2017. január 15., vasárnap

ETF-ek és egyedi részvények

Az utóbbi években az ETF-ek, azaz tőzsdén kereskedett befektetési alapok egyre nagyobb teret hódítanak, és kifejezetten népszerűek. E termékek mechanikus szabályok szerint képviselnek részvénycsomagokat országok vagy szektorok szerint, nyersanyagokat, vagy más mögöttes terméket, széles választékban. A térnyerés valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy az aktívan kezelt alapok nagy része a drágább alapkezelési díj ellenére nem tud jobb hozamot felmutatni, mint az ETF-ek.
Az ETF-ek egyszerű szabályok szerint működnek. Ha egy országot felminősítenek, akkor egyes ETF-ek automatikusan egy nagyot lapátolnak az ország részvényeiből, és tartják azokat. Az ehhez hasonló, nagy mértékű és gépies folyamatok véleményem szerint kedvezhetnek az egyedi részvénykiválasztásnak. A value investingben általában jó számviteli alapokkal bíró, mégis valamiért félreárazott (éspedig alulárazott) részvényeket keresünk. A teret nyerő automatizmus pedig könnyebben okozhat ideiglenes félreárazásokat, noha ilyen papírokat most is, 50 és 100 éve is találhattunk.
A value investing ugyanakkor kihasználhatja az ETF-ek előnyeit is. Ilyen előny lehet például, hogy ha brazil, vagy kanadai részvényeket szeretnénk vásárolni, akkor nem kell a dollárjainkat átváltani, hanem a new yorki tőzsdén készre csomagolva, dollárban megvehetjük a kosarat (a legnagyobb cégek ADR formájában is elérhetőek, tehát megvehetünk az amerikai tőzsdén ausztrál céget USA dollárban, felmarkolva az osztalékot is, szintén USA dollárban). Ezt a német tőzsdén is megvásárolhatjuk, ha az € jobban tetszik nekünk.
Az ETF-eknél a benne lévő cégek egyedi elemzése némiképp háttérbe szorul. Nem tudjuk kiválogatni, felül-, alulsúlyozni egyiket vagy másikat. Egyes biztonsági szabályokat azonban itt is alkalmazni tudunk:
1. Diverzifikáció. A tőkét megosztjuk egyes szektorok, eszközfajták között. Hiába látjuk olcsónak a szektort, az még évekig döglődhet, olyan szintekre esve, amit adott pillanatban nehezen tudnánk elképzelni. Amikor 100 dollárról 50-re esett az olaj ára, jó ötletnek tűnhetett mindent olajba fektetni, csakhogy utána az ár 26 dollárra süllyedt. Onnan nézve az ötlet már nem is tűnik annyira jónak, és a döntést a befektető megbánhatta. Egy halmazra 10%, de legfeljebb 20%-nál többet nem látok érdemesnek fordítani, és azt sem egyszerre tenném. Ez a következő szabály.
2. Költségátlagolás. A tőke legfeljebb 10-20%-át fordítjuk egy szektorra, egy országra, stb. És azt sem egyszerre, hanem 2-3-4 részletben, időben elnyújtva. Így vásárolhattunk olajcéges csomagot 50 $ olajárnál, de hagytunk tőkét 30, akár 10 $ -os időszakra is. 
3. Népszerűtlenség előnyben részesítése. Az elmúlt néhány száz év adatai alapján (amely tartalmazza a holland hagymamániát is) kőbe vésettnek tűnik a csordaszellem azon megnyilvánulása, hogy a tömeg a népszerű eszközökre és szektorokra izgul rá, a többire pedig rá se hederít. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy ugyanazon számviteli teljesítményért többszörös árat fizet a népszerű szektorban, míg a népszerűtlenben töredék árat is alig hajlandó megadni érte. Az OTP részvényeiért egymást taposták a vevők 10,000 Ft környékén, míg néhány évvel később 2,000-3,000 Ft-ért alig kellett valakinek. E sorok írásakor közel 9,000 Ft-ért szintén venni akarják. A számviteli teljesítmény természetesen nem volt azonos, de nem is volt annyira más, hogy az árban ilyen különbséget indokoljon. Egy népszerűtlen szektor felértékelődési lehetősége szinte biztosan nagyobb és megalapozottabb, mint egy népszerűé.
4. A leendő fellendülés esélyének mérlegelése. Előfordulhat, hogy egy adott iparág, nyersanyag, ország nem fogja visszakapni régi formáját, és lassan elsorvad, beolvad egy új technológiába. Ezzel a kockázattal is számolni kell. Ugyanakkor, ha az agyonvert szektorban szereplő cégek csak minimálisan veszteségesek (netán szerényen nyereségesek), erős mérlegűek, akkor ott már kisebb hangulatjavulás is jelentős emelkedést okozhat (a Deutsche Bank 70%-ot emelkedett, amióta megírtam róla a blogbejegyzésem, felismerve a vele kapcsolatos lincshangulatot). 

Összefoglalásképp elmondható, hogy a value investor portfóliójában az egyedi részvények, kötvények, nemesfémek mellett teljes jogú tagként szerepelhetnek az ETF-ek. Nem szabad azonban túl nagy súlyt helyezni egyetlen fajtára sem, és a halmaz népszerűségéhez ellentétes beállítottsággal célszerű viszonyulni. A passzív stratégia térnyerésével pedig óvatosan bízhatunk abban, hogy az értékalapú befektető az egyedi részvényekben többször és nagyobb félreárazásokat talál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése