2016. január 26., kedd

Lelki oldal: A laikus, a spekuláns, a befektető

Ebben a bejegyzésben a laikusoknak igyekszem megvilágítani a befektetésekhez való különféle hozzáállásokat, az ehhez kapcsolódó lelki tulajdonságokat. Ezek az információk a szakmai ismereteknél fontosabbak, mert a jellemvonás, a hozzáállás megelőzi, megalapozza az egész befektetési tevékenységet, vagy a tevékenység elkerülését. Ha felismered magadban az alább ismertetett tulajdonságokat, vagy az arra való erős hajlandóságot, akkor nyert ügyed van. A bejegyzésnek ezúttal sem célja a benne szereplők minősítése. Az egyik halmaz nem jobb, nem is rosszabb a másiknál, csak eltér tőle.
A laikus egyszerű, ám lehetetlen elvárásokat támaszt a befektetéseket illetően: százezer forintból rövid idő alatt óriási vagyont szeretne összehozni, havonta keletkező, kivehető hozamokkal. És mindezt biztonságosan, kiszámíthatóan, hiszen nem akar kockázatot vállalni. A csalók minden időben meg is lovagolják ezeket a naiv vágyakat, tájékoztatva a nagyérdeműt, hogy "igen, ez lehetséges, csak bízd rám a pénzed". És természetesen a múltban is, a jövőben is mindig lesznek áldozatok, akik odaadják a pénzüket ezeknek az embereknek.
A magyarok a laikusok posztszocialista ágába tartoznak: a vasfüggönytől keletre ugyanis 1945 és 1990 között egész hatékonyan kiirtották a nép bárminemű öngondoskodási hajlandóságát, és természetesen tőzsde sem működött. Az általa leginkább ismert befektetés bankbetét. A merészebbek megpróbálkoznak állampapírral, a befektetések non plus ultrája pedig a lakás bérbeadás. A kezdő és lelkes ingatlan bérbeadók gyakran megfeledkeznek a kockázatok felméréséről, így az első jöttmenttel megállapodnak, szóban. Néhány hónap alatt felhalmozódik egy kis bérhátralék, közműhátralék, majd a bérlő fogja magát, és a bérbeadó bútoraival, hűtőjével, kádjával eltűnik a horizonton, és soha többé nem kerül elő. Az elővigyázatosak azonban egész jól beletanulnak az ingatlan bérbeadás rejtelmeibe, és képesek megfelelően, hosszútávon művelni közepesnek mondható, de akkor is megfelelő hozammal.
A laikusok kitartóbbika elfogadja, hogy a fenti elvárások (kiszámíthatóság, magas hozam, biztonság, rövid időtáv) együttesen nem megvalósíthatóak, ezért lead belőlük, de fennmarad két végzetes körülmény: az egyik a szakértelem hiánya, a másik pedig érzelmek, elfogultság táplálása a kiválasztott terület iránt. Innen a szorgalom alapján két irány keletkezik: a lustábbak lesznek Tribuszerné, karcagi Marcsika, vagy valamilyen pilótajáték áldozatai, a szorgalmasabbak viszont nem bízzák másra, maguk oldják meg saját maguk tönkretételét ( [itt egy 15 millió forintos eset] ). Utóbbiak igen gyakran találhatóak meg a friss tőzsdézők között.
A zöldfülű tőzsdések gyors vagy lassú kimúlásra ítéltetnek, ha nem kezdik el a szakmai ismeretek megszerzését, valamint a türelem, a tárgyilagosság, és a fegyelmezettség gyakorlását. Érdekes módon különösebb szakmai ismeretek nélkül, de megfelelő jellemvonásokkal jól lehet pénzt keresni, ebben az esetben ugyanis elég kitartóan, részletekben vásárolni, és hosszútávon tartani valamely elsőrangú részvényindexet (S&P500), évtizedes időtávon. Az előbbi linken láthatjuk, hogy a történelmi hozama ennek a kosárnak 8-9% környékén mozgott, dollárban. Ez természetesen semmit nem jelent a jövőre nézve, viszont a részvénykosár birtokosa ezzel az alapszabállyal (mármint a jövő ismeretlenségével) is tisztában van. Nem kell néznie az indexek alakulását, nem kell olvasnia az üzleti híreket, nem elemezgeti a kosár részvényeit, csak tartja őket. Ezzel a passzív tevékenységével az alapkezelőknek komoly hányadát meg is előzi, hiszen a befektetési alapok jó része még a passzív befektetés hozamát sem éri el. E sorok írója, aki jelenleg valamelyest jobb teljesítményt ér el az indexnél, tudja, hogy előnye a jövőben teljesen el is múlhat, és számol is vele. Nem lehet előre tudni. A passzív befektetőnek - és itt kerül terítékre az erős jellem - meg kell tartania, "ki kell ülnie" befektetését akkor is, ha egy válság során annak piaci értéke akár felére esik. Ezt akkor tudja nyugodtan és eredményesen megtenni, ha ismeri a piacok működését, és tudja, hogy befektetéseinek csak pillanatnyi piaci értéke zuhan, a "mögöttes", vagy üzleti értéke, vagy számviteli értéke viszont tovább növekszik.
A hozzáértő, de nem megfelelő személyiséggel rendelkező egyén veszélyes. Például a [Nyilasi alap] kezelője valószínűleg értette a dolgát, de személyisége elhitette vele, hogy a tőkepiacok hosszútávon esésre vannak ítélve, ezért az egész befektetési alapot a részvények esésére játszotta meg. Így ért el 5 év alatt, évesítve mínusz 15% átlaghozamot, ami borzasztó teljesítmény. Az alapba fektetők összesen pár száz millát buktak, de ez még semmi a Long Term Capital Management esetéhez képest, ahol jóhiszemű, Nobel díjas közgazdászok döntötték be több milliárd dollárt kezelő befektetési alapjukat. E két eset bizonyítja, hogy nincs az az alapos szaktudás, ami képes lenne a hibás jellemvonásokat, az egót ellensúlyozni. Immáron azt is kijelenthetjük, hogy "a befektető legnagyobb ellensége saját maga".
A megfelelő személyiség képes érzelemmentesen, hűvös tárgyilagossággal követni a stratégiáját. Nem kell kitalálnia semmi újat: ezeket a módszereket már megalkották és próbára tették jóval korábban. A stratégiája kiválasztásához először utána jár, mi fán terem a tőzsde. "Mi illik hozzám jobban?" A spekuláció? A befektetés? Fogja magát, és végigrágja magát néhány tőzsdei témájú könyvön. Megismeri André Kostolanyt, Soros Györgyöt, az Elliott elméletet, a technikai elemzést, az opciókat, a modern portfólióelmletet, Benjamin Grahamet, a value investinget, Warren Buffettet, és még sok mást, de főleg: a piacot. Szorul belé annyi értelem, hogy először jegyzetpapíron, vagy demó számlán próbálgassa a műveleteket, és egyetlen valódi fillért se tegyen kockára.
Előre meghatározza, hogy mekkora lehet a tévedéseinek a legrosszabb következménye (stop loss). Ez az, amit sem a Long Term, sem a Nyilasi alap nem alkalmazott, és meg is lett az eredménye. A sikeres befektetők és spekulánsok minden egyes döntésükről tudják, hogy az fatális tévedésnek bizonyulhat, így előre gátat szabnak a lehető legsúlyosabb kimenetelnek is. A "piaccal szembeni alázat" közhely remekül illik ide. Mondani sem kell, hogy a tevékenység időtlen jellege miatt mindent áthat az alany türelme. Ám nem birkatürelemről van szó, hanem a később megérkező jelentős haszon nyugodt kivárásáról, megfontolt fogadásáról.
Egyéni ízlés kérdése, hogy valaki a spekulációt, vagy inkább a befektetési tevékenységet választja, mindkettőhöz kell a megfelelő jellem és a szakértelem. A spekuláns nem foglalkozik a termék mögöttes értékével, csak az érdekli, hogy a termék ára minél nagyobb valószínűséggel olyan irányba mozduljon el, amit ő "megjátszik". Ha az árfolyam a másik irányban elér egy bizonyos szintig (a veszteség előre eldöntött maximális mértékéig), a spekuláns habozás nélkül kiszáll belőle, és másik lehetőség után néz. A befektető ezzel szemben a termék mögöttes értékét méri fel, és kellően olcsón igyekszik hozzájutni. Ha ez megvan, az esetleges áresésekkel kevésbé foglalkozik, hiszen az üzleti érték ettől még nem fog csökkenni. A laikus, aki bankbetéten nevelkedett, az üzleti értéket és az árfolyamot azonosnak tekinti. Ha 1,000$-ért vesz részvényt, az neki 1,000$-t ér, mert nem tudja kiszámolni, hogy az üzleti értéke esetleg 1,800$. És ha az 1,000$-os részvénycsomagja fél év alatt 800$-ra esik, akkor eszi az ideg, mert a 200$ veszteséget látja lelki szemeivel. Úgy érzi, jobban járt volna egy kötvénnyel, mert akkor 800$ helyett már 1,003$-ja lenne, -200 helyett keresett volna 3 dollárt. A befektető azonban látja, hogy a csomag üzleti értéke közben 1,950$-ra emelkedett, és nem zavarja, hogy ezért most épp 800$-t ad a piac. Ismeri a piac törvényét, miszerint az árfolyam előbb-utóbb eléri a mögöttes értéket, és pár éven belül nagy eséllyel túladhat 2,000$-ért a csomagján. Épp ezért a válságokban a pánikszerű eladók között nem fogsz befektetőket találni, a vevők között viszont annál inkább. A befektető a pesszimistáktól vásárol, és az optimistáknak ad el, egzakt számviteli alapokon. A spekuláns pattogós, a befektető pedig kényelmes típus.
A befektető vásárlásait sosem kíséri tapsvihar. A legtöbb alulértékelt részvény egész egyszerűen senkit nem érdekel, épp ezért alakulnak ki benne remek vételi lehetőségek. A részvényeit pedig gyakran túláradó keresletnek adja el.
Ha laikusnak mondod magad, de képes vagy a megfelelő hozzáállást tanúsítani a tőzsdén, akkor hosszútávon nyert ügyed lesz. Ha nem: elbuktál. Ha úgy vásárolsz részvényt, mint krumplit a zöldségesnél, közömbösen, tárgyilagosan megvizsgálva a terméket, és ismerve a piacot, akkor tiéd a pálya. Ha szenvedélyesen cselekedsz, ahogy a férfiak vásárolják meg álmaik autóját, vagy a nők a ruháikat, akkor valódi pénzzel semmi szín alatt ne tőzsdézz.

Források:
http://www.moneychimp.com/features/market_cagr.htm
http://www.bankmonitor.hu/befektetesi-alap/HU0000708706/Nyilasi-2015-Spekulativ-Szarmaztatott-Befektetesi-Alap.htm
https://en.wikipedia.org/wiki/Long-Term_Capital_Management

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése