2017. április 1., szombat

Mit adott neked a tőzsde?

Ha úgy érzed, szívesen írnál egy jegyzetet arról, hogy mi jót/rosszat adott számodra a befektetés, kereskedés, azt örömmel közzétenném a blogban. Akár névvel, akár név nélkül. Az írások olyan kérdésekre adnának választ, mint "Hogyan változott a gondolkodásmódom, jellemem ettől a tevékenységtől? Hogyan változott az anyagi helyzetem? Változott-e a mindennapi életem? Hogyan reagált a környezetem? Másként látom-e tőle a világot? A blogban kommentként, a facebook csoportban kommentként, a facebookon üzenetként is elküldheted a dokumentumot. Köszönöm, ha így döntesz.

Kozi723, portfolio fórum:
2008-ban kezdtem a tőzsdei kereskedéssel ismerkedni. Gyerekként Édesapámmal - piszok jó érzéke volt hozzá az öregnek, mindenféle TA és funda elemzés nélkül, csak vette és adta, vette és adta és kaszált - még annak idején a megyeszékhelyre mentünk a materializált OTP/MOL részvényekkel, és már ott eldőlt bennem, hogy ha egyelőre hobbiként is, de ezzel (is) szeretnék foglalkozni. Kezdetben a hazai blue chipeket kötöttem, de volt némi Estmedia, Phylaxia és egyéb f*s részvényeim is. Mondanom sem kell, hogy csak a fejem fájt miattuk. 2011 környékén egy ismerősömön keresztül belecsöppentem a forex világába és nem egész 4 hónapra volt szükségem, hogy nullázzak egy számlát. Szerencsémre "játékpénzt" tettem bele, így inkább lelkileg viselt meg, mint anyagilag. 2013. elején kis szünet után úja összeszedtem magam és egy barátommal közösen újra elkezdtünk forex számlán kereskedni. A döntéseket együtt hoztuk meg. Többek között ez az, amiről ma már tudom, hogy oltári nagy baromság volt. Sokszor egymást rábeszéltük, vagy lebeszéltük egy-egy adott pozícióra / zárásra. Legtöbbször a rossz döntést hoztuk meg. Nem voltunk következetesek, az érzelmeink vezéreltek és nem hittük el, hogy a piac a végtelenségig ellenünk mehet, és megteszi mindezt! 8 hónap alatt nulláztuk a számlát! Ez az összeg már egy kicsit fájdalmasabb volt, de megfogadtam, hogy alaposabb, önálló, elővigyázatosabb leszek és visszanyerem a pénzem. Ezzel egyidejűleg fogadalmat tettem az előző évekből tanulva, hogy forex pozíciót nem nyitok spekulációs céllal, melyet a mai napig betartok és ezáltal egy forint veszteségem sem keletkezett. A második nullázás után warrantok kereskedésével kezdtem foglalkozni és 4-5 sikeres kötés után az elveszített pénzem 90%-át visszaszereztem. Magas tőkeáttéttel, viszonylag olcsó warrantokat vettem, amik mögött részvények voltak. Ez volt az a mérföldkő, amikor rájöttem, hogy kizárólag részvényt fogok kötni, elhagyom a tőkeáttétet, és továbbra is távol maradok a forextől. 2014. júniusától a kizárólagos részvénykereskedés meghozta az eredményét. Júniustól decemberig teljes tőkére vetített 49%-os eredményt értem el. Ezúton szeretném Pomperj-t megemlíteni, az Ő ajánlásával vásároltam! 2015 eleje viszont újra rávilágított a hiányosságaimra és elkövettem még egyszer azt a hibát, amit már illett volna megtanulnom. Nagyon komolyan beragadtam, a komplett tőkém 90% részvényben állt. Gyakorlatilag mindenem! Kölcsönt kértem a szüleimtől, hogy javítsam a hibát és előbb kikerüljek a csávából, ami nagyjából másfél évembe került. A beragadási időszak minden egyes napján, legyen az hétköznap vagy hétvége, a piacot monitoringoztam, és a meglévő részvényállományom fedezetére befektetési hitelre kereskedtem. A technikai elemzés eszköztárát úgy igazán ekkor kezdtem felfedezni. Jellemzően Tőletek itt a fórumban, stocktwits, tradingview, rengeteg blog. Egy nagyon emlékezetes történetem is van ehhez, amikor is Olaszországban síeltem és minden egyes felvonózás alkalmával az árakat néztem, sőt pozíciót is nyitottam. Az volt életem legjobb kötése (azon az egy pozíción néhány hónap alatt +130%-os profitom keletkezett). 2016 az olaj és Brazília szárnyalásától volt hangos, ennek köszönhetően teljes tőkére vetített 32%-os hozamom lett.
Ha visszatekintek, nagyon sok hibát felfedeztem a kereskedéseimben mind szakmailag, mind pszichológiailag. Állandóan korán léptem be és korán szálltam ki, rendszeresen kapkodtam és attól féltem, hogy lemaradok valamiről. Rájöttem, hogy a kevesebb néha több, ezért a korábbiakkal ellentétben sokkal kevesebb pozíciót nyitok. Havi 1-2 kereskedésem van jelenleg, és lekopogom, 2016 novembere óta nem volt veszteséges trédem. Nagyon sokat fejlődtem gondolkodásban, a beragadásom után értettem meg igazán a diverzifikáció fogalmát és meghatároztam egy 40%-os limitet ami főlé a részvény pozícióim mértékét ha fene fenét eszik, akkor sem engedem (jellemzően 15-35% között mozgok). A tőkém növekedésével fordított arányosságban a kockázati hajlandóságom csökken, ami a növekedés kárára megy ugyan, de még nem érzem magam azon a vagyoni szinten, hogy ezen ne változtassak. A vagyoni helyzetem egyértelműen jobb lett, a tőzsdei kereskedés a megtakarítások fontosságára nevelt, és büszke vagyok rá, hogy önerőből (leszámítva a fórum hasznos hozzászólásaiból származó jó trédeket) sikerült mindezt kialakítanom. A gondolkodásmódom sokat fejlődött, a kezdetekkel ellentétben 2-3 instrumentum helyett 18-25 terméket figyelek, miközben az értelmezés ideje töredéke időbe telik. Hogy a mindennapjaim ettől változtak-e? Igen, a képernyőfeloldás után nem a facebookot nyitom meg először az okostelefonomon, hanem az investing mobilapplikációt :) Átlagban napi nettó 1 órát tudok jelenleg foglalkozni a témával, ezt a jövőben mindenképpen ki szeretném terjeszteni.
Távlati terveim között szerepel, hogy a kereskedésből származó bevételem havi lebontásban haladja meg a munkabérből származó jövedelmem 50%-át, mely így teljes egészében a megtakarítási állományomat növelje. Jelenleg sikerül ezt teljesítenem. Fejleszteni valót viszont leginkább továbbra a türelemben, az időzítésben, ezen keresztül a pszichológiában látom.

Hjanek, portfolio fórum:
Én 2008-ban kezdtem a pályafutásomat a tőzsdén, most jutottam el arra a szintre, amit eredetileg elterveztem. Összejött annyi, hogy a profilképemen látható házikót meg tudom építeni, és a telket is megvettem. 2010-11-ben volt egy óriási buktám, amiből alig tudtam felállni, túlságosan bíztam a korrelációban a tőzsdék között. A Bét megbicsaklott, nekem főleg Otp-ből, Mol-ból, Telekomból volt. Sikerült összekapni magam, nagyon sok munkával vissza termeltem a tőkét. Főleg Mol részvény, Eur/Usd páros, Eur/Huf, Wti, Natural Gas. Most jelen pillanatban csak wti van.

Sziasztok! AKS vagyok (portfolio.hu), no akkor... in medias res:
Első szerelmem Magyar Teréz (leánykori nevén: MATÁV Teréz) volt, aki egy IPO során még 1997-ben rabolta el a szívem, és rakott a pénztárcámba elég combos profitot, legalábbis diákként ezt így éltem meg. (A ki kinek a bukszáját tömte meg jellegű, olcsó poénokat most félig kihagyom. De csak félig...) Élénken emlékszem MATÁV Teréz búgó hangjára, ahogy nekem a telefonban azt mondta: a hívott számon előfizető nem kapcsolható. Göndör fürtjei, amik a telefonról lelógtak, olyan tapintásúak voltak, hogy azt a mai „mobilos” generáció már nem is tudja meg talán soha. Számomra az volt a leginkább prémium kategóriás selyem. Egyszóval: nem csoda, hogy nagyon megtetszett. Amikor az IPO-tájékoztatót megláttam, már tudtam, hogy ez egy életre szóló szerelem lesz. Bár később szakítottunk, és Syn Erzsivel kezdtem járni (leánykori nevén: Synergon Erzsébet), soha nem tudtam elfelejteni Teréz kedves szavait és csodás domborműveit. Ez megmérgezte a kapcsolatomat Erzsivel, és TV Katalin bája (no meg persze a vegyipar által rá adott, szexi kutatói köpeny) tudta csak feledtetni velem Böskét és Terézt. Ekkor „már” 1999-ben járunk, amikor is Olajos Molly randizni kezd a hátam mögött Katival. Nem bántam persze, egy „édeshármas” mindig is benne volt a pakliban, de 2000/2001-ben szakítottunk egy külföldi ösztöndíj-lehetőség miatt. Természetesen az igazi ok az volt, hogy Teréz még mindig ott volt a szívem mélyén, de nem jártunk már együtt. (No meg a pénzem is elköltöttem erre-arra, ami hosszú távon jót tett, mert rájöttem, hogy a fogyasztás egy pszichológiai csapda: amikor az ember „kinéz” magának valami értékesebbet, akkor úgy érzi, meg kell vennie. Megtervezi, hol veszi meg, milyen márkájú legyen, stb. aztán megveszi, beüzemeli és használja. Ekkor újra „űr” keletkezik belül, amit újra meg kell tölteni egy másik „cuccal”. Ez a részvény-befektetésekre is igaz, de azok nem fogyasztási javak, hanem ugyebár megtakarítási jószágok. De azért a 9/11-et pont úgy úsztam meg, hogy épp akkor „fogyasztó-zombie” üzemmódban voltam, nem voltak részvényeim.) Nem bántam meg, mert sok mindent megtanított nekem ez az időszak. 2004-ig el voltam foglalva mindennel: diplomamunka, államvizsga, álláskeresés, meló, stb. De már kezdtem „sasolni” a piacokat intenzíven. Elkezdtem 2005. februárjában „swingelni”, azaz hol shortba-, hol meg longba állni. Szerencsém volt, és ezt (szerencsére) beláttam idejében. Tehát hogy a binomiális eloszlás segíti a portfolióm gyarapodását, nem pedig az, hogy „megveszekedett tehetség” vagyok, és mindenki bekaphatja, stb. A tőzsdés egyik legnagyobb ellensége a saját egója. (Ez sokkal veszélyesebb ellenfél, mint a bennfentes infókkal kereskedők, korrupt kormányok, stb.) Ez azért is volt fontos megjegyzés, mert kb. a válság végéig elindultam egy profit-hullámvasúton: nem volt konzisztens a nyereség, és a profitos évek a veszteségeseket váltották, alternálták. Majdnem minden korábbi profitot el tudott vinni egy-egy rosszabb év, és legyünk őszinték: ha nem veszek ki néha a tőzsdéből, akkor lehet, hogy nem csak a korábbi profit ugrik, hanem a tőke (ill. egy része) is. Nem lehet tudni, mit művel az ember, ha rossz passzban van, és több lehetősége is van az „önpusztításra”. Ezért is jó az a mondás, hogy néha át kell forgatni a portfoliót: nem csak a „tőzsdébe” kell fektetni, hanem másba is. A tőzsde alapvetően egy hullámvasút, és ennek ellenére is „el lehet tévedni” benne. :) Rugalmasnak kell lenni, stratégiát kell váltani. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a „meggazdagodás” felé nem ez az út vezet. Ekkor találtam meg az OTC piacot. Átalakítottam a korábbi „kereskedésfüggő” hozzáállásomat 2009 táján: csak akkor lépek poziba, ha „leárazás / túlárazás” van a piacokon, vagy valamilyen megerősített kitörés. Vegyük észre, hogy a tőzsde képes olyanná válni, mint a drog: az ember függővé válik tőle. Holott a tőzsdézésnek nem lehet ez a célja: a tőzsde mint befektetési lehetőség SZABADSÁGOT kell, hogy adjon az embernek, és nem „rabságot”. Na itt el is fogyott a 4096-os karakter-keretem :)
Na itt „ér össze” az, ahogyan elkezdtem a sztorit a papírokkal: a részvény nem társ, hanem „csak” egy eszköz. Nem cél. Az élet célja nem a profit hajszolása, hanem a biztonság, egzisztencia, stb. megteremtése, megtartása. Ezek evidens dolgok, mégis szem elől tévesztik nagyon sokan. (De azért jól esett, hogy megfogalmazhattam ezeket a „hasonlatokat”, metaforákat. Hátha így „életszerűbb” lesz a filozofálgatásom :) Ja, és azt se felejtsük el: az ország lakói béka-perspektívából szemlélik a világot.) Sokakat „megnyomorított” a szegénység, a nélkülözés. Ez sajnos beszűkíti a tudatot és a szemléletmódot... indulatokat kavar, a frusztrált ember indulatait meg „könnyű” kihasználni alantas célokra. Sajnos építeni sokkal nehezebb, mint rombolni. Kár, hogy rengeteg embernek nem való a tőzsde. Ha a brókercégek, bef. vállalkozások, stb. „csőbe húznák” a lakosság jelentős részét, és „lemészárolnák őket a vágóhídon”, az kontraproduktív volna. Pedig a tőzsde az egyik legjobb jellemformáló „médium” – nézzük csak meg Svájcot. A cégeik piaci kapitalizációja többszöröse a svájci GDP-nek, még az USÁ-hoz képest is magas ez az arány. (Tudom, hogy a kapitalizáció stock jellegű változó, a GDP meg flow, de a többi országhoz képest van értelme az összehasonlításnak.) A svájci lakosság viszont sokkal jobban hisz az önmegvalósításban, az öngondoskodásban, mint az amerikaiak. Mégis egy sokkal szolidárisabb, „jólétibb” állam, ráadásul versenyképesebb is. Nyilván ez nem a tőzsdéjük miatt van – én mindössze annyit állítok, hogy a kettő közös „eredőből” jön ki. Ők bele tudták illeszteni a tőzsdét a mindennapjaikba, mert pragmatikusak. Bele tudják az állami drog-prevenciós programokat is, mert pragmatikusak. Nem azt nézik, hogy adott izmus (akár a divatos izmus, akár a nem divatos) mit mond egy témáról, jelenségről. Jó az nekem/nekünk? Ha igen, akkor elfogadják. Ja, hogy a vizsgálat elég sok idő és energia? Hát ja, ők nem akarják ezt megspórolni. Nem zsigerből döntenek, vagy legalábbis jóval ritkábban, mint mi, magyarok. Azért tartanak ott, ahol... Mindezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a tőzsde hasznos az egyénnek és a közösségnek is. Nem állt szándékomban doktori disszertációt írni a témában (az a tőzsdétől, munkától, magánélettől, stb. venne el időt), csak írni egy „elgondolkodtatót”. Remélem, sikerült. Mindenkinek köszönöm, aki elolvasta, és duplán azoknak, akiket elgondolkodtatott.
Elolvastam (végre) mások bejegyzéseit is. Sok dolog uazt váltja ki ezek szerint, más dolgok meg más következtetéseket eredményeznek. A veszteség (szerencsére) mindenkit azonos dolgokra sarkall: stratégiát kell váltani, át kell gondolni a célokat, eszközöket (instrumentumokat, stb.), módszereket, időhorizontot. Meg mást is :)
A FOREX amúgy az a piac, ahol minden a kisbüfi ellen dolgozik :) Annyira még én sem voltam soha vagány, hogy ezzel a piaccal próbálkozzak, de warrantokon keresztük kereskedtem már én is devizapárokkal, amíg rá nem jöttem, hogy nem elég volatilis nekem (elkaphattam a nyugisabb időszakokat). De legalább kiderítettem, hogy a BNP Paribas és a Commerzbank a legjobb market maker-ek közé tartozik (kis spread, + ritkán tágítják a spread-et, elég nagy pakkokat tesznek be a könyvbe, stb.) Persze nem nagy merítésű a "mintavételem", mert ritkán devizapárok ill. arany, leggyakrabban pedig banki részvények alkották az underlying terméket. A német tőzsde megbízhatónak bizonyult e tekintetben. Nem lacafacáznak a germánok: olyanok a tőzsdéik, mint az autóik :)
Még annyit, hogy a tőzsde azon ritka "helyszinek" közé tartozik a világban, ahol nem az számít, hogy ki fia-borja vagy. Nem számít, hogy Oxfordban végeztél vagy valamelyik "mezei" suliban (na jó, ez egy kicsit azért mégiscsak...), és az sem számít, hogy a szüleid buták, prolik, stb. vagy pont fordítva: magasan kvalifikált és/vagy jómódú emberek (na jó, ez is egy kicsit számít, de ez sem meghatározó...) Csakis a jó stratégia számít, az önfegyelem, stb. Egyike a leginkább "demokratikus intézményeknek", ahol az esélyek a döntő többség számára azonosak. Talán ezért sem népszerű Magyarországon: nem számít, hogy a szomszéd Mancikának a rokona tud segíteni ebben-abban, nem számít, hogy egy suliba jártatok-e az it tagjaival, stb. Mo. egy "erősen a kapcsolati tőkére építő" ország... :) Ja, és sokan, akik nem tudnak/mernek kockáztatni, azok kívülállóként leszólják, hogy kaszinó, nem munka, stb. :)
Ehh, régi nagy "szívszerelmemet", Gazp Ramónát majdnem elfeledém... 2005 végén ismertem meg, amikor a ruszkik nyitottak a Nyugat felé (látszólag), és elég zűrös "kapcsolatunk" volt. Nem ismertem fel korán, hogy a sok plasztikai beavatkozástól volt csak olyan vonzó teremtés. Bár jelentősek voltak a gázkészletei, az orosz kormány keze mindig is a szoknyája alatt matatott, és a politikai kockázat szinte pillanatok alatt nagyot ugrott :)
Tanulság: a tőzsde nem csak a pszichológiai faktor miatt nem egzakt. A politikai széljárás hol erős, hol gyenge - és hol innen fúj, hol onnan. Ezek egyáltalán nem (vagy csak nehezen) mérhető faktorok, de a jelenlétükre oda kell figyelni. Olyan papírt kell választani, ahol az ilyen kockázatok minimálisak, vagy már be vannak árazva nagyon durva diszkontfaktorral a részvénybe. No meg persze diverzifikálni is kell, de az sem igazán jó megoldás, ha túl kis összeget rakunk egy-egy tétre. Pl. 500e még duplázás esetén is csak 500e-t hoz, ami szerintem túl kis portfolió. (Ha minden pf-n elérnék 500e nyerőt, akkor persze elégedett lennék. Ha 1-2 misiből áll egy-egy portfolió, akkor azonban 20-30% profitért is érdemes "dolgozni", azaz figyelni a ki- és beszállókat. Drasztikus alulárazásokat úgysem csinál gyakran a piac. Mondhatni: ritkán :) és a swingelés tovább csökkenti szerintem a kockázatokat. Tehát nem kell sokáig beleülni egy poziba, ami növeli a beragadás kockázatát pl. válság esetére. Ha meg elmarad a válság, akkor meg se ultrakedvező beszálló, sem egyéb jó lehetőség... szóval nem könnyű műfaj ez.) :)

Tibi, ennek a blognak a szerzője:
A tőzsde egyrészt annak a lehetőségét adja meg nekem, hogy a tőkémet és a tőkejövedelmem - ha nem is a vágyott gyorsasággal - de növelni tudjam. Másrészt megvilágítja a pénzügyi rendszer igazságosságát: bármilyen üzleti tevékenységben részt vásárolhatok, és ezáltal részesülhetek annak hasznából. Innen nézve sokkal könnyebb megérteni a gazdagabb országokat, ahol egyéni szinten olyan hagyománya van az üzletrészek tartásának, mint máshol a reggeli kávéfogyasztásnak. Sokszor írtam a blogban is, hogy ha ez a hagyomány valami módon megtelepedne hazánkban is, akkor fokozatosan növekedne a társadalom anyagi és értelmi szintje is.

4 megjegyzés:

  1. Sziasztok! AKS vagyok (portfolio.hu), no akkor... in medias res:
    Első szerelmem Magyar Teréz (leánykori nevén: MATÁV Teréz) volt, aki egy IPO során még 1997-ben rabolta el a szívem, és rakott a pénztárcámba elég combos profitot, legalábbis diákként ezt így éltem meg. (A ki kinek a bukszáját tömte meg jellegű, olcsó poénokat most félig kihagyom. De csak félig...) Élénken emlékszem MATÁV Teréz búgó hangjára, ahogy nekem a telefonban azt mondta: a hívott számon előfizető nem kapcsolható. Göndör fürtjei, amik a telefonról lelógtak, olyan tapintásúak voltak, hogy azt a mai „mobilos” generáció már nem is tudja meg talán soha. Számomra az volt a leginkább prémium kategóriás selyem. Egyszóval: nem csoda, hogy nagyon megtetszett. Amikor az IPO-tájékoztatót megláttam, már tudtam, hogy ez egy életre szóló szerelem lesz. Bár később szakítottunk, és Syn Erzsivel kezdtem járni (leánykori nevén: Synergon Erzsébet), soha nem tudtam elfelejteni Teréz kedves szavait és csodás domborműveit. Ez megmérgezte a kapcsolatomat Erzsivel, és TV Katalin bája (no meg persze a vegyipar által rá adott, szexi kutatói köpeny) tudta csak feledtetni velem Böskét és Terézt. Ekkor „már” 1999-ben járunk, amikor is Olajos Molly randizni kezd a hátam mögött Katival. Nem bántam persze, egy „édeshármas” mindig is benne volt a pakliban, de 2000/2001-ben szakítottunk egy külföldi ösztöndíj-lehetőség miatt. Természetesen az igazi ok az volt, hogy Teréz még mindig ott volt a szívem mélyén, de nem jártunk már együtt. (No meg a pénzem is elköltöttem erre-arra, ami hosszú távon jót tett, mert rájöttem, hogy a fogyasztás egy pszichológiai csapda: amikor az ember „kinéz” magának valami értékesebbet, akkor úgy érzi, meg kell vennie. Megtervezi, hol veszi meg, milyen márkájú legyen, stb. aztán megveszi, beüzemeli és használja. Ekkor újra „űr” keletkezik belül, amit újra meg kell tölteni egy másik „cuccal”. Ez a részvény-befektetésekre is igaz, de azok nem fogyasztási javak, hanem ugyebár megtakarítási jószágok. De azért a 9/11-et pont úgy úsztam meg, hogy épp akkor „fogyasztó-zombie” üzemmódban voltam, nem voltak részvényeim.) Nem bántam meg, mert sok mindent megtanított nekem ez az időszak. 2004-ig el voltam foglalva mindennel: diplomamunka, államvizsga, álláskeresés, meló, stb. De már kezdtem „sasolni” a piacokat intenzíven. Elkezdtem 2005. februárjában „swingelni”, azaz hol shortba-, hol meg longba állni. Szerencsém volt, és ezt (szerencsére) beláttam idejében. Tehát hogy a binomiális eloszlás segíti a portfolióm gyarapodását, nem pedig az, hogy „megveszekedett tehetség” vagyok, és mindenki bekaphatja, stb. A tőzsdés egyik legnagyobb ellensége a saját egója. (Ez sokkal veszélyesebb ellenfél, mint a bennfentes infókkal kereskedők, korrupt kormányok, stb.) Ez azért is volt fontos megjegyzés, mert kb. a válság végéig elindultam egy profit-hullámvasúton: nem volt konzisztens a nyereség, és a profitos évek a veszteségeseket váltották, alternálták. Majdnem minden korábbi profitot el tudott vinni egy-egy rosszabb év, és legyünk őszinték: ha nem veszek ki néha a tőzsdéből, akkor lehet, hogy nem csak a korábbi profit ugrik, hanem a tőke (ill. egy része) is. Nem lehet tudni, mit művel az ember, ha rossz passzban van, és több lehetősége is van az „önpusztításra”. Ezért is jó az a mondás, hogy néha át kell forgatni a portfoliót: nem csak a „tőzsdébe” kell fektetni, hanem másba is. A tőzsde alapvetően egy hullámvasút, és ennek ellenére is „el lehet tévedni” benne. :) Rugalmasnak kell lenni, stratégiát kell váltani. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a „meggazdagodás” felé nem ez az út vezet. Ekkor találtam meg az OTC piacot. Átalakítottam a korábbi „kereskedésfüggő” hozzáállásomat 2009 táján: csak akkor lépek poziba, ha „leárazás / túlárazás” van a piacokon, vagy valamilyen megerősített kitörés. Vegyük észre, hogy a tőzsde képes olyanná válni, mint a drog: az ember függővé válik tőle. Holott a tőzsdézésnek nem lehet ez a célja: a tőzsde mint befektetési lehetőség SZABADSÁGOT kell, hogy adjon az embernek, és nem „rabságot”. Na itt el is fogyott a 4096-os karakter-keretem :)

    VálaszTörlés
  2. in medias rész 2.0 :)
    Na itt „ér össze” az, ahogyan elkezdtem a sztorit a papírokkal: a részvény nem társ, hanem „csak” egy eszköz. Nem cél. Az élet célja nem a profit hajszolása, hanem a biztonság, egzisztencia, stb. megteremtése, megtartása. Ezek evidens dolgok, mégis szem elől tévesztik nagyon sokan. (De azért jól esett, hogy megfogalmazhattam ezeket a „hasonlatokat”, metaforákat. Hátha így „életszerűbb” lesz a filozofálgatásom :) Ja, és azt se felejtsük el: az ország lakói béka-perspektívából szemlélik a világot.) Sokakat „megnyomorított” a szegénység, a nélkülözés. Ez sajnos beszűkíti a tudatot és a szemléletmódot... indulatokat kavar, a frusztrált ember indulatait meg „könnyű” kihasználni alantas célokra. Sajnos építeni sokkal nehezebb, mint rombolni. Kár, hogy rengeteg embernek nem való a tőzsde. Ha a brókercégek, bef. vállalkozások, stb. „csőbe húznák” a lakosság jelentős részét, és „lemészárolnák őket a vágóhídon”, az kontraproduktív volna. Pedig a tőzsde az egyik legjobb jellemformáló „médium” – nézzük csak meg Svájcot. A cégeik piaci kapitalizációja többszöröse a svájci GDP-nek, még az USÁ-hoz képest is magas ez az arány. (Tudom, hogy a kapitalizáció stock jellegű változó, a GDP meg flow, de a többi országhoz képest van értelme az összehasonlításnak.) A svájci lakosság viszont sokkal jobban hisz az önmegvalósításban, az öngondoskodásban, mint az amerikaiak. Mégis egy sokkal szolidárisabb, „jólétibb” állam, ráadásul versenyképesebb is. Nyilván ez nem a tőzsdéjük miatt van – én mindössze annyit állítok, hogy a kettő közös „eredőből” jön ki. Ők bele tudták illeszteni a tőzsdét a mindennapjaikba, mert pragmatikusak. Bele tudják az állami drog-prevenciós programokat is, mert pragmatikusak. Nem azt nézik, hogy adott izmus (akár a divatos izmus, akár a nem divatos) mit mond egy témáról, jelenségről. Jó az nekem/nekünk? Ha igen, akkor elfogadják. Ja, hogy a vizsgálat elég sok idő és energia? Hát ja, ők nem akarják ezt megspórolni. Nem zsigerből döntenek, vagy legalábbis jóval ritkábban, mint mi, magyarok. Azért tartanak ott, ahol... Mindezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a tőzsde hasznos az egyénnek és a közösségnek is. Nem állt szándékomban doktori disszertációt írni a témában (az a tőzsdétől, munkától, magánélettől, stb. venne el időt), csak írni egy „elgondolkodtatót”. Remélem, sikerült. Mindenkinek köszönöm, aki elolvasta, és duplán azoknak, akiket elgondolkodtatott.

    VálaszTörlés
  3. Elolvastam (végre) mások bejegyzéseit is. Sok dolog uazt váltja ki ezek szerint, más dolgok meg más következtetéseket eredményeznek. A veszteség (szerencsére) mindenkit azonos dolgokra sarkall: stratégiát kell váltani, át kell gondolni a célokat, eszközöket (instrumentumokat, stb.), módszereket, időhorizontot. Meg mást is :)
    A FOREX amúgy az a piac, ahol minden a kisbüfi ellen dolgozik :) Annyira még én sem voltam soha vagány, hogy ezzel a piaccal próbálkozzak, de warrantokon keresztük kereskedtem már én is devizapárokkal, amíg rá nem jöttem, hogy nem elég volatilis nekem (elkaphattam a nyugisabb időszakokat). De legalább kiderítettem, hogy a BNP Paribas és a Commerzbank a legjobb market maker-ek közé tartozik (kis spread, + ritkán tágítják a spread-et, elég nagy pakkokat tesznek be a könyvbe, stb.) Persze nem nagy merítésű a "mintavételem", mert ritkán devizapárok ill. arany, leggyakrabban pedig banki részvények alkották az underlying terméket. A német tőzsde megbízhatónak bizonyult e tekintetben. Nem lacafacáznak a germánok: olyanok a tőzsdéik, mint az autóik :)
    Még annyit, hogy a tőzsde azon ritka "helyszinek" közé tartozik a világban, ahol nem az számít, hogy ki fia-borja vagy. Nem számít, hogy Oxfordban végeztél vagy valamelyik "mezei" suliban (na jó, ez egy kicsit azért mégiscsak...), és az sem számít, hogy a szüleid buták, prolik, stb. vagy pont fordítva: magasan kvalifikált és/vagy jómódú emberek (na jó, ez is egy kicsit számít, de ez sem meghatározó...) Csakis a jó stratégia számít, az önfegyelem, stb. Egyike a leginkább "demokratikus intézményeknek", ahol az esélyek a döntő többség számára azonosak. Talán ezért sem népszerű Magyarországon: nem számít, hogy a szomszéd Mancikának a rokona tud segíteni ebben-abban, nem számít, hogy egy suliba jártatok-e az it tagjaival, stb. Mo. egy "erősen a kapcsolati tőkére építő" ország... :) Ja, és sokan, akik nem tudnak/mernek kockáztatni, azok kívülállóként leszólják, hogy kaszinó, nem munka, stb. :)

    VálaszTörlés
  4. Ehh, régi nagy "szívszerelmemet", Gazp Ramónát majdnem elfeledém... 2005 végén ismertem meg, amikor a ruszkik nyitottak a Nyugat felé (látszólag), és elég zűrös "kapcsolatunk" volt. Nem ismertem fel korán, hogy a sok plasztikai beavatkozástól volt csak olyan vonzó teremtés. Bár jelentősek voltak a gázkészletei, az orosz kormány keze mindig is a szoknyája alatt matatott, és a politikai kockázat szinte pillanatok alatt nagyot ugrott :)
    Tanulság: a tőzsde nem csak a pszichológiai faktor miatt nem egzakt. A politikai széljárás hol erős, hol gyenge - és hol innen fúj, hol onnan. Ezek egyáltalán nem (vagy csak nehezen) mérhető faktorok, de a jelenlétükre oda kell figyelni. Olyan papírt kell választani, ahol az ilyen kockázatok minimálisak, vagy már be vannak árazva nagyon durva diszkontfaktorral a részvénybe. No meg persze diverzifikálni is kell, de az sem igazán jó megoldás, ha túl kis összeget rakunk egy-egy tétre. Pl. 500e még duplázás esetén is csak 500e-t hoz, ami szerintem túl kis portfolió. (Ha minden pf-n elérnék 500e nyerőt, akkor persze elégedett lennék. Ha 1-2 misiből áll egy-egy portfolió, akkor azonban 20-30% profitért is érdemes "dolgozni", azaz figyelni a ki- és beszállókat. Drasztikus alulárazásokat úgysem csinál gyakran a piac. Mondhatni: ritkán :) és a swingelés tovább csökkenti szerintem a kockázatokat. Tehát nem kell sokáig beleülni egy poziba, ami növeli a beragadás kockázatát pl. válság esetére. Ha meg elmarad a válság, akkor meg se ultrakedvező beszálló, sem egyéb jó lehetőség... szóval nem könnyű műfaj ez.) :)

    VálaszTörlés