait (ADR, GDR), és azok különféle piacait, így a cég részvénye nem ritkán 10 különféle formában/helyen is megvásárolható.

10.) Legalább 20 éves működés.
A legalább 20 éves kor azt jelenti, hogy a társaságot ennyi idő alatt nem lopták szét, válságok sem döntötték romba, és az idő nagy részében nyereséget mutatott fel: mindez csökkenti a kockázatot. A megtalált vállalatok általában 50-150 évesek, de olyat is vásároltam már, melyet az 1600-as években alapítottak.

Ez az alapeset azt feltételezi, hogy jelentősen a nettó eszközérték alatt jutok egy olyan vállalathoz, amely legalább gyenge jövedelmezőséggel bír. Beállítható 0.8 p/b és 11% feletti roe, vagy 1.2 p/b és 15% feletti roe is, azaz hajlandó vagyok többet fizetni a saját tőkéért, ha a rá vetített megtérülés magasabb. A magas megtérülés azonban mindig nagyon könnyen változhat alacsonnyá, és az magával ragadja az árfolyamot is (lefelé).
Talán ebben a pontban érdemes megemlíteni, hogy várakozásokért, tervekért soha nem fizetünk. Azt értékeljük, amit a társaság már felmutatott, s amelynek nagy részét jó eséllyel képes megtartani.

12.) Ésszerű, indokolható 5-10 éves árfolyam.
Nem technikai elemzésről van szó. Olyan vállalatokat zárhatok ki, amelynek árfolyama például 5 év alatt 20 dollárról 2 dollárra esett, de a számviteli adatok nem magyarázzák meg, hogy miért. Esetleg túlzottan extrém ugrásokat látok benne, vagy az árfolyamtörténet csak 2-3 éves.
Határozott előnynek tartom, ha a részvény az elmúlt évekhez képest alacsony áron forog. Ha a részvény árfolyama az elmúlt évekhez képest a tetőpont közelében áll, figyelembe veendő, de nem kizáró tényező.

13.) Erős mérleg.
A mérlegben szintén ésszerű arányokat kell látnom. A saját tőke túlnyomó része maradjon meg, ha kivonom belőle a goodwillt és az immateriális javakat. Ez még olyan cégeknél is működni szokott, amelyek egyébként igen magas szellemi értékkel dolgoznak.
A kötelezettségnek kezelhető tartományban kell maradnia, ne haladja meg a saját tőke egyszeresét, de még jobb, ha a felét sem éri el. Ez alól kivételt képeznek azok a tevékenységi körök, melyek elsősorban a befektetett eszközeikkel szolgáltatnak: infrastruktúra üzemeltetők, ingatlan- és jármű bérbeadók, bankok, biztosítók.

14.) Egyéb extrém változások kizárása.
Ide tartozhat az egyszeri, kiugróan magas, -50, -100 körüli roe érték, általában a 2008-as válság időszakából. Ilyen lehet a saját tőke követhetetlen változása, az adósság arányának ijesztő mértékű és folyamatos növekedése, vagy a bevételi sorokon észlelt gyanús mozgás. Egyébként ebbe a kategóriába tartozik bármi, ami miatt végül is úgy döntök, hogy számomra a vizsgált cég az aktuális áron nem megfelelő.
A társaságot akkor sem vásárolom meg, ha a menedzsment, vagy az egész vállalat hírneve kétséges.

15.) Diszkont meghatározása.
Kényelmes fotelünkből a hét öt napján, néhány kattintással több ezer vállalat részvényeit érjük el, és ez hallatlanul magas alkupozíciót eredményez nekünk. Ahogy a vizsgálat során összegezzük a vállalatok gyengeségeit, azok nagyságától és mennyiségétől függően csökkentjük az árat, amit hajlandóak vagyunk értük adni. Olyannyira alkudozunk, hogy ezernyi társaságból csak néhányat fogunk tudni megvenni - de azokat igen jó áron kapjuk meg.

16.) Az osztalék komoly előny, de nem feltétel.
A vállalat az osztalékot abból a vagyonból fizeti ki, ami egyébként is a miénk, hiszen az üzletrész birtoklásával a nettó cégvagyon és a nyereség arányos része minket illet. Így az osztalékfizetés hasonló ahhoz, amikor a bankautomatánál a saját számlánkról pénzt veszünk fel: egyik zsebünkből a másikba kerül. Ennél jóval fontosabb az, hogy (a) "mekkora összeg hever a bankszámlán", azaz mennyi a vállalat egy részvényre jutó saját tőkéje, (b) "mekkora a jövedelmünk", azaz mennyi a vállalat egy részvényre jutó nyeresége. Az osztalék és a cég teljesítménye között nincs összefüggés, ez a fő oka, hogy nem látom feltétlen szükségét az osztalékfizetésnek.
A másik, kisebb fontosságú ok, hogy egyes székhely országok adót vonnak le az osztalékból, még akkor is, ha az magyar adómentes számlára kerül. Nem EGT tagállam tőzsdéjén, tehát például a New York-i tőzsdén vásárolt részvény osztaléka további 14% EHO-val terhelt, így ilyen részvényt kizárólag tartós befektetési számlára érdemes elhelyezni. Ugyanezen részvény jó hozamú eladása adómentesen megoldható tbsz-en. Harmadik, szintén csekély fontosságú ok, hogy a válságok során sok cég csökkenti, felfüggeszti osztalékát, illetve sok, korábban nem fizető cég osztalékot kezd fizetni. Ezen okok miatt osztalékkal tervezni nehezebb, mint azt az első pillanatban gondolnánk. Alacsony kamatkörnyezetben osztalékpapírt nem érdemes venni, mert emelkedő kamatoknál az osztalék alapon árazott részvények árfolyama jelentősen csökkenhet.
A stratégiánk szerint régi, nagy, nyereséges cégeket keresünk, és jellegükből adódóan ezek túlnyomó része legalább közepes szintű osztalékot fizet. Két hasonló adottságú vállalat közül a magasabb osztalékhozamút választanám. 0% osztalékhozamú cégek esetében kedvezőbbnek gondolom az 1-2 éves felfüggesztést (valószínűleg újra fizetni fog, ha rendezte a helyzetét), mint azt, amelyik korábban sem fizetett soha.

17.) Eladás 5% alatti hozamelvárás esetén.
Ha a papírt 9% feletti éves hozamelvárással vásároltuk meg, az árfolyam emelkedésével növekszik a hasznunk, de süllyed a átlagos várható hozam. Józan döntés lehet a haszon realizálása, ha a várható átlaghozam 5% alá esik. Ha pedig ugyanekkor találunk 9% feletti hozamelvárású részvényt, akkor azt megvásárolva teljesítettük azt a feltételt is, hogy "sokkal jobb befektetési lehetőséget találtunk".
Graham azt tanácsolta az óvatos befektetőnek, hogy p/e*p/b>22.5 esetén ne vásároljon részvényt. Például, ha a részvény p/b értéke 1.2, a p/e értéke 20, akkor szorzatuk 22.5-nél nagyobb. Ez kevesebb, mint 5% várható átlaghozamot feltételez, és hasonlót követek én is, csak én a p/e helyett a roe mutatót nézem. Graham fenti tanácsa tehát nem az eladáshoz, hanem a vásárláshoz kapcsolódik, de nem esztelenség az eladás esetére is alkalmazni.
Ha nagyon buffettesek akarunk lenni, akkor a 10-15% feletti roe-s cégeket még akkor sem szükséges eladni, ha az nagyon túlértékelt. Ha teljesítményét örök életre megtartja, akkor a részvény örökké tartható. De - mint minden - ez is csak utólag derül ki, úgyhogy az 5% alatti hozamelvárásos eladás ebben az esetben is megfelelőnek bizonyulhat.
A fentiektől függetlenül szóba jöhet az eladás, ha 1-2 éven, netán néhány hónapon belül a részvény árfolyama jelentős emelkedést (+30%, +100%) produkál, ám nem éri el az általunk elvárt szintet. Ekkor a mérleg nyelvét a sell gomb felé billenti, ha szükséges a kitettség csökkentése, a roe 7-8% alatt áll, vagy találunk sokkal jobb lehetőséget. Eső/oldalazó piacon ugyanezt a papírt jó eséllyel visszavásárolhatjuk az eladási ár alatt. Emelkedő piacon pedig az vigasztalhat, hogy a többi részvényünk ára tovább emelkedik.

18.) Eladás mérlegelése a mögöttes érték túlzott romlása esetén.
Ritkán előfordul, hogy egy birtokolt társaság eredménykimutatása elkezd borzasztóan romlani (pl. a +15% roe-ból -30% roe keletkezik), szivárog a saját tőkéje, és 4-6 negyedév után sem látszódik semmiféle esély a javulásra. Az árfolyam ekkorra már 50-80%-ot is eshetett. Mindez túlzottan nem zavar, mert a tőkénknek pusztán 0.5-1%-a hever a vállalatban, és a többi befektetés nyeresége többszörösen ellensúlyozza ezt a veszteséget. Mérlegelni kell, van-e értelme megtartani a fenti céget. Ha a számokból azt látjuk, hogy alig van esély a javulásra, akkor szemrebbenés nélkül eladhatjuk.

19.) Akár komoly mértékű arany kitettség.
Noha az arany (ezüst) több évtizedes időtávon nem veheti fel a versenyt a részvényindexekkel, rendelkezik azzal a kiváló tulajdonsággal, hogy nagyon hosszú távon tartja az értékét, valamint értéke sem együtt, sem ellentétesen nem mozog a részvényindexszel. Aranyat csak túlkínálatos időszakban vásárolnék, amely onnan ismerhető fel, hogy az aranybányászok nagy része veszteséges, és az arany árfolyama néhány éves mélypontján tartózkodik, a közönség számára pedig érdektelen, népszerűtlen (2015-ös évről ez elmondható). Ilyen állapot ellenére az esés vagy pangás még évekig megmaradhat. Ugyanezen időszakban aranybányász részvény is vásárolható, de ha ezzel a lehetőséggel nem élek, akkor szélsőséges esetben akár a tőke 30%-át is fordíthatom arany ETF-re (a költségátlagolás módszerével). Hosszútávon valószínűleg adódnak olyan időszakok (2015. év), amikor túlértékelt nem-bányász részvényekből nyomott árú aranyba (vagy bányász részvénybe) csoportosíthatunk tőkét. Fordítottja is megtörténhet, amikor több éves arany ralli után eladunk, és ha épp medvepiac tombol, nyomott árú nem-bányász részvények felé fordulunk.
2016. tavaszán a tőkepiacok sajátos állapota (zéró kamatok) miatt az arany iránt megnőtt az érdeklődésem. Míg egy aranybányász üzletrész a részvényportfólió részét képezi, addig az arany ETF nem. A termék semmi mást nem csinál, csak hosszútávon követi az inflációt, őrzi az értékét, néhány éves időtávon azonban óriási mozgásokra lehet képes.  A fenti hivatkozáson elérhető bejegyzésemben egy játékot ismertetek, ami nem más, mint egy költség-átlagolással végrehajtott arany felhalmozás, majd tetszőleges haszon elérésekor likvidálás. Figyelembe kell venni, hogy az arany és a részvények áresése egy időszakra is eshet, és tervezéssel el kell kerülni azt a kellemetlen helyzetet, hogy aranykészletünkön nem realizált veszteség észlelhető (és ilyen állapotában nem akarjuk eladni), de már vásárolni kellene az olcsó részvényeket.

20.) Alkotói szabadság.
Az 5. pontban írt extrém mértékű aprózás nem csupán azzal jár, hogy néha kapom érte a szívatásokat, hanem lehetővé teszi, hogy a portfóliómban néhány olyan részvény is helyet kapjon, ami a p/b kritériumnak nem felel meg. Egy 100-200 vállalatból álló portfólióban simán helye lesz 10-30 olyan részvénynek, mint Coca-Cola, McDonald's, IBM, stb. Ezek válogatásánál főképp arra fogok figyelni, hogy (a) igen nyomott áron, vagyis valószínűleg válságban vegyem őket, (b) megszakítás nélkül, jó osztalékot fizessen (c) nagy múltú, óriási, ismert cég legyen, (d) kiváló esélyeket lássak a megfelelő megtérülésre. Szeretem a filmeket, ezért szándékomban áll az előbb ismertetett halmazban egy filmgyártó portfóliót kiépíteni (a legjobbakat ezekből: Walt Disney, Viacom, Time Warner, Twenty-first Century Fox, Lions Gate, esetleg Comcast, CBS, Discovery).

21.) ETF tartásának lehetősége egyedi részvénnyel szemben.
Az ETF tőzsdén kereskedett befektetési alap, amely akkor előnyös, ha a megcélzott befektetési terület ETF vásárlásával könnyebben és likvidebben hozzáférhető, mintha egyedi részvényeket próbálnék keresni. Ha a befektető nem szeretne aranyat vásárolni, és azt széfben tartani, alternatíva lehet az arany ETF tartása. Ha nem szeretne részvényeket elemezni, akkor negyedévente lehet részvényindexet vásárolni ilyen termék formájában. Jellemző ETF vásárlásom az arany IAU, uráncégekből álló kosár URA, és török részvényindex vásárlása TUR ETF formájában. Léteznek 2-3x tőkeáttétet viselő ETF-ek is, alapvetően nem alkalmaznám, de ízlés szerint akár ez is vállalható. Az ETF hátránya, hogy évente 0.5-1% kezelési díjjal jár. Egy egyedi részvény esetében kezelési díj nincs, és osztalék formájában enyhe készpénzbeáramlást is tapasztalhatunk.

22.) Folyamatosan növekvő havi átlagos osztalék
2014-2017. környékén egy válságtól tartva igen alacsonyan tartottam a részvényarányom, nagyon gyakran 20% környékén. Annak érdekében, hogy ne így teljen el az életem, és a kapott osztalékokat illetően egy fejlődő rendszert működtessek, növekvő pénzbeáramlással, havi szinten figyelem a kapott osztalékokat. Azt a célt határoztam meg, hogy az utolsó 12 hónap havi átlagos osztaléka lehetőleg folyamatosan növekedjen. A 2016. év végi bázis annyira alacsony, hogy ezt könnyedén teljesíteni tudom jópár évig.

* * *

Előnyök a passzív indexkövetéshez (vagy a vegyes alap tartásához) képest:
1. A portfólió elemeit saját magam válogatom össze, kihagyva belőle a tartásra, vásárlásra szerintem nem alkalmas cégeket. A "szerintem nem alkalmas" nem jelenti azt, hogy az ilyen cégek ne lennének kiváló befektetések.
2. Az indexek tartós emelkedésével együtt növelem a cash állományt, így felkészülhetek egy esetleges válságban való bevásárlásra. Sajnos a további emelkedésben a cash nem vesz részt, és az esés sem garantált.
3. Oldalazó piacon a részvények egy része esik, másik része emelkedik, a haszonnal bíró részvények lecserélése növelheti (de nem biztos, hogy valóban növeli) a hozamot.

Hátrányok a passzív indexkövetéshez képest:
1. A passzív indexkövetés nem igényel szaktudást és időt. A fenti módszer legalább heti 1-2 óra elfoglaltsággal jár, valamint a tőkepiacok, a value investing ismeretét feltételezi.
2. Több éves emelkedő trend esetén a részvénykitettséget csökkentem, vagyis további emelkedésben a tőkének csak egy része vesz részt. Ez a megoldás akkor jelent előnyt, ha a piacok később jelentősen esnek.
3. Az index olyan elemeit hagyom ki a portfólióból, amelyek nem felelnek meg a feltételeimnek, viszont ettől még igen magas a jövedelmezőségük.
4. Kétséges, hogy a módszer nemhogy meghaladja, de egyáltalán eléri a passzív indexkövetés hozamát. 2011. óta néhány százalékkal jobban teljesítettem az indexnél, de 5 év túl rövid időtáv. 2032-ben, 20 évnyi eredményt lehet majd tárgyilagosan megítélni.

2016. november 9., szerda

Piaci mozgások a 2016-os elnökválasztás idején

Az Egyesült Államokban hamarosan véget ér a 2016. évi elnökválasztás. Ez a 4 évente bekövetkező esemény kellően jelentős hatással van a piacokra ahhoz, hogy szülessen belőle egy blogbejegyzés, archívum gyanánt. Fél évvel ezelőtt a Brexit hatásait is dokumentáltam, a kilépésre nem számított a piac, ennek következtében jelentős mozgásokat láthattunk.
A közvéleménykutatások az elmúlt hetekben vagy kismértékű, vagy jelentős mértékű Clinton győzelmet vetítettek előre. A várakozások szerint Trump győzelme esetén a részvénypiacok esésére és az arany emelkedésére számíthattunk, Clinton győzelme esetén pedig fordítva, a részvények rallijára és az arany esésére. A piac tulajdonsága, hogy a tényleges mozgások mindig eltérhetnek a várakozástól. A szavazás előtti néhány kereskedési napban a piaci árak kilengése megnőtt.


Az investing.com adatai szerint az S&P500 részvénykosár értéke a történelmi csúcsokról, 2190 pontról 2080 pontig esett, majd "Clinton-rally" keretében néhány nap alatt 2140-ig vágtázott. Az eséshez hozzájárult, hogy a kampány hajrájában az FBI újabb vizsgálatot rendelt el Clinton e-mail botrányaival kapcsolatban (ez Trump esélyeit növelte), aztán a szavazás előtt nem sokkal kijelentették, hogy a vizsgálat kedvező eredménnyel zárult Clinton számára.
Az alábbi néhány képet a piac állapotáról a választások közben, magyar idő szerint 20 óra 30 perckor készítettem. Az urnák túlnyomó részét magyar idő szerint másnap 0 órától 6 óráig zárták egyes államokban, vagyis itt még jópár órára voltunk bármiféle eredménytől:





A részvények fenn látható enyhe emelkedése, az arany és a kötvények enyhe esése egyértelmű Clinton győzelmet áraz.
Az alábbi képeket magyar idő szerint 4 óra 5 perckor rögzítettem, néhány választási részeredmény birtokában alkotta a piac:





A fenti mozgások közepesnek minősíthetőek, nem azt mondják, hogy "márpedig Trump győzött", de ennek esélyei jelentősen nőttek. Ebben az időben 272 forintot ért egy dollár (1.4%-ot erősödött a dollárral szemben), és 307 forint egy euró, ez 0.6% gyengülés az euróval szemben.
5 óra 21 perckor a részeredmények szerint az elektori szavazatok aránya Clinton javára 197-193. Innen még könnyen fordulhat az állás, hiszen a győzelemhez 270 szavazat szükséges.
5 óra 32 perckor fordult az állás, Clinton-Trump 197-222, és még 10 államból várják az adatokat.
5 óra 46 perckor így néz ki néhány néhány nemzetközi határidős részvénypiac:



Az adatok szerint az ázsiai piacokat kevésbé hatja meg az eredmény, mint Európát.
5 óra 55 perckor az elektori szavazatok aránya Clinton-Trump szerint 209-245. Ez már jelentős előny Trumpnak. Az alábbi képen látható 5%-os index esés már komolynak tekinthető.





6 óra 30 perckor Európa már ébredezik, és enyhe ellenirányú mozgás, azaz megnyugvás tapasztalható. A korábbi 5% esés már csak 4.3%.
9 óra 25 perckor szinte már nem is látható a hajnali sokk.



A 2%-os mozgás szinte említésre sem méltó. Kérdés, hogy mi várható a következő hetekben és hónapokban? Erre most is ugyanaz a válasz: nem jósolható meg előre. Papírforma szerint olcsón vásárolhatunk majd részvényeket, de ugyanúgy készen állok egy esetleges Trump rallyra is. A brexit jobban megdöbbentette a piacokat, a sokkot azonban még akkor is látványos nyári emelkedés követte.
17 óra 35 perckor az adatok nyugisak, mintha mi sem történt volna.


Kivéve a 30 éves amerikai kötvényt:


A fenti képen azt látjuk, hogy november 9-én (magyar idő szerint hajnalban, amikor még beijedtek Trumptól) először vásárolni kezdték a 30 éves kötvényeket, aztán pedig két kézzel szórni. Aki hajnalban 165,000 dollárért vett kötvényt, az most kerek 7 ezer dollár bukóban ül - de ez csak egy szélsőséges példa, lehet, hogy 3 nap múlva már 167-ig szalad az árfolyama. Közben 18 óra 30 percre a dollár megerősödött: 272 Ft-ról 280-ra drágult, az euró pedig 307 Ft-ról 306-ra gyengült. Az arany a hajnali 1330 $-ról 1277-re esett, így hamarosan vehetek egy csomaggal - bár ezt az esést a piac inkább Clinton esetére várta.
19 óra 23 perckor a 30 éves kötvények árfolyama már 156.7-ig esett. Nem vagyok kötvénypiaci szakértő (sem), de ez már előre jelezhet komolyabb folyamatokat. Ha a kötvények hozama növekszik, mint ma történt, akkor az növelheti a részvények iránti hozamelvárást is, ami a részvényárfolyamok csökkenésében mutatkozik meg.

2016. november 10. A fenn látható 30 éves kötvényárfolyam azóta 158.05-ről nem visszapattant, hanem tovább esett, 21 óra 31 perckor egészen 155.7-ig.

2016. október 19., szerda

Olajpiac 2014-2016. (2016. okt. 19.)

Ebben a bejegyzésben csak alapvető, közismert információkat összegzek, amelyek az olajpiaccal, és a mostani 31 $-os olajárral kapcsolatosak.
Az alábbi ábra az utóbbi tíz év árfolyamát mutatja:


Amint az látható, 2011-2014. között viszonylag nyugodt, 100 $ körül mozgott, és ez 2014. júniusában zuhanni kezdett. Másfél évvel később (azaz ma) csak 31 $ az ár. Miért van ez, és mi várható a jövőben? 
Ez főleg azért érdekel sokakat, mert olajipari, vagy ehhez kapcsolódó befektetéssel rendelkeznek, és az árak igen jelentősen befolyásolják a befektetésük piaci értékét is - ezúttal lefelé. A zuhanás okait rendkívül egyszerű meghatározni. Nem. Nem titkos háttérhatalmak, nem az arab sejkek, nem Kim Jong Un, nem Ferenc pápa és nem Orbán Viktor miatt van így. És a részletekben sem szabad elveszni. Az olajár azért ennyi, mert a kereslet és a kínálat viszonya ezt az árat indokolja. Kész. Azt hozzá kell tenni, hogy ez a szabály hosszútávon működik, rövidtávon a közhangulat vagy bármi más rángathatja az árfolyamot. Nincs olyan érdekcsoport, ami hosszútávon a világpiac trendjét képes lenne irányítani, vagy vele szembemenni. Az érdekelt fél vagy alkalmazkodik hozzá, vagy elpusztul.
Az EIA honlapján található statisztikákból megismerhetjük a főbb adatokat. Eszerint a Föld bolygón 2015. harmadik negyedévében átlagosan 96.91 millió hordót termeltek naponta, miközben 95.43 millió hordó volt az átlagos fogyasztás. Ez több, mint másfél millió hordó többlet minden egyes napra. Tekintsünk kicsit hátrébb, így alakultak a balanszok korábban:

2013q1: -0.4 (millió hordó; a negatív szám tehát túlkeresletet jelöl)
2013q2: -0.3
2013q3: -0.7
2013q4: -0.5

2014q1: 0.3
2014q2: 1.0
2014q3: 0.9
2014q4: 1.3

2015q1: 1.5
2015q2: 2.3
2015q3: 1.6
2015q4: 1.8
                 (supply minus demand)
2016q1: 1.2 (96.66-95.45)
2016q2: 0.1 (95.98-95.91)
2016q3: -0.15 (96.99-97.14)
2016q4: 0.4 (98.29-97.89)

2017q1: ?

Két túlkínálatos negyedév után, 2014. második félévében reagált a piac a változásra, és beindult a kíméletlen zuhanás. A többletből töltik fel a tartalékokat, és mostanság már arról szóltak a hírek, hogy pl. az USA-ban az utóbbi 80 évben nem volt ennyi tartalékolt olaj (1.18 milliárd hordó). Egyszerűen kifejezve: fuldoklunk benne, a csapból is olaj folyik, és a trendekből nem látszik, hogy ez gyorsan változni akarna. Itt tartunk most.
Zárójelben szót ejthetünk arról az arbitrázs ügyletről, melynek során a vevő az azonnali piacon olajat vásárol, és azt határidős piacon, vagyis egy jövőbeli időpontra adja el. [Ezen a honlapon] figyelemmel kísérhetőek a határidős árfolyamok, 2017. májusi szállításra 40 $-ért, 2022. decemberi szállításra már 50 $-ért kötöttek üzletet. Az [investopedia] tájékoztatása szerint egy tankerben 1 hordónyi olaj tárolása havi 1 $ környékén mozog. Eszerint, ha valaki több évig tárolna olajat tankerekben, azzal elérheti, hogy a tárolás költsége magasabb legyen, mint maga a vételár. Így az arbitrázs, és ami még fontosabb, a tárolás lehetőségei is erősen korlátozottak.
Hogy mi várható a jövőben, az nem egy nehéz, hanem egy megválaszolhatatlan kérdés. Ismét elővehetjük a kereslet-kínálat viszonyát, azon belül is annak önszabályozó mivoltát: minél nagyobb a kereslet, annál magasabb az ár, de annál többen igyekeznek növelni a kínálatot, hiszen jó pénz van benne. Ha az ár egyre alacsonyabb (mint most az olajnál), akkor egyre kevésbé éri meg csinálni, ezért sokan távoznak onnan, a kínálat ezért hosszútávon csökken. Az olajkitermelés költsége is különböző, technológiafüggő, értelemszerűen a legdrágább üzemeket függesztik fel először, jellemzően ilyen a palaolaj, olajhomok technológia. Elméleti kategória a "piaci egyensúly", ahol nagyjából megérné olajat termelni, de nem annyira, hogy a tőkeköltséget lefedje, s ezzel új kínálók sokaságát vonzaná. A kereslet-kínálat viszonyban azt is nézni kell, hogy a termék mennyire helyettesíthető. Az alacsony olajár az ezzel kapcsolatos szektorokra is kihatással van: földgáz, megújuló energiák. Bizonyosan csökken ezen területek beruházása is, hiszen ilyen olajár mellett nincs akkora szükség például napenergiára. A pénz nagy úr.
A helyzetet tovább bonyolítja a politikai kapcsolat. Egyes országok költségvetése túlzottan függ az olajprodukció adóbevételeitől. Ebben a Bloomberg cikkben fel is sorolnak néhány országot, és azt az olajárat, amire szükségük lenne, hogy tartani tudják a költségvetésüket. Ha ez nem sikerül, akkor a költségvetés megvágása ronthatja az ország politikai stabilitását, lakóinak közhangulatát. Ilyenkor történhet meg az, hogy ha az adott olajcég a politikai rendszertől függ (Oroszország, arabok, Venezuela), akkor a súlyos veszteségek ellenére növelhetik a termelést, mert szükség van a belőle származó adóbevételre. A veszteséges üzemelést az ügyfélkör minden áron való megtartása is indokolhatja, ahogy azt az OPEC országok ki is nyilvánították. Mindez természetesen nem folytatható a végtelenségig, mert egyre nagyobb pénzügyi és politikai feszültséget okoz.
Csökkenhet a kereslet is egy világgazdasági recesszió során, de az már nem oszt, nem szoroz a jelenlegi helyzetben, hiszen a kínálat egyébként is csökkenésre ítéltetett.
Ebben a drámában az előkészítés a 2011-2013-as nyugis időszak. A bonyodalom a 2014-ben megjelenő és megerősödő túlkínálat, a kibontakozás pedig azóta is tart. A tetőponton - amely néhány éven, esetleg hónapon belül eljő - talán néhány nagyobb olajcég csődje, tőkepiaci válság, vagy politikai krízis fordulhat elő. Utána is bármi lehetséges. Lehet, hogy az olajár kis időre leesik 5 $-ra. Lehet, hogy két év múlva már 200 $-ért adják. Az is lehet, hogy 3-4 évig beáll 20 $-ra. Talán csak egy szelíd verzió következik be, amelyben hamarosan meg kellene mutatkoznia az olajipari beruházások elmaradásának, aminek következménye a kínálat csökkenése, és a szektor helyrerázódása egy jövőbeli, ismeretlen egyensúlyi áron, talán 20-200, vagy 50-70 $ körül, amit az elemzők valószínűsítenek.
10%-nál többet semmilyen szektorba, így az energiaszektorba sem célszerű fektetni, ezzel tudjuk korlátozni az esetleges veszteségeket.

2016. január 22.: A 2015. IV. negyedévi balansz (túlkínálat) napi 1.83 millió hordóra sikeredett, vagyis tovább nőtt a túlkínálat. Egyetlen jó jel, hogy a kínálat most másodszorra mutat enyhe csökkenést 2013. I. negyedév óta (a túlkínálat növekedését a kereslet csökkenése okozta). Ha a kínálat az első negyedévben is csökken, azt jelentheti, hogy lassan megmutatkozik a termelői oldal alkalmazkodása. Meglátjuk. Két, fórumos tech elemző szerint az olaj alja 27.5 $-on megvolt, és innentől bull kezdődik olajban, néhány hónap, talán fél év múlva 60 dolláros maximummal. Nem építek TA-ra, de érdekességképp leírtam. A magam részéről örülnék, ha így történne. De ha mégsem, a stratégiám mindig, minden irányra készen áll.

2016. szeptember 28.: az OMR adatai szerint 2016. második negyedévére az olaj túlkínálata két éves mélypontra, 0.3 m hordóra csökkent. A trend biztató, de ez továbbra is túlkínálat. Az egyensúlynak előbb-utóbb illene negatív tartományba esnie, vajon ez bekövetkezik a harmadik, negyedik negyedévben? Kiderül. Ma született meg a hír, hogy az OPEC az olajkínálat 0.7 millió hordós csökkentéséről döntött. Ezzel a 80-as években is próbálkoztak, ám az egy idő után kudarcba fulladt.

2016. október 19.: Az EIA oldalán a Petroleum Balance Sheet táblázatban az amerikai készletek az alábbiak szerint alakultak (millió hordó, teljes készlet):

2016:
08/12: 2088 08/19: 2095 08/26: 2099
09/02: 2086 09/09: 2092 09/16: 2086 09/23: 2086 09/30: 2044
10/07: 2039 10/14: 2035 10/21: 2026 10/28: 2035
11/04: 2028 11/11: 2035 11/18: 2035 11/25: 2036
12/02: 2037 12/09: 2036 12/16: 2023 12/23: 2010 12/30: 2017
2017:
01/06: 2030 01/13: 2018 01/20: 2037 01/27: 2042
02/03: 2044 02/10: 2055 02/17: 2044 02/24: 2044
03/03: 2041 03/10: 2033 03/17: 2033 03/24: 2029 03/31: 2029
04/07: 2024

Forrás:
http://www.investing.com/commodities/crude-oil-streaming-chart
https://www.iea.org/oilmarketreport/omrpublic/
http://ir.eia.gov/wpsr/overview.pdf
http://www.bloomberg.com/news/articles/2015-11-30/oil-states-need-price-jump-to-balance-budget-opec-reality-check
http://www.cmegroup.com/trading/energy/crude-oil/light-sweet-crude.html
http://www.investopedia.com/ask/answers/060315/what-does-it-cost-barrel-oil-producer-store-inventory-supertanker.asp
http://www.cnbc.com/2016/09/27/oil-prices-climb-after-industry-data-shows-us-stocks-draw.html
https://en.wikipedia.org/wiki/1980s_oil_glut

2016. október 14., péntek

A Duna House 2016-os tőzsdei bevezetése

A Duna House ingatlanközvetítő újra nekifut a [tavaly meghiúsult] nyilvánossá válásnak. A bejegyzésben közérthetően igyekszem megvilágítani azt, hogy a részvény megvásárlója mit fog kapni a pénzéért cserébe, és mire számíthat a továbbiakban. A [tőzsdei bevezetések általános tudnivalóit] és kockázatait érdemes elolvasnod, ha úgy érzed, nem mozogsz otthonosan a kibocsátások világában.
Az első lépés nagyon egyszerű: át kell tanulmányozni, vagy legalább át kell futni a kibocsátási tájékoztatót. Ebből kiderül, hogy a DH 3 dolgot tesz: ingatlant közvetít, hitelt közvetít, ingatlant kezel. Eszerint főleg a lakáspiactól függ a teljesítménye, és mint tudjuk, a lakáspiac most pörög. A tőzsdei bevezetés gyakorlatilag nem is történhetne máskor, hiszen a korábbi tulajdonosok a cég legjobb áron való értékesítésére törekednek.
Alapesetben úgy néz ki egy részvényjegyzés, hogy az új befektetők új részvényt kapnak, a zsé pedig a vállalat eszközeit gyarapítja. A duna háznál és a Norbi Updatenél is egy korábbi tulajdonos adja (adta) el a részvényeit, majd e tulajdonos kevesebb összegért tőkét emel(t) a cégben. A tájékoztató szerint a jegyzés eredményétől függően 0.556 és 1.500 milliárd forint közötti összegben történik majd a tőkeemelés. A részvényeket a Medasev Holding Kft. adja el, és ők emelnek majd tőkét. A holding a két fivér tulajdona. A nyilvános értékesítés árfolyamtartománya 3,900-5,250 forint. Kedvezményes részvényeket is szétosztanak a jegyzők között, melyek árfolyama legfeljebb 10%-kal alacsonyabb a kialakult jegyzési árnál. A "kiszállást" jól mutatja, hogy a dolgozók 208 (azaz kettőszáznyolcz) forintért vásárolták ugyanezeket a részvényeket, befektetésük értéke hússzorosára emelkedik nemsokára. Ebben semmi rossz nincs, éltek a kínálkozó lehetőséggel.

A lényeg számunkra az, hogy a leendő DH részvény vásárló mit kap a pénzéért. Önkényesen kiragadtam néhány adatot a mérlegből és az eredménykimutatásból.
A táblázatban a BVPS a részvényre jutó könyv szerinti értéket jelenti, a TBVPS ugyanezt mutatja, de kivonva belőle a goodwillt (az immateriális javakat benne hagytam), az EPS pedig az egy részvényre jutó nyereséget jelenti. A "nyilazott" számocska pedig egy sima duplázást jelent, ami becslést ad a nyereségre, 2016. egészére vonatkozóan.
Az egyszerűség kedvéért két esettel számolok:
(a) Középszerű eset: 4500 Ft-ért jegyeznek 600,000 db részvényt nyílt és zártkörben összesen. Ez 2.7 mrd huf értéket ad, de a tőkeemelést 1.5 mrd huf értékben maximálták. E szabály szerint ugyanezen árfolyamon 333,333 db részvényt keletkeztetnek. Az új részvényszám tehát 3,493,333 darab. 
(b) Minimum jegyzés: 3900 Ft-ért 150,000 db részvényt jegyez a közönség. Ebben az esetben 0.585 mrd huf értékben emelnek tőkét, és 150,000 db részvényt keletkeztetnek a fenti áron. 3,310,000 az új részvényszám.

                  2012.  2013.  2014.  2015.   2015H1   2016H1
--------------------------------------------------------------
Goodwill            19     19     19     19                832
Immateriális j.     36     20     14     53                 85
Összes eszköz     1144   1141   2004   2951               5327
A. saját tőke      755    666   1179   1687               2374
     

Bevétel           1650   2066   2393   3065      1393     2153
Üzemi eredmény     374    538    788   1110       485      551
Adózott eredmény   346    487    735    967       424      453*
Részesedés átért.                                          481

3.49m db rv BVPS                                          1109
           TBVPS                                           871
             EPS                                           130 -> 260

3.31m db rv BVPS                                           894
           TBVPS                                           643
             EPS                                           137 -> 274

*részesedés átértékelés nélküli összeg

Lenyűgöző az eredménykimutatás számainak növekedése 2015-ig. 2016. első félévére az üzemi eredmény növekedése lassult, az adózott eredmény pedig szinte stagnált, ha nem számítjuk az egyszeri tételt a részesedés átértékeléséből. Az átértékelés sarkítva körülbelül olyan, mintha azt mondanád, hogy kerestél kétmillió forintot, mert a lakásod most ennyivel értékesebb, mint tavaly. Az eszközoldalon megjelent egy izmos mértékű goodwill, ami a lengyel Metro House felvásárlásából adódott. Ha szigorúak akarunk lenni, kivonhatjuk az egy részvényre jutó saját tőkéből, de nem kötelező. Azt viszont látni kell, hogy a mérlegfőösszeg a saját tőkéhez képest is hízott, tehát az idegen tőke aránya jelentősen nőtt.
Átlagos esetben a részvényes egy db részvénnyel hozzájut 1109 Ft, vagy goodwill nélkül 871 Ft saját tőkéhez, gyenge jegyzés esetén 894 v. 643 Ft saját tőkéhez. Az év egészére vetítve pedig 260 v. 274 Ft nyereséghez.

Jó. Akkor most mennyi az annyi?
(a) Leginkább konzervatív hozzáállással nem vagyunk hajlandóak egy részvényért sokkal többet adni, mint a rá jutó anyagi eszköz, és ez esetben kb. 600-1200 Ft-ot ér nekünk egy részvény. Saját magam ebbe a kategóriába tartozom. A várakozásokért itt nem fizetünk egy vasat sem, és a kockázat jóval alacsonyabb, ám ennyivel kisebb az esélye, hogy valaha idáig esik az árfolyam. A dolgozók 208 Ft-os vásárlását ezért jó döntésnek tartom. A konzervatív hozzáállást erősíti, hogy 2009. óta emelkednek a részvénypiacok, és jó esély mutatkozik egy legalább közepes mértékű korrekcióra. A lakáspiaci szektor sem fog mindig száguldani, és a politikai kockázatok miatt is érdemes diszkontot számolni az üzletrész értékére. Ezek csak feltételezések, a jövő nem jósolható meg. Fel kell tenni azt a kérdést is, hogy ha a piacon több ezer cég részvényei érhetőek el, szükséges-e itt és most pont ebbe beszállni?
(b) Ha azt mondjuk, hogy hajlandóak vagyunk az eszközökért többet adni, és 8 p/e rátával számolunk ennek ellensúlyozására, akkor kb. 2000 Ft-os vételi árat kapunk. Ez még mindig ésszerű árazás, de itt erősen feltételezzük, hogy a nyereség nem esik vissza. Az árban már megjelenik a várakozás.
(c) Átlagos vevőként azt mondhatjuk, hogy "Ohh, hát itten növekedés van, kérem szépen", és azt várjuk, hogy 2017-ben már (például) 350 Ft lesz a nyereség, következő évben 500 Ft, és így tovább. Aki a [Norbi Update] papírnál is ezt várta, csúnyán ráfázott. A részvény 1000 forintos árfolyama mára 200 forintra csökkent. A Doktor House Duna House persze nem Norbi, de azt a világon senki sem garantálja, hogy a következő években is ilyen ütemben fog javulni az eredmény. Recesszió vagy más esemény következtében akár veszteségessé is válhat a cég. Aki optimista, és megfizeti a növekedéssel kapcsolatos várakozás igen borsos árát, az bizonyosan vásárolni fog a 3900-5250 Ft-os áron is. Jó forgatókönyv esetén megtérülhet a befektetése, de ez csak utólag derülhet ki.

Források:
https://bet.hu/newkibdata/122503416/Duna_House_Nyrt_Tajekoztato__2016_okt.pdf

2016. október 12., szerda

Hadiipari társaságok félbehagyott áttekintése

A portfólió változatosabbá tétele érdekében úgy döntöttem, hogy képbe hozom magamat a hadiipari (vagy ahhoz szervesen kapcsolódó) vállalatokat illetően, és megfelelő árazás esetén vásárolok is valamelyikből. Mint a cím is sugallja, az áttekintést az elején félbehagytam, mert már az első adatok elárulták, hogy a saját befektetési módszerem szerint mindegyik kiesett a vásárlásra alkalmas halmazból.
A táblázatban a Price10y oszlop egy kis magyarázatra szorul. Az elmúlt 10 évből írja le a fontosabb maximum és minimum árfolyamokat (nem pontos adatok, grafikonról néztem le szabad szemmel), az utolsó szám pedig a mostani árfolyam. A Lockheed számsora azt mutatja, hogy 10 évvel ezelőtt 90 $-on forgott, ez 71-ig süllyedt, majd onnan 250-ig emelkedett, most pedig 230 $-ért forgalmazható. A táblázat utolsó 3 vállalata csak részben kapcsolódik az aerospace & defense szektorhoz.

Név            P/B Div Mcap  P/E Price10y
----------------------------------------------
Lockheed M    23.6 2.8 70.3 17.5 90-71-250-230
United Tech    2.9 2.6 82.7 14.5 60-70-40-117-87-98
Boeing       145.0 3.1 83.0 13.5 82-30-150-133
Northrop Gru   6.8 1.6 38.0 18.0 60-30-150-133
General Dyn    4.2 1.9 45.0 14.8 75-90-41-150
Raytheon       3.9 2.1 40.0 17.4 52-65-38-140
Textron        2.0 0.2 10.2 13.1 45-70-5-36

Science App    8.5 1.8  3.0 24.1 30-50-40-66
Oshkosh        2.1 1.1  3.9 12.9 50-6-58-53
Honeywell      4.3 2.2 80.2 14.6 44-50-27-115-105

Még a vizsgálat előtt úgy döntöttem, hogy eltekintek az alacsony p/b követelményétől. Ez alapján például megvehetném az Oshkosh járműgyártót, a "csak" 2.1-es p/b-vel. Még a 13-as p/e értéke is elviselhető. Az árfolyama azonban a válság óta közel tízszereződött. Nincs akadálya a további árfolyam emelkedésnek, azonban ezek az adatok fokozott népszerűséget sejtetnek, ami az értékalapú befektetőnek inkább elrettentő jel. A legutóbbi év 11%-os tőkearányos megtérülése (amelyet a táblázatba már nem is írtam be) nem indokol kétszeres prémiumot. A korábbi években jobb megtérülést mutatott, de 2009-ben óriási veszteséget közölt, tehát működése ciklikusnak tekinthető. 
A legtöbb társaság a történelmi árfolyamcsúcs közelében tartózkodik, miközben sehol nem látni egy csábító 0.6-os p/b-t, vagy 5-ös p/e arányt.  A piac jelenlegi állapotában, a saját módszerem szerint nem látom értelmét további vizsgálatnak.

Forrás:
financials.morningstar.com

2016. október 2., vasárnap

Nyugdíj megoldások

Hazánkban nagyjából kéthetente érkezik egy hír a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságáról. A hírek alatti kommentekből kiderül, hogy sokan ezt csak a biztosítók reklámfogásának tartják, véleményük szerint így akarnak az egyszerű emberektől minél több pénzt beszedni, majd azt túlzottan magas kezelési költségek mellett, de túl alacsony hozammal kezelni, esetleg "eltőzsdézni". Az elmúlt 26 év kisebb-nagyobb pénzügyi botrányai után ez a keserű álláspont teljesen érhető, de ezen a ponton nem szükséges leragadni.
Térjünk vissza a kezdeti problémára: Az a cél, hogy idős korban munkavégzés nélkül is meg lehessen élni valamiből. Ennek egyik forrása a jövedelem, de nem munkából származó jövedelem, másik forrása pedig a megtakarítás. Az első forrás, tehát a nem munkából származó jövedelem egyik legfőbb eleme az emberi közösséggel kapcsolatos azon - teljesen jogos - elvárás, hogy ha az egyén aktív korban hozzájárul a közösség értékeihez, akkor ez a közösség később megadja neki a méltóságteljes időskort. Ezen elgondolásra alapozva született meg az állami nyugdíjrendszer. A rendszer hátránya, hogy a nyugdíjat mindig az aktuális befizetésekből fedezik, vagyis az egyénnek a korábban befizetett nyugdíjjárulékai és a később kapott nyugdíja között csak jogi, de nem pénzügyi összefüggés mutatkozik. A jogi összefüggés alatt azt értem, hogy az aktuális törvényi szabályozás fogja eldönteni, hogy az egyén mennyi nyugdíjat fog kapni.
2016-os nyugdíj kalkulátor szerint egy mai pályakezdő
23 évesen, 100,000 Ft nettó fizetéssel havi 55,900 Ft nyugdíjra,
23 évesen, 200,000 Ft nettó fizetéssel havi 108,800 Ft nyugdíjra,
23 évesen, 300,000 Ft nettó fizetéssel havi 155,800 Ft nyugdíjra lesz jogosult.
100,000 Ft nettó fizetés mellett kb. 15,000 Ft,
200,000 Ft nettó fizetés mellett kb. 30,000 Ft, 
300,000 Ft nettó fizetés mellett kb. 45,000 Ft nyugdíjjárulékot kell fizetnie.

Az alábbiakban egy elméleti modellt mutatok be. A modell egyrészt ésszerű, megvalósítható adatokkal számol, másrészt pedig - mint minden modellbe, ebbe is - ezerféle módon bele lehet kötni. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a nyugdíjkorhatár 68 év lesz a jövőben, valamint azt, hogy a modell szereplői 23 éves koruktól dolgoznak, és a reálkeresetük állandó marad, tehát az inflációhoz képest nem emelkedik a fizu, nem építenek karriert. Tegyük fel, hogy valami csoda folytán választhatnak, hogy (a) az eddigi rendszer szerint fizetik a járulékot és kapják a fenti nyugdíjakat, vagy (b) lemondanak a nyugdíjukról, nem fizetnek járulékot, ám a járulék összegét egy saját számlán kötelező gyűjteniük. A számlán lévő pénzt tetszés szerint fektethetik értékpapírokba, a hozam pedig adómentes, ahogy ez tartós befektetési számlán (TBSZ) működik. Az egyszerűség kedvéért kétféle befektetéssel számolok. Az első fajta 3%-os reálhozamot, azaz inflációtól független (vagy 0% inflációval számoló) hozamot adó vegyes (kötvény + részvény) befektetés. A másik 7%-os reálhozamot adó részvényindex-befektetés, Ez utóbbi esetében az észak-amerikai magángazdaságba, konkrétabban 500 nagyvállalatba fektetik a tőkét. Természetesen más kontinensek/országok részvénykosarai is kiválaszthatóak.
A megtakarítás kalkulátor eredményei 45 évnyi befizetéssel számolva:
Havi 15 ezer forintos befizetés után, 68 évesen rendelkezésre álló tőke 3% reálhozam esetén: 17.1 millió Ft. Ugyanez 7% hozamnál: 55.0 m Ft
Havi 30 ezer forintos befizetés és 3% hozam eredménye: 34.3 m Ft, 7% esetén 110 m Ft.
Havi 45 ezer forintos befizetés és 3% hozam eredménye: 51.5 m Ft, 7% esetén 165.1 m Ft.
Ilyen hosszú távon az indexbefektetés a legcélszerűbb, nyugdíjasaink tehát 55-165 millió forintig terjedő tőkével indítják nyugdíjas éveiket. A 3 alany tőkejövedelme, ami az előbb felsorolt tőke összegekből adódik, szintén 7% átlaggal számolva 3.85 millió, 7.7 millió, valamint 11.6 millió forint évente. Hónapokra lebontva ugyanez: 321 ezer, 641 ezer, 962 ezer forint.
Állami nyugdíjasunk nettó 100,000 Ft aktív keresete után 0 Ft tőkét, de havi 55 ezer forint nyugdíjat kap, míg öngondoskodó társa 55 millió forint tőkével és havi 321 ezer forint átlagos tőkejövedelemmel rendelkezik. 
A harmadik (az aktív korában havi 300,000 Ft-ot kereső) állami nyugdíjas 0 Ft tőkét és 155 ezer forint nyugdíjat kap. Öngondoskodó társának 165 millió forint tőkéje képződik, melyből átlagosan havi 962 ezer forint tőkejövedelemre tesz szert. Anyagi helyzete hozzájárul a jobb életminőséghez azáltal is, hogy az állami egészségügyi ellátás helyett meg tudja fizetni a minőségi magánellátást.
Öngondoskodó alanyunk 45 éves munkaviszony előtt is befejezheti munkavégzését, ez esetben az összegyűjtött tőke, ebből adódóan tőkejövedelme is alacsonyabb lesz. Ezt kompenzálhatja azzal, hogy aktív keresetének jóval nagyobb részét takarítja meg.
Öngondoskodás esetén a nyugdíjprobléma a rokonság egyetlen generációja alatt megoldódik, hiszen a felhalmozott tőke (+ a tőkejövedelem!) halál esetén az örökösöké. Az utódok gondozásában a tőke tovább halmozódik jóval magasabb bázisról, ami azt jelenti, hogy a tőke összege és a tőkejövedelem is sokkal magasabb lesz, szétosztás után is.
Állami nyugdíj esetén az állam nem csupán elherdálja, korrupció formájában ellopja a tőkét, hanem a rossz hatékonyságú TB ellátás keretében a lehetőségekhez képest rontja az életminőséget, rövidíti az élettartamot. Az utód ebben az esetben nem örököl nyugdíjcélú tőkét és tőkejövedelmet. Öngondoskodás hiányában az alanyok és az alanyok utódai tekerhetik a mókuskereket tovább, és tovább, és tovább, és tovább.

Egyéb megoldásoknak (nyugdíj előtakarékossági számla, önkéntes nyugdíjpénztár, befektetési életbiztosítás) nem vagyok híve, habár ezek némelyike adókedvezménnyel jár. Sokkal egyszerűbbnek tartom tartós befektetési számlára (TBSZ) halmozni és azon kezelni a tőkét. Ez utóbbi szabadabb, könnyebben mozgatható, könnyebben változtatható, adómentes, korábban hozzáférhető és olcsóbb is. Nagy valószínűséggel ez utóbbi fogja adni a legnagyobb mértékű tőkejövedelmet is. A magasabb hozam főleg részvényindex-követés, vagy nagyon magas részvényarány esetén várható.

2016. szeptember 30., péntek

Egy percben egy részvényről: Flowers Foods Inc.

A bejegyzést csoporttagunk, Somfalvi László írta, köszönjük.

Tények:
Név: Flowers Foods Inc. (FLO: NYSE)
Tevékenységi kör: Csomagolt pékáru gyártás és kereskedelem
Székhely: Thomasville, Georgia, USA
Működési területek: USA
Árfolyam: 15.09 USD
10 év árfolyamtartománya: 8-28 USD
Piaci érték: 3.15 b USD
Piaci érték / saját tőke: 2.74
Osztalékhozam: 4.21 %
Árfolyam / nyereség: 17.3
Forward P/E: 15.63
5 éves átlagos tőkearányos megtérülés: 17.69 %
2015. tőkearányos megtérülése: 15.6 %
3 éves átlagos free cash flow (2006-2008): 0.34 USD/részvény
3 éves átlagos free cash flow (2013-2015): 0.99 USD/részvény

Magánvélemény (Somfalvi László):
Negatívumok:
A társaság összetűzésbe került az USA Munkaügyi Minisztériumával a cég fizetési gyakorlata miatt (nagyon dióhéjban) és fennáll a veszélye egy vaskos bírságnak valamint 2014 óta EPS alapon alig nőtt a nyeresége.
Pozitívumok:
Free cash flow alapon 2014 óta több, mint 50%-al többet termel részvényenként és ez utóbbi tény engem jobban megnyugtat, mint amennyire elszomorít, hogy a számviteli eredménye „valószínűleg ideiglenesen” stagnál. Az elemzők a következő 5 évre átlagosan 8.3% egy részvényre jutó nyereségnövekedést várnak évente. A cég osztalékfizetési gyakorlatát figyelembe véve pedig hasonló vagy ettől csak kismértékben eltérő osztalékemelési ütem várható (15 éve fizet folyamatosan emelkedő osztalékot, amit az elmúlt 10 évben átlagosan 17.5%-al, az elmúlt 5 évben pedig 10.5%-al növekedett)
A bennfentesek a jelenlegi árfolyam környékén szeptember hónap során többször is vásároltak, összességében közel 1 millió USD értékben. Ha ez nem is biztosíték semmire, de mindenesetre értelmezhető a bizalom jeleként. 
Szóval kockázat az van benne bőven az esetleges bírság miatt, aminek a mértékét nem lehet előre megjósolni, de ezt a megfelelő portfólió súlyozással lehet mérsékelni.

Magánvélemény (Ivanov Tibor):
A cég első átfutásra elég jónak tűnik, és élelmiszeripari vállalatokból is szeretnék vásárolni a jövőben. Nekem azonban továbbra is fontos az alacsony p/b mutató, így ez a vállalat nem válik jelöltemmé.

Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Flowers_Foods
http://www.investing.com/equities/flowers-foods-chart
http://finviz.com/quote.ashx?t=FLO
https://ycharts.com/companies/FLO/return_on_equity
http://financials.morningstar.com/ratios/r.html?t=FLO&region=usa&culture=en-US

2016. szeptember 26., hétfő

Deutsche Bank

2016. szeptember 26. Mondjak egy jó viccet? A világ (mérlegfőösszeg szerinti) 11. legnagyobb, egyben Európa 4. legnagyobb, egyben Németország legnagyobb bankja mindössze kétszer akkora piaci értékű, mint az OTP. Vagyis a piac szerint 2 OTP = 1 DB (a cikkem alapján a portfolio.hu hírszerkesztői is felismerték ugyanezt). Hogy is van ez?

Név        Mfőösszeg    Saját tőke    Piaci érték
-------------------------------------------------
D. Bank    1,803 b €      66.5 b €       14.4 b €
OTP           35 b €       4.2 b €        6.7 b €

Érzékeled? A számok alapján látható, hogy a behemót Deutsche Banknak vigyáznia kell, hova lép, nehogy véletlenül széttapossa a kis OTP-t. És mégis, míg dicső országunk aprócska bankját kedveli a piac, addig a DB-nek épp a sírját ássák. Történik ez azért, mert a DB egyelőre veszteséges, és szénné akarják bírságolni a balhéi miatt. A befektetői társadalom legyint, hogy majd a német állam úgyis a hóna alá nyúl, ha gáz van, ezért már Merkelnek is nyilatkoznia kellett, hogy "gyerekek, nem mentjük meg ezt a pénzintézetet". Nem is mondhatna mást, különben elkezdenék kommunistázni.
Ha a piac egy létező személy lenne, akkor azt mondaná a DB árfolyamán keresztül, hogy "fiam, ennek a banknak vége". Az árfolyam jelenleg 10.66 €. 10-ből 3 gazdasági hír a DB-vel foglalkozik. A spekuláns énem előjött belőlem, ugyanis amikor már a végletekig népszerűtlen egy normális számviteli adatokkal rendelkező cég, akkor érdemes lehet beszállni olyan kis összeggel, amelynek TELJES elvesztését egy legyintéssel elviselnénk.
A kockázat magas. Egy esetleges komoly pánik, tartós bizalomvesztés, pénzügyi válság során az árfolyam leeshet 1, vagy 0.1 €-ra, ekkor tőkét emelnek (vagy felvásárolják és/vagy szétdarabolják, bármi szóba jöhet, ha oltani kell a tüzet), és akik 10 €-n vettek, azok búcsút mondhatnak a befektetett tőke 90-99 %-ának. Az amerikai AIG árfolyama 2008-ban 1200 $-ról esett 11 $-ra, tehát nem kell messzire mennünk példákért. Egy DB csődöt legalább annyira megemlegetnénk, mint annak idején a Lehmant, katasztrofális hatással járna.
Pozitív forgatókönyv esetén a bank a 16 milliárd dollárosra belengetett bírságot megúszná 5-10 milliárddal, a nettó eredménye néhány éven belül pozitív tartományba kerülne, és 5 év alatt a 10 € árfolyam osztalékokkal együtt 50 €-ra, vagy még magasabbra emelkedne. Ez is lehetséges. Ebben az esetben élethosszig untathatjuk a szakmabelieket a történetünkkel a vérzivataros időben szerzett DB részesedésünkről (negatív kimenetelnél persze mélyen hallgatunk).

2016. szeptember 27-én a tőkém 0.4%-áért, darabonként 10.7 €-ért vásároltam DB-t, alapesetben korlátlan időtartamra. Negatív kimenetel esetén kellően csekély tőkét kockáztattam. A leginkább pozitív, de még életszerű verzióhoz 3 előnyös feltételt látok szükségesnek: (a) A bank megússza 10 b $ alatti bírsággal, és idővel megnyugszanak a kedélyek. (b) A következő 5-10 évben nem következik be súlyos pénzügyi válság, legfeljebb 1-2 "sima" recesszió. (c) A bank saját tőke arányos megtérülése fokozatosan 5 és 10 % közé emelkedik a következő években. E 3 feltétel teljesülésekor 10 éven belül az árfolyam és a kifizetett osztalék összege akár 100 €-ig emelkedhet. A legvalószínűbbnek azonban azt tartom, hogy a kedélyek megnyugszanak, és bár kialakulnak válságok, a bank el tud érni 4-5% tőkearányos megtérülést. Ebben az esetben 10 éven belül bátran lehet számolni 50 €-val az árfolyam és osztalék összegét illetően. De továbbra is él a 0.1 €-s kellemetlen lehetőség is.
2016. október 19-én a részvény árfolyama 12.54 €-n zárt. A bruttó 17% hozam nem azt jelenti, hogy igazam volt, hanem pusztán annyit, hogy a piac most adott egy lehetőséget arra, hogy szerény haszonnal kiszálljak. A lehetőséggel nem élek. Továbbra is él a kedvezőtlen verzió, előfordulhatnak újabb mélypontok, annak ellenére, hogy most jótékony csend honol az európai bankszektor körül. Most senkit nem érdekelnek a bankok.
2016. december 6-án az árfolyam 16.18 €, vagyis több, mint bruttó 50% hozam keletkezett már. Senki nem kifogásolhatja, ha valaki 3 hónap után ekkora hozamot zsebre tesz, és feláll az asztaltól. Én nem adom el, mert továbbra is arra számítok, hogy lassan nyereségessé válik a bank, ebben az esetben az árfolyamot jóval magasabb szintre várom.
2016. december 16-án mégis eladtam a DB részesedésem 18.4 €-ért. Bruttó 72% hozam keletkezett 3 hónap alatt. A hirtelen jött nagy hozam, illetve a portfólióm karbantartása tette szükségessé az eladást. Nem tartom kizártnak, hogy később visszavásároljam, és maradtak még bankjaim, melyek részt vehetnek a további emelkedésben.
2017. január 3-án a részesedést 17.28 €-ért vásároltam vissza. Ezt a bejegyzést a továbbiakban nem frissítem.

Habár a blog fejlécében olvasható, itt külön kiemelném, hogy az olvasottakra semmiféle befektetési döntést ne alapozz, ha segítségre van szükséged, akkor befektetési tanácsadóhoz kell fordulnod.

Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_largest_banks
http://financials.morningstar.com/balance-sheet/bs.html?t=XBER:DBK&region=deu&culture=en-US

2016. szeptember 25., vasárnap

Öt filmgyártó vállalat áttekintése

A [részvénykiválasztási elveim] (a 18. pontban) megengedik, hogy úri passzióból néhány olyan részvényt is tartsak, amelyek finoman szólva nem alkalmasak a Benjamin Graham tanácsai szerinti beválogatásra.
Sok mindent szeretek, szeretem az értékpapír elemzést, szeretem az amerikai filmeket. Ez a két terület két módon tud összemosódni: az egyik a [tőzsdei filmek] favorizálása, a másik pedig üzletrész vásárlása amerikai filmgyártó vállalatokban. Úgy döntöttem, ránézek a kínálatra.
A Wikipédián megkerestem a listát a filmgyártókról, és ezt összefésülve az ft.com screenerével öt társaságot találtam: Walt Disney (DIS), Viacom (VIAB, ez a "B" sorozat), Time Warner (TWX), Twenty-First Century Fox (FOX, ez is "B" sorozat), Lions Gate (LGF). Az öt vállalat megannyi leányvállalattal bír, a filmek elején feltüntetett gyártók egy része (Marvel, New Line Cinema, Paramount) hozzájuk tartozik. Más gyártók, mint Universal, Metro-Goldwyn-Mayer, Orion, Miramax, Dreamworks a tőzsdén közvetve érhetőek el, talán még a Comcast lenne ide sorolható hatodik vizsgálandó elemnek. A morningstaron megnyitottam őket. Feljegyeztem néhány számot róluk egy papírra, és az egyszerűség kedvéért pirossal húztam alá az általam problémásnak, kékkel pedig a kedvezőnek tartott tényeket. A cél pusztán annyi volt, hogy relatív gyorsan megmutatkozzanak a gyenge és erős pontok. 
A feljegyzett tények: osztalékhozam, piaci kapitalizáció, p/b arány, fw p/e arány, 10 éves árfolyam aljak és tetők, bevétel 10 éves alakulása, op margin 5 éves alakulása, payout tartomány az utóbbi 2-3 évből, bvps 10 éves alakulása, roe 5 éves alakulása, a kötelezettségek 5 éves alakulása, a részvényesi vagyon 5 éves alakulása. A tevékenységi körből adódóan az immateriális javakat nem jegyeztem fel, elég nagy mindegyiknél. Következzék néhány szöveges megállapítás:

Walt Disney: a piaci értéke mindegyiküknek, így ennek is többszöröse a saját tőkéjének. Ez a legnagyobb társaság (a Comcast mellett) az összes közül, talán ennek is köszönhető, hogy a megtérülése ennek a leginkább kiegyensúlyozott, de a legalacsonyabb is. Az árfolyam a tíz éves csúcsa közelében jár, a mérleg alakulása és a bevétel alakulása viszonylag normálisnak mondható. Óriási méretei ellenére növelni tudta az op marginját. Alacsony az osztalékhozama, de azt kényelmesen tudja tartani. 
Viacom: Magasabb az osztalékhozama, amihez megfelelő a payout ratio, de a saját tőke apad, a kötelezettség növekszik. A 10 éves bevétele kevésbé növekedett, mint az előző cégnél, de ez is jobb, mint a Time Warner esetében, és a margint is tartja. Apadó saját tőkéhez mérten a roe is megugrott, 25%-ról 53%-ra. A saját tőke több, mint fele 5 év alatt elszállt, viszont az fw p/e egy kedvező 8-as. Az árfolyama a korábbi csúcs kevesebb, mint felére esett
Time Warner: a második legnagyobb társaság, így ennek roe-ja is relatív stabil és alacsony. A saját tőke és a bevétel is a 10 év során majdnem feleződött már, de a marginja nőtt. Az árfolyam majdnem a történelmi csúcsán helyezkedik el. Osztaléka gyenge, de stabil.
Twenty-First Century Fox: A bevétel és a saját tőke a 10 év alatt alig csökkent, viszont 5 év alatt az utóbbi feleződött. Ebből következően kissé csalóka módon saját tőke arányos megtérülés nőtt, a margin viszonylag stabil. Osztalék felfüggesztéstől itt sem kell tartani.
Lions Gate: A többihez képest törpe, fiatal cég, gyenge osztalékhozammal. Az árfolyama feleződött, a roe gyengül, viszont cserébe a bevétel növekszik, a részvényesi vagyon (és ezen belül az eredménytartalék is) pedig negatív tartományból szépen feljött. A marginja igen gyenge, de talán lehet bízni benne, hogy ráncba tudja szedni. A gyenge margin miatt az osztalékát nagy eséllyel felfüggesztheti, érdemes 0%-kal számolni.
+1: Comcast: Annyiban hasonló a Walt Disneyhez, hogy óriási a mérete, növelte a bevételét, növelte a saját tőkéjét, a megtérülése 13-15% a saját tőkéhez képest, ám ezért 3x árat kell fizetnünk, vagyis a hozamelvárás alacsony. Az op marginja stabil, az árfolyama a csúcsa közelében jár. Nyugis behemót, az osztalékfizetésével nem lesz gond.

E néhány adatból látható, hogy egyik sem klasszikus value kategória, a teljesítményhez és állapothoz képest elég drágák. Az elmúlt évek bull piacában az árfolyamuk többszöröződött annak ellenére, hogy némelyik vállalat saját tőkéje és bevétele is zsugorodik. 
Szubjektív értékelésem szerint az ötödik helyezést a Timer Warnernek adnám. Szerepet játszott az erősen csökkenő bevétel és saját tőke, valamint az ehhez képest történelmi csúcs közeli árfolyam. Ezt az általa felmutatott legjobb p/b érték sem ellensúlyozza. Negyedik helyezettem a 21th C Fox, csökken a bevétel, esik a tőke, és még ehhez képest is esik a megtérülés. Bronzérmes a Viacom, és bár itt is zuhan a saját tőke, de legalább nőtt a bevétel, elég magas az osztalékhozam, és már jó nagyot esett az árfolyam. Ezüstérmesem a Walt Disney (és holtversenyben a Comcast) a stabilitása és kiegyensúlyozottsága miatt, a magas ára ellenére. Az aranyat pedig spekulatív okokból a Lions Gatenek adnám, az aprócska vállalat előtt nagy jövő állhat. Nő a saját tőkéje, nő a bevétele, az árfolyama pedig már feleződött. Ha a cég éretté válik, talán a margint is stabilizálni tudja.

2016. szeptember 21., szerda

Egy percben egy részvényről: Heineken

Tények:
Név: Heineken NV (nem tévesztendő össze a Heineken Holding NV-vel)
Ticker, piac: HEIA, AEX
Tevékenységi kör: sörgyártás
Székhely, működési területek: Hollandia, globális
Árfolyam: 78.24 €
10 év árfolyamtartománya: 20 - 84 €
Piaci érték: 44.6 b € (megfelelő)
Piaci érték / saját tőke: 3.3 (stratégiától függően kedvezőtlen)
Osztalékhozam: 1.77 % (gyenge, közepes)
Árfolyam / nyereség: 19.7 (középszerű)
5 éves átlagos tőkearányos megtérülés: 16 % (kiváló, árfolyamhoz képest középszerű)
2015. tőkearányos megtérülése: 15 %

Magánvélemény:
Tőkeorientált befektetőnek ezen az áron drága, nem vennék belőle. A túl magas P/B-hez a 15 % ROE akkor lenne remek, ha ezt a megtérülést még minimum 10 évig megtartaná. Erre nem kevés esély mutatkozik, de az ellenirányú esélyek is komolyak, hiszen 10 év alatt igen sok minden történhet.

Források:
http://markets.ft.com/data/equities/tearsheet/summary?s=HEIO:AEX
http://www.morningstar.com/stocks/xams/heia/quote.html

2016. szeptember 11., vasárnap

Az állam 2011-es MOL vásárlása

Emlékszünk még arra, hogy 2011-ben a magyar kormány megvette a MOL 21.22%-át a Surgutneftegas orosz olajcégtől? Akkoriban elég nagy balhét csaptak belőle, de nem is a politikai indíttatásra hivatkoztak, hanem arra, hogy az állam az árfolyamesés miatt "bukott" a MOL paketten. Kezdjük a tényekkel:
Vásárlás időpontja: 2011. május 24.
Eurhuf árfolyam 2011. május 24-én: 270
Megvásárolt részvények darabszáma: 22,179,488
Vételár: 1.88 milliárd €, vagy 507.6 mrd huf
Egy részvényre jutó vételár: 22,886 huf.
Az árfolyam a bejegyzés írásakor, 2016. szeptember 11-én: 17,285 huf.
A legtöbb tudósító nem vette számításba a birtokba vétel időtartamát. A vásárlást stratégiai célokkal magyarázta a vevő, azaz a részesedéssel nem daytradelni akart Kormány, hanem évtizedekig, vagy örökre birtokba venni azt. Így azon rugózni, hogy fél vagy egy év után a csomag piaci értéke mennyit ér, szélsőséges eseteket leszámítva értelmetlen. Szélsőséges esetnek tarthatnánk azt, hogy az árfolyam később 12 ezer forint alá is leesett, de a tőkepiacokon ez nem számít annak.
A tudósítók nem foglalkoztak a részvényesnek az osztalékra való jogosultságával sem, mely forintban mérve így alakult eddig: 2011-ben: 0 huf, 2012-ben: 454.54 huf, 2013-ban: 462.16 huf, 2014-ben: 590.16 huf, 2015-ben: 485.49 huf, 2016-ban: 567.00 huf. Ha továbbra is bukót akarunk számolgatni, akkor a kifizetett osztalékok + a mai piaci ár összesen 19,844 Ft-ot tesz ki, ami már csak 3,000 Ft körüli veszteség részvényenként. A számítást nem bonyolítom azzal, hogy a kapott osztaléknál újrabefektetést feltételezünk valamilyen eszközbe. A veszteség pedig nem realizált. Ha az olajcég életben marad, és egy későbbi kormányzat nem adja el a csomagot, akkor a befektetés hasznosnak fog bizonyulni. A jelenlegi folyamatokat előre vetítve néhány éven belül "nyerőbe fordul", igaz, hogy a valóság gyakran másképp alakul, mint a tervek.
A célt egyébként a Surgut nélkül is el lehetett volna érni, hiszen a csomagot a piacon is össze lehet vásárolni. 22 millió részvényt napi 50 ezer darabos forgalom mellett jópár évig tartana megszerezni, de legalább nem terhelné meg egyszerre a költségvetést. Érvényesülne a költségátlagolásos módszer, vagyis a vásárlás a legmélyebb árfolyamokon is folyamatos lett volna (ha emelkedne az árfolyam, akkor pedig drágább a vásárlás, ezt előre nem lehet kiszámolni). Érvényesül ez a hatás annak ellenére, hogy az állam ilyen mértékű kereslete árfelhajtó hatású.
A csomag vételára számviteli szempontból nem bomba üzlet, de korrektnek mondható. 2011. év végén egy részvényre 15,748 Ft eszköz jutott, valamint 1521 Ft egy évnyi nyereség. Két faék egyszerűségű értékelési forma szerint ez 15 P/E, illetve 1.45 P/B rátát ad. Az első érték középszerű, a másik kicsit kedvezőtlen. 2016. második félévében 14,711 Ft saját tőke és 1,657 Ft 6 havi (tehát csak fél évi) nyereség mutatható ki.
Számításba vehetnénk azt is, hogy szeretett hazánk mennyiért és milyen állapotban lévő olajcéget privatizált annak idején. Erről nincsenek információim, így nem tudok véleményt írni róla. Ha 2011-ben stratégiai okból vette a MOL-t, akkor a stratégiai értéket is figyelembe kell venni, amely számomra abszolút ismeretlen. Ha pedig befektetéseket akar birtokolni az állam, akkor a Norvég Állami Nyugdíjalaphoz hasonló konstrukciót kellene alkalmaznia.

A MOL-lal kapcsolatos anomáliák pártfüggetlenek. 2007. környékén attól pánikolt be az állam és a MOL menedzsmentje, hogy esetleg felvásárolja őt osztrák barátja, az OMV. Egy laikus emberben ez nemzetféltő gondolatokat gerjeszthet ("a gonosz multi megveszi a mi kedves multinkat", "kifosztják az országot", stb.), pedig a MOL nem magyar, csak nevében az. A tulajdonosok közvetve és közvetetten (alapokon, bankokon, holdingokon keresztül) állampolgárságtól, lakhelytől független magánszemélyek, szerte a világon. Ahogyan a MOL megvásárolhatta az INA-t, úgy vásárolhatná meg az OMV az előző kettőt, a Gazprom az előző 3-at, az Exxon pedig az egész hóbelevancot. Te pedig, kedves olvasó, bármelyik cégből vásárolhatsz, és azzal tiéd a részarányodra jutó cégvagyon, szavazati jog, nettó eredmény, és az abból fizetett osztalék. Visszatérve az esetre, ha a menedzsment a helyén akar maradni, akkor nem piacbarát lépésre van szükség. Akkor bizony meg kell akadályozni a felvásárlást, így hoztak akkoriban érdekes törvényeket, és kezdte el a cég a saját részvényeit vásárolni irreálisan drágán. Az irreálisan drága bevásárlás eredménye az lett, hogy a részvényesi vagyon a 2006. év végi 1468 milliárd forintról 2007. év végére - kapaszkodj - 792 milliárd forintra esett. A menedzsment maradt. Néhány százmilliárd forint füstbe ment, de legyünk objektívek, ez a pénz nem elfüstölt, hanem azok kezébe került, akik akkor eladták a részvényeiket. Az árfolyam később a válság hatására 30,000 huf-ról 8,000 huf-ra esett. Az értékalapú befektetők számára az a jó hír, hogy a számviteli adatokon a túlértékeltség, valamint ez a disznóság észrevehető volt, és 2006-2007. környékén kellő profittal kiszállhattak a MOL-ból.

Források:
http://bet.hu/newkibdata/107086655/MOL110524ER01H.pdf
https://www.mkb.hu/friss_informaciok/arfolyamok/mnb_kozeparfolyamok/index.html
http://bet.hu/magyar_egyeb/dinportl/companyprofile?security=518