2017. január 24., kedd

Magyartőzsde, tolvajrészvény, emenbé, kisbefektető, kínaiak

A fenti címet a következő kérdésekkel teszem érthetőbbé: Miért pang a magyar tőzsde? Miért hagyják, hogy ennyi bóvli részvény jelen legyen rajta? Miért nem tesz ellene az MNB? Mit tehet a védtelen kisbefektető? Miféle kínai cégek jönnek a BÉT-re?

Az index egész bőséges cikket írt a témáról, és én nem akarom a benne foglaltakat megismételni. Szerintem viszont érdemes néhány elméleti és gyakorlati információ birtokában olyan hozzáállást kialakítani, ami kellőképpen immunissá tesz a benne rejlő kockázatokra.

Miért pang a magyar tőzsde, miért alacsony a forgalom?
1. Elsősorban azért, mert az ország lakosságának pénzügyi kultúrája rendkívül kezdetleges. A szocializmusban kiirtották az emberek öngondoskodási, törekvési hajlandóságát, és ez még 25 évvel később is érezteti hatását. 2014-ben például választást lehetett nyerni piacromboló intézkedésekkel. A rezsicsökkentés eszméje alatt az állam átvállalja a szolgáltatást, így közvetlenül kevesebbet, adó formájában viszont sokkal többet fizetünk érte, mint azt a szabad piacon tennénk. A magyar ember görcsösen ragaszkodik az állami egészségügyi ellátáshoz, mintsem beengedje a rendszerbe a magántőkét, és ezzel idővel nyugati színvonalú ellátást kapjon. Nem, inkább meghal a várólistán. A hozzáállásnak erről a szintjéről nehéz lesz eljutni addig, hogy egy átlagember jobb autó megvásárlása helyett inkább üzletrészeket vásároljon, és azt továbbörökítse a leszármazottainak.
2. Másik okként felhozhatnánk, hogy a magyar piac kicsi. Ez valójában nem igazi ok, hiszen például Svájcban 8.5 millióan élnek, és a a két ország vállalatai és életszínvonala össze sem hasonlíthatóak egymással.

Miért nem jön magyar társaság a BÉT-re?
A BÉT vezetősége állításuk szerint azon dolgozik, hogy jöjjenek, de szerintem konkrét anyagi könnyítés nélkül ez nehezen fog menni. Ha a vállalatok kapnának adókedvezményt a jelenlétükért és értelmes mennyiségű közkézért cserébe, akkor tolonganának, hogy jöhessenek.
Én érdeklődve várom mind az állami, mind a magáncégek tőzsdére lépését. Szerintem mindkét kategóriában találni fogunk jó vételeket, de nem a bevezetéskor, hanem később, amikor a figyelem elterelődik róla, a hangulat rossz, de a számviteli eredmények sokkal magasabb árfolyamot indokolnának.
Jó kezdeményezésnek tartom a BÉT külföldi részvény szekcióját, a BÉTA piacot. Itt forint alapon vásárolhatunk kb. 20 nagy nyugati cég papírjaiból, és árjegyzéssel biztosítják a likviditást. A kereslet valószínűleg elég lapos, ugyanis emlékezetem szerint a kínálatot több éve nem bővítették. A Béta előnye az alacsony minimum jutalék, kisebb méretű portfólió építésénél. A frankfurti piacon átlagos esetben minimum 7 euró jutalékért, a bétán viszont 200 forintért, azaz tizedannyiért vehető meg egy részvénycsomag.
A frankfurti és a new yorki tőzsde kényelmes elérésével viszont több ezer külföldi vállalatban vásárolhatunk üzletrészt, így nem célszerű leragadni a magyar piacon. Magyar részvényekkel megtölthetjük a portfólió 10%-át, de szerintem ennyi bőven elég. Ennek fényében szinte mindegy, hogy mennyi magyar vállalat lép tőzsdére.

Miért hagyja az MNB, hogy ennyi tolvajrészvény jelen legyen a piacon?
Valószínű a világ összes tőzsdéjén megtalálhatóak kamu részvények, de a német és a new yorki tőzsdén egészen biztosan, márpedig ez a két piac nem nevezhető sem gagyinak, sem kicsinek. A kínai tőzsde a bóvli papírok mekkája, noha kiváló mamutcégek is fellelhetőek. Ha valaki fegyverrel kényszerítene engem kínai társaságba való befektetésre, akkor csakis ezen óriások közül válogatnék, és azt nyugati piacokra csomagolt ETF termékként vásárolnám meg.
A bóvli papírok létjogosultságát a vállalkozás szabadsága adja: ha neked támad egy ötleted, akkor a tőzsdén forrást gyűjthetsz a megvalósítására. Ha valaki fel akarná támasztani a Malévot, akkor a nagyközönségnek jegyzésre adna lehetőséget a Malév2 részvényeire. Ha a jegyzés sikeres, és elindul a vállalat, akkor 3 kimenetel várható: (a) burkoltan, de szándékosan meg akarják lopni a befektetőket. Hitegetik őket tervekkel, de valójában nem is akarnak valódi légiszállítási tevékenységet végezni. Pár éven belül becsődöl a cég, az ötletgazdák meggazdagodnak, a befektetők pénze elúszik. (b) A legjobb szándékkal, kiváló szakmai háttérrel fel akarják futtatni a társaságot, de ez a piaci versenyben nem sikerül, és a befektetések az "a" verzióhoz hasonlóan elértéktelenednek. Mindkét verziónál masszív anyázás várható, és a két változat összemosódik a laikus közönség előtt. (c) A társaság néhány év alatt életképessé és nyereségessé válik, a befektetők osztalékot és árfolyam emelkedést kapnak a kockázatvállalásukért. Az egyik probléma ott adódik, hogy az "a" és a "b" verzió nehezen elkülöníthető egymástól, legalábbis eleinte. A másik pedig, hogy a "c" sikerein felbuzdulva a befektetők elkezdik venni a bóvlikat is, amivel majd szépen bukni fognak. A value investing ezt a kockázatot azzal küszöböli ki, hogy kizárólag érett és stabil társaságba fektet be. Nem foglalkozik azzal, hogy egy adott tőzsde kiirtja-e a rossz papírokat. Irreleváns. Nem számít. Sokkal hasznosabb, ha mi magunk képesek vagyunk felismerni és kikerülni ezeket.
Bár kicsit furcsának hangzik, a tolvajrészvényekre kimeríthetetlen a kereslet. Mi, emberek kisebb-nagyobb mértékben szeretjük a szerencsejátékot, a spekulációt. Egy bóvlirészvény ára könnyen emelkedhet hússzorosára néhány hónap alatt, és ez a meggazdagodás csalóka lehetőségét rejti magában. A "szorzók" viszont olyan kedvezőtlenek, hogy nem érdemes megjátszani. Sokkal könnyebben kifoghatunk olyan papírt, aminek az árfolyama 99%-ot esik az évek során.

Milyen kínai cégek jönnek a BÉT-re?
Nincsenek konkrét információim, de látatlanban azt feltételezem, hogy bevezetnek néhány nagy és jó kínai társaságot, és farvízen érkezni fog néhány bóvli részvény is. Ha laikus vagy, a két halmazt úgy fogod tudni megkülönböztetni egymástól, hogy ellátogatsz üzleti oldalakra, valamint erre a blogra, ahol számviteli alapokon nyugvó értékelést olvashatsz majd a vállalatokról, és azt, hogy nagyjából milyen árfolyamon lenne értelme beszállni.
Lehetségesnek tartom azt is, hogy végül egyetlen kínai társaság sem vezeti be ide a papírjait.

Mit tehet az egyszerű befektető?
A magamfajta őrülteken kívül senki nem lesz részvényelemző. Én is csak azért csinálom, mert hasonló a kincskereséshez, és a jó döntés konkrét anyagi jutalommal (árfolyamnyereség és osztalék) jár. A befektető tehát laikus marad, és annyit tehet, hogy biztonsági szabályokat alkalmaz a pénzügyi döntései során: diverzifikál, több forrásból informálódik, és óvatosan viselkedik (főleg akkor, amikor mindenki optimista). Nem vesz aranyat, amikor a csapból is az aranyár emelkedéséről szóló hírek folynak, nem vesz részvényt, amikor mindenki imádja a részvényeket, és nem akkor vesz ingatlant, amikor csúcson pörög az ingatlanpiac.

2017. január 15., vasárnap

ETF-ek és egyedi részvények

Az utóbbi években az ETF-ek, azaz tőzsdén kereskedett befektetési alapok egyre nagyobb teret hódítanak, és kifejezetten népszerűek. E termékek mechanikus szabályok szerint képviselnek részvénycsomagokat országok vagy szektorok szerint, nyersanyagokat, vagy más mögöttes terméket, széles választékban. A térnyerés valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy az aktívan kezelt alapok nagy része a drágább alapkezelési díj ellenére nem tud jobb hozamot felmutatni, mint az ETF-ek.
Az ETF-ek egyszerű szabályok szerint működnek. Ha egy országot felminősítenek, akkor egyes ETF-ek automatikusan egy nagyot lapátolnak az ország részvényeiből, és tartják azokat. Az ehhez hasonló, nagy mértékű és gépies folyamatok véleményem szerint kedvezhetnek az egyedi részvénykiválasztásnak. A value investingben általában jó számviteli alapokkal bíró, mégis valamiért félreárazott (éspedig alulárazott) részvényeket keresünk. A teret nyerő automatizmus pedig könnyebben okozhat ideiglenes félreárazásokat, noha ilyen papírokat most is, 50 és 100 éve is találhattunk.
A value investing ugyanakkor kihasználhatja az ETF-ek előnyeit is. Ilyen előny lehet például, hogy ha brazil, vagy kanadai részvényeket szeretnénk vásárolni, akkor nem kell a dollárjainkat átváltani, hanem a new yorki tőzsdén készre csomagolva, dollárban megvehetjük a kosarat (a legnagyobb cégek ADR formájában is elérhetőek, tehát megvehetünk az amerikai tőzsdén ausztrál céget USA dollárban, felmarkolva az osztalékot is, szintén USA dollárban). Ezt a német tőzsdén is megvásárolhatjuk, ha az € jobban tetszik nekünk.
Az ETF-eknél a benne lévő cégek egyedi elemzése némiképp háttérbe szorul. Nem tudjuk kiválogatni, felül-, alulsúlyozni egyiket vagy másikat. Egyes biztonsági szabályokat azonban itt is alkalmazni tudunk:
1. Diverzifikáció. A tőkét megosztjuk egyes szektorok, eszközfajták között. Hiába látjuk olcsónak a szektort, az még évekig döglődhet, olyan szintekre esve, amit adott pillanatban nehezen tudnánk elképzelni. Amikor 100 dollárról 50-re esett az olaj ára, jó ötletnek tűnhetett mindent olajba fektetni, csakhogy utána az ár 26 dollárra süllyedt. Onnan nézve az ötlet már nem is tűnik annyira jónak, és a döntést a befektető megbánhatta. Egy halmazra 10%, de legfeljebb 20%-nál többet nem látok érdemesnek fordítani, és azt sem egyszerre tenném. Ez a következő szabály.
2. Költségátlagolás. A tőke legfeljebb 10-20%-át fordítjuk egy szektorra, egy országra, stb. És azt sem egyszerre, hanem 2-3-4 részletben, időben elnyújtva. Így vásárolhattunk olajcéges csomagot 50 $ olajárnál, de hagytunk tőkét 30, akár 10 $ -os időszakra is. 
3. Népszerűtlenség előnyben részesítése. Az elmúlt néhány száz év adatai alapján (amely tartalmazza a holland hagymamániát is) kőbe vésettnek tűnik a csordaszellem azon megnyilvánulása, hogy a tömeg a népszerű eszközökre és szektorokra izgul rá, a többire pedig rá se hederít. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy ugyanazon számviteli teljesítményért többszörös árat fizet a népszerű szektorban, míg a népszerűtlenben töredék árat is alig hajlandó megadni érte. Az OTP részvényeiért egymást taposták a vevők 10,000 Ft környékén, míg néhány évvel később 2,000-3,000 Ft-ért alig kellett valakinek. E sorok írásakor közel 9,000 Ft-ért szintén venni akarják. A számviteli teljesítmény természetesen nem volt azonos, de nem is volt annyira más, hogy az árban ilyen különbséget indokoljon. Egy népszerűtlen szektor felértékelődési lehetősége szinte biztosan nagyobb és megalapozottabb, mint egy népszerűé.
4. A leendő fellendülés esélyének mérlegelése. Előfordulhat, hogy egy adott iparág, nyersanyag, ország nem fogja visszakapni régi formáját, és lassan elsorvad, beolvad egy új technológiába. Ezzel a kockázattal is számolni kell. Ugyanakkor, ha az agyonvert szektorban szereplő cégek csak minimálisan veszteségesek (netán szerényen nyereségesek), erős mérlegűek, akkor ott már kisebb hangulatjavulás is jelentős emelkedést okozhat (a Deutsche Bank 70%-ot emelkedett, amióta megírtam róla a blogbejegyzésem, felismerve a vele kapcsolatos lincshangulatot). 

Összefoglalásképp elmondható, hogy a value investor portfóliójában az egyedi részvények, kötvények, nemesfémek mellett teljes jogú tagként szerepelhetnek az ETF-ek. Nem szabad azonban túl nagy súlyt helyezni egyetlen fajtára sem, és a halmaz népszerűségéhez ellentétes beállítottsággal célszerű viszonyulni. A passzív stratégia térnyerésével pedig óvatosan bízhatunk abban, hogy az értékalapú befektető az egyedi részvényekben többször és nagyobb félreárazásokat talál.

2017. január 5., csütörtök

A Plotinus Nyrt. be- és kivezetése

Miközben az BÉT vezetősége azon fáradozik, hogy új cégeket csábítson a tőzsdére (a 2016-os terv szerint évi ötöt), azt figyelhettük meg, hogy néhány gyér bevezetés mellett a vállalatok inkább elszállingóztak a parkettről. Jött a Duna House. Ment az Update, az Externet és a Plotinus. Még korábban kiszállt az Egis, a TVK, a Danubius, és ez utóbbi négy bizony mind kiváló társaság, hiányuk fájó.
A Plotinus a bevezetésében, a nyilvános működésében és a kivezetésében is eltért az átlagtól. A bevezetést a jó hírű menedzsment számunkra is jó áron vezényelte le, ez pedig igen ritka, ahogyan már korábban megírtam. 2011. februárjától 1500 Ft környékén vásároltuk meg az üzletrészeket. A blogban több bejegyzésemben is írtam a társaságról.
Megvettük és vártunk. Jól tettük. 2016-ra az árfolyam 6000 Ft-ig szökött, és ami még fontosabb, ez a mögöttes teljesítménynek, nem pedig üres spekulációnak köszönhető. Ez idő alatt igen komoly bikapiac tombolt, tehát a piac segítette a helyzetét. A mélymedve időszakában egy 3x áttételű indexkövető alapot megvásárolva jobban jártunk volna, de utólag könnyű jobb választást találni. Senki sem cáfolhatja, hogy a Plotinus teljesítménye a nyilvános működés alatt kiváló szintet tartott.
2016-ban érdekes változások történtek, aminek vagy van köze a kivezetéshez, vagy nincs. Először is, a származtatott ügyletekhez januárban létrehozták a Plotinus alapot, és a vagyon egy részét átpakolták oda. Az alap egész jót alkotott, az évet 36% hozammal zárta. Ősszel jött a hír, hogy a vezérigazgató cége, a Tündérszikla Zrt. kötvényeket vezet be a BÉT-re. A portfolio fórumán néhányan azt valószínűsítették, hogy a kötvényeket vélhetően saját magának vezeti be, adóoptimalizáció céljából (a feltételezés szerint a piacon saját magától TBSZ-re tudja megvásárolni a papírokat, az adókulcs 0%). Itt már gyanakvó hangok is megjelentek.
Novemberben érkezett a hír egy ingatlannal kapcsolatos részesedésvásárlásról, ahol a részvényesek a fórumban arról is beszéltek, hogy a részesedés egy szeletét a vezérigazgató privát cége vette meg. Ezt az előző hír után ismét vegyes hangvétellel fogadták a részvényesek.
A 2017-es év rögtön az Externet, majd rá egy napra a Plotinus kivezetésével indult. Az indok diplomatikusan annyi, hogy - saját átiratomban - "megterhelő a tőzsdei jelenlét". A fórum hangulata egyrészt enyhén apatikussá, másrészt enyhén lázadóvá vált. Tények hiányában jelenleg kár azon spekulálni, hogy mindez valójában miért történt. Többen viszont óriásit csalódtak, és úgy tűnik, számukra 15 év alatt felépített jó hírnév tűnt el egyetlen nap alatt.
Számomra ez a sztori inkább csak érdekesség, mint fájó pont, hiszen már 2014-ben a külföldi piacokra tértem át, és az utóbbi időben a tőkémnek mindössze 1%-át áldoztam erre a jó kis vagyonkezelő társaságra. A legtöbben egy zsák pénzt kaszáltunk a Plotinussal, ám akik 5700-6000 Ft-on szálltak be, most 5700 Ft-ért eladhatják a papírjaikat, vagy várhatnak jobb ajánlatra. Ha nem szorítják ki őket, és a céget kivezetik, akkor a leendő zrt. részeseivé válnak.
2017. január 6-án 5700 forinttal indult a kereskedés (köztük az én eladásommal), és a cég által beadott 150,000 db-os vételi ajánlat pár perc alatt elolvadt. A csalódott eladók 5510 Ft-ig nyomták le az árfolyamot. Akkor még nem lehetett tudni, de este közleményben magyarázkodással körítve tudatták, hogy a következő tőzsdei napon, 9-én újabb 80,000 db-ot vásárol vissza a cég 5700 Ft-ért.
A cég elnöke blogbejegyzésében fejti ki a felmerült kérdésekre a válaszokat. Az átláthatatlan cégstruktúráról, és a vélhetően saját magának bevezetett kötvényekről nem ír, illetve a tevékenység kiterjedését hozza fel okként, amely szerinte a növekvő tőke következménye. Csakhogy a tőzsdei tevékenység nem magától válik kiterjedtebbé, hanem művelői szándékuk szerint terjesztik ki (vagy teszik egyszerűbbé). A tőzsdén ugyanis 20 millió $ (vagy akár 200 m $) tőkét ugyanolyan egyszerűen lehet kezelni, mint 2 m $-t. Az általuk vezetett cégek nem maguktól alapultak meg, hanem ők szánt szándékkal hozták létre, és tették az életüket nehezebbé. A Plotinus és a Tündérszikla kötvények nem maguktól jöttek létre, hanem ők hozták létre, s tették tevékenységüket bonyolultabbá. A hibás érvek ellenére a döntését megértem.
2017. január 22-i közzététel szerint az igazgatóság elnöke lemond, tehát aki úgy érezte, hogy a korábbi kommunikáció nem volt egészen őszinte, az nem lőtt mellé.