2016. január 26., kedd

Lelki oldal: A laikus, a spekuláns, a befektető

Ebben a bejegyzésben a laikusoknak igyekszem megvilágítani a befektetésekhez való különféle hozzáállásokat, az ehhez kapcsolódó lelki tulajdonságokat. Ezek az információk a szakmai ismereteknél fontosabbak, mert a jellemvonás, a hozzáállás megelőzi, megalapozza az egész befektetési tevékenységet, vagy a tevékenység elkerülését. Ha felismered magadban az alább ismertetett tulajdonságokat, vagy az arra való erős hajlandóságot, akkor nyert ügyed van. A bejegyzésnek ezúttal sem célja a benne szereplők minősítése. Az egyik halmaz nem jobb, nem is rosszabb a másiknál, csak eltér tőle.
A laikus egyszerű, ám lehetetlen elvárásokat támaszt a befektetéseket illetően: százezer forintból rövid idő alatt óriási vagyont szeretne összehozni, havonta keletkező, kivehető hozamokkal. És mindezt biztonságosan, kiszámíthatóan, hiszen nem akar kockázatot vállalni. A csalók minden időben meg is lovagolják ezeket a naiv vágyakat, tájékoztatva a nagyérdeműt, hogy "igen, ez lehetséges, csak bízd rám a pénzed". És természetesen a múltban is, a jövőben is mindig lesznek áldozatok, akik odaadják a pénzüket ezeknek az embereknek.
A magyarok a laikusok posztszocialista ágába tartoznak: a vasfüggönytől keletre ugyanis 1945 és 1990 között egész hatékonyan kiirtották a nép bárminemű öngondoskodási hajlandóságát, és természetesen tőzsde sem működött. Az általa leginkább ismert befektetés bankbetét. A merészebbek megpróbálkoznak állampapírral, a befektetések non plus ultrája pedig a lakás bérbeadás. A kezdő és lelkes ingatlan bérbeadók gyakran megfeledkeznek a kockázatok felméréséről, így az első jöttmenttel megállapodnak, szóban. Néhány hónap alatt felhalmozódik egy kis bérhátralék, közműhátralék, majd a bérlő fogja magát, és a bérbeadó bútoraival, hűtőjével, kádjával eltűnik a horizonton, és soha többé nem kerül elő. Az elővigyázatosak azonban egész jól beletanulnak az ingatlan bérbeadás rejtelmeibe, és képesek megfelelően, hosszútávon művelni közepesnek mondható, de akkor is megfelelő hozammal.
A laikusok kitartóbbika elfogadja, hogy a fenti elvárások (kiszámíthatóság, magas hozam, biztonság, rövid időtáv) együttesen nem megvalósíthatóak, ezért lead belőlük, de fennmarad két végzetes körülmény: az egyik a szakértelem hiánya, a másik pedig érzelmek, elfogultság táplálása a kiválasztott terület iránt. Innen a szorgalom alapján két irány keletkezik: a lustábbak lesznek Tribuszerné, karcagi Marcsika, vagy valamilyen pilótajáték áldozatai, a szorgalmasabbak viszont nem bízzák másra, maguk oldják meg saját maguk tönkretételét ( [itt egy 15 millió forintos eset] ). Utóbbiak igen gyakran találhatóak meg a friss tőzsdézők között.
A zöldfülű tőzsdések gyors vagy lassú kimúlásra ítéltetnek, ha nem kezdik el a szakmai ismeretek megszerzését, valamint a türelem, a tárgyilagosság, és a fegyelmezettség gyakorlását. Érdekes módon különösebb szakmai ismeretek nélkül, de megfelelő jellemvonásokkal jól lehet pénzt keresni, ebben az esetben ugyanis elég kitartóan, részletekben vásárolni, és hosszútávon tartani valamely elsőrangú részvényindexet (S&P500), évtizedes időtávon. Az előbbi linken láthatjuk, hogy a történelmi hozama ennek a kosárnak 8-9% környékén mozgott, dollárban. Ez természetesen semmit nem jelent a jövőre nézve, viszont a részvénykosár birtokosa ezzel az alapszabállyal (mármint a jövő ismeretlenségével) is tisztában van. Nem kell néznie az indexek alakulását, nem kell olvasnia az üzleti híreket, nem elemezgeti a kosár részvényeit, csak tartja őket. Ezzel a passzív tevékenységével az alapkezelőknek komoly hányadát meg is előzi, hiszen a befektetési alapok jó része még a passzív befektetés hozamát sem éri el. E sorok írója, aki jelenleg valamelyest jobb teljesítményt ér el az indexnél, tudja, hogy előnye a jövőben teljesen el is múlhat, és számol is vele. Nem lehet előre tudni. A passzív befektetőnek - és itt kerül terítékre az erős jellem - meg kell tartania, "ki kell ülnie" befektetését akkor is, ha egy válság során annak piaci értéke akár felére esik. Ezt akkor tudja nyugodtan és eredményesen megtenni, ha ismeri a piacok működését, és tudja, hogy befektetéseinek csak pillanatnyi piaci értéke zuhan, a "mögöttes", vagy üzleti értéke, vagy számviteli értéke viszont tovább növekszik.
A hozzáértő, de nem megfelelő személyiséggel rendelkező egyén veszélyes. Például a [Nyilasi alap] kezelője valószínűleg értette a dolgát, de személyisége elhitette vele, hogy a tőkepiacok hosszútávon esésre vannak ítélve, ezért az egész befektetési alapot a részvények esésére játszotta meg. Így ért el 5 év alatt, évesítve mínusz 15% átlaghozamot, ami borzasztó teljesítmény. Az alapba fektetők összesen pár száz millát buktak, de ez még semmi a Long Term Capital Management esetéhez képest, ahol jóhiszemű, Nobel díjas közgazdászok döntötték be több milliárd dollárt kezelő befektetési alapjukat. E két eset bizonyítja, hogy nincs az az alapos szaktudás, ami képes lenne a hibás jellemvonásokat, az egót ellensúlyozni. Immáron azt is kijelenthetjük, hogy "a befektető legnagyobb ellensége saját maga".
A megfelelő személyiség képes érzelemmentesen, hűvös tárgyilagossággal követni a stratégiáját. Nem kell kitalálnia semmi újat: ezeket a módszereket már megalkották és próbára tették jóval korábban. A stratégiája kiválasztásához először utána jár, mi fán terem a tőzsde. "Mi illik hozzám jobban?" A spekuláció? A befektetés? Fogja magát, és végigrágja magát néhány tőzsdei témájú könyvön. Megismeri André Kostolanyt, Soros Györgyöt, az Elliott elméletet, a technikai elemzést, az opciókat, a modern portfólióelmletet, Benjamin Grahamet, a value investinget, Warren Buffettet, és még sok mást, de főleg: a piacot. Szorul belé annyi értelem, hogy először jegyzetpapíron, vagy demó számlán próbálgassa a műveleteket, és egyetlen valódi fillért se tegyen kockára.
Előre meghatározza, hogy mekkora lehet a tévedéseinek a legrosszabb következménye (stop loss). Ez az, amit sem a Long Term, sem a Nyilasi alap nem alkalmazott, és meg is lett az eredménye. A sikeres befektetők és spekulánsok minden egyes döntésükről tudják, hogy az fatális tévedésnek bizonyulhat, így előre gátat szabnak a lehető legsúlyosabb kimenetelnek is. A "piaccal szembeni alázat" közhely remekül illik ide. Mondani sem kell, hogy a tevékenység időtlen jellege miatt mindent áthat az alany türelme. Ám nem birkatürelemről van szó, hanem a később megérkező jelentős haszon nyugodt kivárásáról, megfontolt fogadásáról.
Egyéni ízlés kérdése, hogy valaki a spekulációt, vagy inkább a befektetési tevékenységet választja, mindkettőhöz kell a megfelelő jellem és a szakértelem. A spekuláns nem foglalkozik a termék mögöttes értékével, csak az érdekli, hogy a termék ára minél nagyobb valószínűséggel olyan irányba mozduljon el, amit ő "megjátszik". Ha az árfolyam a másik irányban elér egy bizonyos szintig (a veszteség előre eldöntött maximális mértékéig), a spekuláns habozás nélkül kiszáll belőle, és másik lehetőség után néz. A befektető ezzel szemben a termék mögöttes értékét méri fel, és kellően olcsón igyekszik hozzájutni. Ha ez megvan, az esetleges áresésekkel kevésbé foglalkozik, hiszen az üzleti érték ettől még nem fog csökkenni. A laikus, aki bankbetéten nevelkedett, az üzleti értéket és az árfolyamot azonosnak tekinti. Ha 1,000$-ért vesz részvényt, az neki 1,000$-t ér, mert nem tudja kiszámolni, hogy az üzleti értéke esetleg 1,800$. És ha az 1,000$-os részvénycsomagja fél év alatt 800$-ra esik, akkor eszi az ideg, mert a 200$ veszteséget látja lelki szemeivel. Úgy érzi, jobban járt volna egy kötvénnyel, mert akkor 800$ helyett már 1,003$-ja lenne, -200 helyett keresett volna 3 dollárt. A befektető azonban látja, hogy a csomag üzleti értéke közben 1,950$-ra emelkedett, és nem zavarja, hogy ezért most épp 800$-t ad a piac. Ismeri a piac törvényét, miszerint az árfolyam előbb-utóbb eléri a mögöttes értéket, és pár éven belül nagy eséllyel túladhat 2,000$-ért a csomagján. Épp ezért a válságokban a pánikszerű eladók között nem fogsz befektetőket találni, a vevők között viszont annál inkább. A befektető a pesszimistáktól vásárol, és az optimistáknak ad el, egzakt számviteli alapokon. A spekuláns pattogós, a befektető pedig kényelmes típus.
A befektető vásárlásait sosem kíséri tapsvihar. A legtöbb alulértékelt részvény egész egyszerűen senkit nem érdekel, épp ezért alakulnak ki benne remek vételi lehetőségek. A részvényeit pedig gyakran túláradó keresletnek adja el.
Ha laikusnak mondod magad, de képes vagy a megfelelő hozzáállást tanúsítani a tőzsdén, akkor hosszútávon nyert ügyed lesz. Ha nem: elbuktál. Ha úgy vásárolsz részvényt, mint krumplit a zöldségesnél, közömbösen, tárgyilagosan megvizsgálva a terméket, és ismerve a piacot, akkor tiéd a pálya. Ha szenvedélyesen cselekedsz, ahogy a férfiak vásárolják meg álmaik autóját, vagy a nők a ruháikat, akkor valódi pénzzel semmi szín alatt ne tőzsdézz.

Források:
http://www.moneychimp.com/features/market_cagr.htm
http://www.bankmonitor.hu/befektetesi-alap/HU0000708706/Nyilasi-2015-Spekulativ-Szarmaztatott-Befektetesi-Alap.htm
https://en.wikipedia.org/wiki/Long-Term_Capital_Management

Alapismeretek tartalomjegyzéke

Az alábbiakban tartalomjegyzéket közlök azon blogbejegyzésekből, melyek az alapokat mutatják be. Elolvasásukat sorrendben javaslom. 2017-ben a passzív portfólió tartására tértem át, melynek lényege 1 oldalban összefoglalható, [+ még egy bejegyzés] így a lenn leírtak egy részét már nem alkalmazom.











2016. január 14., csütörtök

Egy tőkeáttételes kereskedő története

Pár évvel ezelőtt egy tőzsdei fórumon felfigyeltem egy hozzászólóra, aki nagy tiszteletet vívott ki magának azzal, hogy tőkeáttételt használva napon belül, vagy napon túl kereskedett. Nekem is emlékezetes maradt, de ennél többet nem tudtam róla, ezért úgy döntöttem, a hozzászólásai alapján összeállítom a történetét, megnézem, mire vezettek a sikerei. A fórumot relatív sebesen, és ennek megfelelő hanyagsággal futottam át, de így is kellő mennyiségű adatot gyűjtöttem. Nem szeretném, hogy bárki felismerje őt, ezért a részletességet tompítanom kellett. A közzététel célja az, hogy tanulsággal szolgáljon az olvasónak, és semmiképpen sem az, hogy a történet alanyát, annak brókerét, valamint általánosságban a brókereket bármilyen módon minősítse. Őszintén kívánom ennek az embernek, hogy bárcsak ne kellett volna az alábbiakat végigcsinálnia. Brókereket nem ismerek, nincs velük kapcsolatban ellenérzésem, és nem feltételezek róluk semmiféle általános rosszhiszeműséget. A kereskedésnek és a value investingnek nincs egymáshoz köze, két teljesen eltérő módszerről van szó.

1. hónap: 
Szereplőnk, nevezzük X-nek, első hozzászólásai között leírja, hogy pár napja 40 millió forint értékben vásárolta egy cég részvényeit, és a haját tépi, mert az árfolyam nem arra megy, amerre szeretné. Korábban 410 ezer forint haszonnal eladta a csomagja felét, majd a felszabadult pénzből ugyanezt a részvényt vette, picivel alacsonyabb áron. A fórumozók elismerős szavaira ("Nagyban nyomod apám!") elmondja, hogy ötszörös tőkeáttétet használ, és mellette még birtokolja néhány másik cég papírjait, szóval kb. 10-15 millió Ft saját tőkével játszik. Kissé naivan fogalmaz, és lelkesen elmondja azt is, hogy nem szakmabeli, de felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és talált egy jó brókert, és "vele együtt kereskedik". A "vele együtt" természetesen azt jelenti, hogy a bróker javasol valamit az ügyfélnek, az ügyfél a saját pénzével, saját kockázatára megcsinálja, a bróker megkapja a 0.4-0.4% jutalékát eladás és vétel után (napon belüli eladás esetén nincs eladási jutalék), illetve a tőkeáttét adott napjaira eső hitelkamatát is (15%). A 40 milliós pozícióra ez a 0.8% kb. 320 ezer forint, és ha 2 napig tartja a pozícióját, az még 32000 Ft hitelkamat, vagyis egyetlen ilyen kötéssel a brókere kb. 350 ezer forintot keresett. Nem tűnt fel X-nek az az érdekellentét, hogy ha egy bróker a kereskedéssel pénzt tudna csinálni, akkor nem az ügyfél pénzét kezelné, hanem a sajátját. A bróker dolga eredetileg a megbízás végrehajtása, ezzel kapcsolatos szolgáltatások nyújtása, de nem a pénzcsinálás. 
X úr egyébként elmondja, hogy megérzései alapján kereskedik, és nem használ stop losst (a stop loss mellőzése hosszútávon a biztos bukást jelenti). Még ugyanebben a hónapban beszámol egy 16 milliós pozícióról.
2. hónap:
X úr segítséget a kér a fórumozóktól. Short pozíciót nyitott szintén 16 millió forint értékben, és érdeklődik, lezárja-e veszteségesen, vagy várjon még vele.
3. hónap:
X úr beszámol egy 8 milliós pozícióról, amelyből kistoppolódik. Tehát itt már használt stopot. Pár nap múlva egy 25 m és egy 10 m forintos vásárlásáról ír. Gyakran nem közölte az eredményeit, viszont általánosságban elmondható, hogy vegyesen voltak nyereséges és veszteséges műveletei.
8. hónap:
18 és 19 m Ft értékben longol, később 22 m Ft-ért shortol, majd bevállal egy 38 m Ft-os shortot is. Dühöngve szidja a piacot, és közli, hogy ha az árfolyamok nem fordulnak, hamarosan margin callt kap. A margin call nagy értékvesztést követő művelet, amelynek enyhítésére vagy azonnal el kell adnia minden értékpapírját, vagy pótlólag kell pénzt befizetnie a számlájára, hogy a felvett hitelt ki tudja fizetni.
9. hónap:
A margin callt elkerülte, ugyanis 82 millió forintos (!) pozíciót vett fel, melyet enyhe bukóval kénytelen volt eladni. Ekkora kötés a brókerének kb. 650 ezer forintot hozott a konyhára. 
Még ugyanebben a hónapban egy 25 millió forintos longot lezárt 0.25 m Ft haszonnal, melyhez a fórum tagjai egyhangú gratulációjukat adják, és kifejezik jóindulatú irigységüket is. Valószínűleg ettől vérszemet kap, ugyanis néhány napon belül ontja a kötéseket: beszámol 25, 38, 23 és 25 millió forintos kötésről. Utóbbiból inkább kiveszi a stopot, mert nem akarja veszteséggel lezárni. 
10. hónap:
16, aztán 76 millió forintos kötés látható, mely utóbbit 900 ezer forint bruttó haszonnal zár le, de ebből a kötés díja 615 ezer forintot visz el. Következő, 53 millió ft értékű kötését a stop zárja le.
11. hónap:
X úr elmeséli élete legborzasztóbb üzletét: egy korábbi, 76 milliós kötésén egyetlen nap 4 millió forintot bukott. Ugyanebben a hónapban köt még üzleteket, de csak néhányat tudok számszerűsíteni: egy 20 és egy 50 milliós tételt.

Ezen a ponton besokalltam, befejeztem a nézelődést, és egy későbbi időpontból visszafelé haladva próbáltam megtalálni az utolsó hozzászólásait.
14. hónap:
Beszámol arról, hogy kereskedési kényszert érez, és szinte minden pénzét elveszítette. Kb. 3 millió forintja maradt meg.
19. hónap:
Véletlenül találtam meg egy hozzászólását, melyben tájékoztatja fórumtársait, hogy megszüntette a számláját.

Ha a fenti 665 millió forint mellé feltételezünk még kb. ugyanennyi nem részletezett kötést, az összesen kb. 1.3 milliárd forintos forgalmat ad. Ha feltételezzük, hogy ennek fele napon belül történt, akkor az eladási jutaléka annak 0 Ft, az átlagosan kapott 0.6% megbízási díjjal számolva a szolgáltató haszna 10.4 millió forint, nem számolva a befektetési hitelek kamatait, ami talán 0.3-1.0 m Ft-ot jelenthet.

Elkövetett hibák:
1. Szakmai ismeretek nélkül kezelte a pénzét.
2. Kapzsisága, kereskedési kényszere vezérelte.
3. Más ember tanácsait követte.
4. Azonnal éles kötéseket végzett, nem csinált előtte jegyzetpapíron próba kötéseket.
5. A már elkövetett hibáiból nem tanult.
6. Nem korlátozta veszteségeit (stop loss).
7. Többszörös mértékű idegen tőkére vállalt kamatot és felelősséget.

Megoldások:
Mielőtt még értékpapír számlát nyitna, több forrásból, alaposan utánaolvas a befektetések vagy a spekuláció módszereinek. Az alapok megismerése után mérlegeli, melyik terület, milyen módszer számára a legmegfelelőbb, és abban elmélyíti tudását. Próba üzleteket köt, nem valódi pénzzel. Mások véleményére nem épít, csak odafigyel rájuk. Ha már teljesen megismerte és kipróbálta a választott stratégiáját, tőkéje egy részével élesben is elkezdi alkalmazni. Tárgyilagosan, óvatosan hoz meg minden döntést, veszteségeit előre korlátozza.

2016. január 8., péntek

A Synergon történetének tanulságai

A bét honlapján olvasható bemutatkozás szerint "A SYNERGON Informatika Nyrt. a SYNERGON Csoport anyavállalata, amely infokommunikációs befektetési holdingként, egy külföldi és nyolc 100 százalékban magyar leányvállalatot működtet. A SYNERGON Csoport legmeghatározóbb tevékenységi körei a rendszerintegrációs tevékenység mellett az infokommunikáció, az outsourcing szolgáltatások, valamint annak következő állomása a cloud alapú megoldások. Stratégiai befektetések: SYNERGON Integrator Kft., SYNERGON Outsource Kft., Befektetések: SYNERGON Backoffice Kft., M1-94 Innovációs Kft., M1-94 Park Kft., Game Server Invest Kft. Közlinform Kft."

1999-ben vezették be a tőzsdére, én csak 2011-től kezdtem figyelni. Túl sok adatom nem maradt róla, csak egy táblázat, amibe feljegyeztem néhány adatot annak idején. Ebben a bejegyzésben néhány kockázatot írok le, amit a számviteli adatokból látni lehetett, s melyek miatt a vállalatba való befektetést a value investor mindenképp elkerülte. A tárgyilagosság kedvéért rögtön megjegyzendő, hogy (a) így sem kerülhető el minden kockázat, de a stratégia magában foglalja ezt a hibaszázalékot (b) ha el is kerüljük a hasonló cégeket, nem feltétlen következik be ilyen rossz eset, hiszen a folyamatok kitűnően is alakulhatnak. Állítólag ilyen volt az Apple, amit a csőd széléről hoztak vissza, és fejlesztettek fel a világ legértékesebb vállalatává. Hogy mennyire volt csődközelben, nem néztem utána.


Itt a blogban a "synergon" címkére kattintva korábbi bejegyzéseim tűnnek elő. Ez nem azt jelenti, hogy "na ugye, megmondtam", pusztán alátámasztom velük, hogy nem utólag lököm a rizsát:
2014. február: "Synergon: a 2012. év végi 3.7mrd saját tőkéből 1.1 milliárd elfüstölt az azt követő 9 hónapban. Ez számomra nem meríti ki a biztonságos befektetés fogalmát. " 2014. április: "... a Futár projekt. Laikus körökből annyit hallottam, hogy nagy várakozások vannak a Futárral kapcsolatban, és a 6 milliárd ft körüli szerződésből máris buktak 500 milliót a késedelem miatti kötbérek által. Ennél konkrétabbat, becsléseket a jövő eredményeiről az előterjesztési anyagban sem találtam." 2014. augusztus: "Az eredményszámok az egyes negyedévekben hirtelen, összevissza változó számokat mutatnak, de ezzel együtt is nagy mínuszokat látunk. Egyetlen pozitívum, hogy csökken a kötelezettségállomány, de ez még így is ijesztően magas a saját tőkéhez képest. Messziről kerülöm."

2016. január 8-án érkezett a közlemény, hogy a közgyűlés vállalat végelszámolásról döntött (nem tévesztendő össze felszámolással), ez kb. az alapítás fordítottja: a cégből mindent eladnak, elszámolnak, kifizetik a hitelezőket, és a maradék  értéket (ha marad) a tulajok szétosztják maguk között. Ha a bét honlapja szerint ("pénzügyi adatok" fül) a saját tőke 1 mrd Ft környékén mozog, de a piaci kapitalizáció csak 79 m Ft, akkor elvileg minden részvényre tízszeres mennyiségű saját tőke jut. De ha megnézzük a mérleg eszközoldalát, látjuk, hogy az 1.07 mrd Ft saját tőkéhez képest az immateriális javak értéke 1.37mrd Ft. Nem értek hozzá, hogy az immateriális javakat mennyiért értékesíthetik, de ha biztonsági okokból 0-nak vesszük az értékét, akkor a végelszámoláskor a tulajok között szétosztott érték kb. 0 Ft-ra, vagy negatív összegre várható. A fennmaradó vagyon azonban lehet 0 Ft-nál magasabb is, mely összeget legjobban a cég vezetői tudnák megbecsülni. Ha egy részvényre több vagyon marad, mint a mostani árfolyam, akkor megérné megvásárolni. Információk híján azonban ezzel nem foglalkozom.

Inkább nézzük meg, milyen riasztó jeleket kellett észrevenni:
(a) 2010. és 2011. folyamán -19 és -20% megtérülés, és már az árbevétel soron is jelentős a gyengülés, borzasztó üzemi eredménnyel.
(b) Csökkenő saját tőke mellett meredeken emelkedő kötelezettségek.
(c) A saját tőkére eszköz oldalon nagy mennyiségű immateriális jószág, főleg goodwill jut. 
(d) A futár projekt annak idején hangzatos volt: a jónép ráizgult, hogy ettől majd szárnyalni fog a cég. A value investor egyik szabálya viszont, hogy tervekért nem fizetünk, hanem a már felmutatott teljesítményt nézzük.

Az (a) pont gyenge eredménysorokról, a (b) és (c) pontok pedig gyenge mérlegről árulkodnak. E három pont javarészt már önmagában is, de együtt mindenképp kizárják a részvény megvásárlását. A részvény árfolyama hosszútávon követi a cég teljesítményét, ami a Synergon esetében úgy mutatkozott meg, hogy a 2012. év végi 377 Ft-os árfolyam január elejére 8.5 forintra süllyedt.

Utóirat: január 14-én az árfolyam 4.7 forint, és 49 millió Ft a piaci kapitalizáció. Ez azt valószínűsíti, hogy a végelszámolás után megmaradt vagyon 0 Ft közelében marad.

Forrás:
http://bet.hu/magyar_egyeb/dinportl/companyprofile?security=830